Nem tudom elhinni, hogy újra találkoztunk. Az élet most játszik velem? Teszteli hogy képes vagyok-e valóban nélküle folytatni az életem? Nem kérdés! Igen! Hisz...elváltunk. Ezt akartuk, ezt akartam. Új esélyt arra hogy azokat a pillanatokat amiket együtt nem tudtunk valóra váltani most megtehessem. Erre minden alkalommal mikor úgy érzem előre léptem egy lépést az élet őt küldi elém és hirtelen újra mintha a kiinduló ponton állnék. És akárhogy próbálom kikapcsolni a gondolataim, a szemem akarva akaratlanul is őt nézi és eszembe jutnak a régi idők.
••••••••••••••••••••••••Múlt••••••••••••••••••••••
-Egész jól sikerült ez az este, nem igaz?-nyitott nekem ajtót Andy ahogy végre hazaértünk. A cége most lett egy éves így egy rendezvénnyel köszönte meg a cége munkatársainak a munkáját.
-Csodásan megszerveztétek!-jegyeztem meg ahogy a lépcső aljába levarázsoltam a lábaimról a magassarkút.-Igazán büszke vagyok a férjemre.-elmosolyodott ahogy hozzámlépett és egy gyengéd csókot nyomott az ajkaimra.
-Neked köszönhetek a legtöbbet.-suttogja az ajkaimnak.
-Nekem? De hisz én semmit se....
-Mert támogattál egész végig. Egy percig se kételkedtél a sikerembe és hogy képes vagyok mindezt valóra váltani.
-Nem ezért lettem a feleséged? Hogy melletted legyek?-karoltam át a nyakát. Egymás szemével harcoltunk és tisztán láttam a pillanatot mikor az ő szemei egészen a mellemig vándorolt.
-Most jut eszembe.-mondta egy kaján vigyorral.
-Micsoda?
-Hogy valahogy igenis meg kellene hálálnom neked mindezt.
-Hát...Mr. Barber tudja elég magas elvárásaim vannak ha hálálkodásról van szó. Főleg maga felé.
-Maradj mozdulatlan, rendben?
-Maradjak mozdulatlan?-lepődtem meg a kérésén. De ő a térdére ereszkedett ahogy megemelte a ruhám alját és aláférkőzött. Szinte felfogni se tudtam mit csinál csak megéreztem ahogy a kezei erősen belemarkolnak a combom hátuljába és már a nyelve hosszasan végig is nyalt a bugyimon.-Aaah.-kapaszkodtam meg a nem látható vállaiba. Ő pedig folytatta. A vékony anyag már úszott a nedvességben olyan gyorsan beindultam ettől a hálálkodó póztól.
A bugyim lassan csúszott a bokámig és akkor hirtelen végignyalt a nedves testrészemen. Nagyon beindított hogy nem láttam mikor mit csinál. De a nyelve őrülten jól dolgozott.-Aaah....A-Andy....össze...össze fogok....esni.-nyögtem ahogy a lábaim remegtek. Még szerencse hogy tartott. Nyalta a puncim ahogy néha váratlanul megszívta a csiklómat.-E-elfogok....
-Élvezz az arcomra.-éreztem meg a lehelletét a pumcimon. Éreztem ahogy a combom oldala nedvesedett és én csöpögni kezdtem. Kibújt a ruhám alól ahogy láttam a csillogó arcát a nedvességemtől.-Ügyes kislány.
-Basszus Andy.-kapkodtam levegőért de ez az egész nagyon is beindított.
-Folytassuk.-mondta és egy könnyed mozdulattal tépte le rólam a ruhámat. Pucéran álltam előtte ahogy ő felkapott és az étkező asztalhoz cipelt. Éreztem ahogy a lábaim összekulcsoltam a dereka körül hogy milyen őrülten kemény már ő is. Azt hiszem a nadrágjára foltnyomot hagyott a puncim nedvessége. Az asztalra helyezett majd egy gyors mozdulattal rántotta le a nadrágját a boxerével együtt. Én csak néztem a hatalmas éledező farkát. Őszintén fogadni mertem volna hogy a férjemnek van a legtökéletesebb farka a világon.
Az asztal szélére rántott ahogy a lábaim közé állt és minden figyelmeztetés nélkül tövig tolta magát.
-Aaaah....!-szisszentem fel de ő dugni kezdett. A mozdulatai feszesek, határozottak voltak. Úgy éreztem rögtön elélvezek a farka köré.-Aah ah ah!-nyögtem ahogy az asztalon hátradőlve hagytam hogy azt tegyen velem amit csak akar. A kezeim erősen markoltak az asztal szélét. Tisztán hallottam minden alkalommak mikor a testünk találkozott. Őrülten beindított. Keményen dugott de én ezt élveztem.
-Fordulj meg.-csúszott ki belőlem ahogy én hassal feküdtem fel félig az asztalra. A lábaim remegtek ahogy rajtuk álltam. Hirtelen újra belémhatolt ahogy a kezét erősen a bőrömbe mélyeztette és folytatta az élet kipréselését belőlem.-Bassza meg Em...! Közel jársz?-csak bólintottam.-Élvezz a farkamra. Mutasd meg hogy imádod ha duglak.-és szinte egy pillanat alatt élveztem a farka köré ahogy ő pedig követett.
••••••••••••••••••••••••Jelen•••••••••••••••••••••
Nem tudom miért jutnak eszembe ilyen emlékek hirtelen. Talán mert pont hasonló rendezvény után történt? Talán mert pont olyan jól nézett ki akkor az öltönybe mint most? Nem éreztem jól magam. Nem tudom miért de úgy éreztem el kell mennem innen.
-Bryan?-léptem a partneremhez aki még mindig Andy és másik két férfi társaságát élvezte.
-Oh Emerald. Szia.-mosolygott rám.-Minden rendben?
-Én...azt hiszem hazamegyek. Nem érzem jól magam.-tisztán láttam a szemem sarkából ahogy az aggodalom Andy arcára ült.
-Rosszul vagy?-bólintottam.
-Inkább hazamennék.
-Basszus...t-tudod nekem még beszédet kell tartanom.
-Hazamegyek taxival ez miatt ne aggódj.-nyugtattam meg.
-Biztos? Most...nagyon rosszul érzem magam hogy nem kísérlek haza.
-Nincs semmi....
-Majd én hazaviszem.-hallottam meg Andy hangját.
-Megtennéd?-kérdezte Bryan.
-Nem szükséges.-ellenkeztem.
-Mi? Dehogynem! Hisz nézd Andy milyen kedves hogy segít.-veregette meg a vállát.-Kösz haver, tudod hogy mennék csak...
-Semmi baj, sokat készültél a beszédeddel. Én majd hazaviszem épségben Emeraldot.-nem tetszett ez az ötlet. De mire bármit mondhattam volna Bryan egy puszit nyomott az arcomra és jó éjszakát kívánt. Némán indultam át a tömegen mikor megéreztem Andy kezét a derekam körül.-Nem ettél még ma rendesen igaz?-kérdezte ahogy egy pillanatra se tágított mellőlem. Ismert. Tudta akárhányszor olyan rendezvényre megyek ahol ki kell öltözni előtte nem úgy étkezem. Ez miatt pedig a szervezetem jelez.-Elviszlek vacsorázni rendben?-oly gyengéd és figyelmes volt hogy egy pillanatig elhittem hogy újra az övé vagyok.
*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*
