We Can't Be Friends

3. Első évforduló

Felkavarta a gondolataim és az érzelmeim a Daviddel való beszélgetés. Két év. Ennyi idő telt el amióta elváltunk mégis...én minden reggel magam mellé nézek az ágyban nem-e meglátom őt. Mert ő volt minden reggelem legcsodásabb pillanata. Még ha össze is vesztünk lefekvés előtt de reggelre mindez egy köd lett. Miért? Mert szerettem őt. És minden ellenére ő minden este mellém feküdt. Én pedig minden reggel az ő szépségét csodálva ébredhettem.

•••••••••••••••••••••••Múlt••••••••••••••••••••••••

A héten rengeteg munka szakadt a nyakamba. Elég húzós hét volt. A cégem épp egy mélypontot próbál túlélni. Ez a baj a kezdő vállalkozásokkal, hogy mikor úgy tűnik stabil lábakon áll akkor jön valami külső tényező ami a mélybe rántja. Ez az a pont ahol sokan feladják. De én nem. Mindent megteszek azért hogy a cég képes legyen újra stabil, masszív lábakon állni.
Fáradtan estem be a házba. A szemem azonnal a feleségem látta meg aki az étkezőasztalnál ül egy fekete, elegáns ruhát viselve. Finomabbnál finomabb ételek sorakoznak az asztalon, mégis tekintete csalódott. Egy percig még néz engem majd feláll és minden szó nélkül elindul az emelet felé. Mi ez? Történt valami? Utálom mikor nem mond semmit, ezért utána megyek. Épp a fürdőszobában kezdi el a fülbevalóját és a nyakláncát leszedni magáról mikor megálltam az ajtóban.

A szemei figyelnek rám a tükörből. De nem beszél. Meguntam.
-Elmondanád mi a baj?-kérdezem de ő nem szól.-Em ha nem beszélsz nem tudom mi a baj.-próbálkozom újra.
-Minek beszéljek?-fordult velem szembe.-Úgy látszik...itt csakis a cég számít neked.
-Ezt miből veszed?-húztam fel a szemöldököm.
-Milyen nap van ma?-szegezi nekem a kérdést.
-Szerda.-csalódott. De miért? Megingatja a fejét és visszafordul a pulthoz.-Em...
-Hagyj egyedül.-mondja de én nem mozdulok. Várok. Mikor már másodpercek telnek el a pulthoz sétálok és nekidőlök.

-Beszélj hozzám Em.-nézek fel a szemeibe. Egy kisebb szünet után beszélni kezd.
-Ma van a házassági évfordulónk.-bassza meg. A munka úgy leszívta az agyam hogy én el is felejtettem hanyadika van.-Direkt készültem. Hamarabb eljöttem munkából hogy bevásároljak a vacsorához, hogy megfőzzem a kedvenc ételed, hogy kicsinosítsam magam. Erre....te késő estig bent maradsz mikor reggel direkt megkértelek ha tudsz kérlek gyere haza időbe.
-Jó, ezt elbasztam de....
-Hagyjuk.-vágott a szavamba.-Menj, egyél. Én lefekszem.-került volna ki mikor én elkaptam a kezét. Magamhoz húztam ahogy a testünk összeért. Közel volt hozzám, épp annyira hogy megbolonduljak az édes illatától és a szépségétől.
-Elbasztam. Sajnálom.-mondom a szemeibe amikbe apró könnyek kezdenek ülni. Én pedig lassan törlöm ki őket.-Ne haragudj kicsim.-megremegnek az ajkai. Tudom hogy mennyit készült és én ezt rohadtul elrontottam. De jóvá kell tennem.-Had engeszteljelek ki.
-Nem kell.-húzódott volna el de én nem engedtem. Erősen tartottam őt.
-Engedd meg Em. Ígérem mindent megteszek hogy jóvá tegyem.-simogattam az oldalát.-Tudod hogy nincs számomra lehetetlen ha rólad van szó. Hisz ismersz nem?-a szemei engem néznek. Szeretem őt. Soha senkit se szerettem ennyire mint őt. Ezért nem veszíthetem el.-Megengeded hogy jóvátegyem?-kérdezem mire lassan bólint. És látom a szemeiben azt amit annyira imádok. A vágyat.
Vadul esek az ajkainak ahogy ő egy pillanat alatt karolja át a nyakam. Az ajkainak cseresznye íze van. Hezitálás nélkül nyúlok a feneke alá és emelem fel ahogy a hálószobánkba cipelem. Az ágyra fektetem ahogy felette megtámaszkodom. Az ajkaink vadul harcolnak. A kezeim bebarangolják a testét.-Vegyük le ezt a dögös ruhát rólad.-mondom az ajkainak ahogy elmosolyodik. Nincs türelmem. Azonnal magamnak akarom őt ezért szinte letépem róla a ruhát. Hirtelen libabőrös lesz a teste, a mellbimbói peckesen állnak az ég felé. Kibaszott szexi. Feltámaszkodok ahogy leszedem magamról az inget és a nadrágot. A testünk összeér ahogy visszahajolok az ajkai után.-A farkam rohadtul megölöd a szépségeddel.
-Csináld.-könyörög az ajkaimnak. Én pedig a nyaka vonalán elindulva csókokat hintek az egész testére. A melleinél elidőzök ahogy azt a nyelvemmel kezdem kényeztetni. Izgatom, mire édes nyögdécselések hagyják el az ajkát. Erősen markolom őket ahogy egyre inkább érzem a farkam a boxerbe kényelmetlenül érzi már magát. De most Em a fontos. Lassan indulok meg a hasa vonalán. A bugyija széléhez érek és felnézek rá.
-Ez új?-elmosolyodik.-Kurva szexi. Mennyire nedvesedik át?-érintem meg és bassza meg....rohadtul nedves. Az ujjam fel-le húzom az apró anyagon amivel tudom hogy rohadtul beindítom. Majd a lábait szétfeszítve helyezkedek el közé és hajolok le. Egy egy csókot nyomok az anyagra ami szemmel láthatóan ugyanúgy izgatja Emeraldot mert hangosan felnyög.
-Andy....
-Shhh, maradj.-feszítem le a csípőjét. Majd végignyalok az anyagon ahogy megérzem a nedvességét a számba. Emeraldnak eszméletlen jó íze volt. Így nehezen tudtam betelni vele. A bugyit félretolva kerültem szembe a csillogó puncijával és el is vesztettem az eszem. Mohón kezdtem nyalni ahogy a nyögései sűrűbbek lettek. A csiklóján körözve a nyelvem hegyével tudtam hogy az őrületbe kergetem. Imádtam hogy akármennyire is gyorsan dolgoztam a nyelvemmel a nedvessége győzedelmeskedett minden alkalommal felettem. Két ujjam a bejáratához helyeztem és lassan csúsztattam fel. Könnyedén nyomtam őket tövig.
-Aaah.-elkezdtem mozgatni az ujjaim ki-be és ő erősen markolt a lepedőbe alattunk. A nyelvem szinkronba járt a punciján.-A-Andy....-gyorsítottam az ujjaimmal. Közel járt. Túlságosan közel de én érezni akartam ahogy az ujjaim köré élvez.-AAAAH.....-nyögött fel ahogy levegőért kapkodva tudtam hogy elérte a csúcsot.-Basszus.
-Ügyes kislány.-nyaltam még utoljára végig a nedves testrészén majd feltérdeltem. Gyorsan kibújtam a boxeremből ahogy a farkam a kezembe tartottam.-Menni fog ez most úgyis hogy a farkam köré élvezel?-bólintott.-Szavak kicsim.
-Menni fog.
-Helyes.-egy pillanat alatt toltam magam tövig benne. Az érzés káprázatos. Oly szorosan öleli körbe a farkam, oly nedves hogy tudom a farkam már most csillog a nedvességétől. Figyelem ahogy a lepedő alattunk már nedvben úszik és ez kurvára beindít. Elkezdek mozogni és az ahogy nyög...csak többet és többet akarok.
-Gyorsíts....-könyörög. Én pedig mindent megtettem amit csak kért. Még az újabb menetet is. Bár azt nem csak ő akarta. Nehéz volt megálljt parancsolnom ha róla volt szó.
Kimerülten, széles mosollyal az arcunkon feküdtünk le ahogy szorosan magamhoz húztam.
-Sajnálom mégegyszer Em...-mondom ahogy a feje búbjára nyomok egy csókot.
-Bocsánatkérés elfogadva.-nézett rám majd megcsókolt.-De a következőn te főzöl.
-Rendben, erre a szavamat adom.-boldogok voltunk. Mert az ilyen vitákat is oly könnyedén élte túl a szerelmünk hogy másnapra mindez mintha csak egy álom lett volna.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*