We Can't Be Friends

12. Közös vacsora

Igyekeztem a napom úgy intézni hogy hatkor pontban elhagyjam az iroda területét. Nem akartam elkésni, hogy Emmiet felvegyem a munkahelyén.
Szinte időbe érkeztem mert percekre rá ahogy leparkoltam ő kilépett a munkahelye ajtaján. Azonnal megpillantottak a szemei. Kiszálltam az autóból hogy segítsek neki beszállni.

-Andy Barber.-szinte úgy hangzott a hangjából mintha bajba lennék.-Ezt...ezt nem csinálhatod.-állt meg előttem.
-Pontosan micsodát?-kérdeztem azonnal vissza.
-Ezt. Nem jöhetsz minden reggel értem, majd vihetsz haza.
-Miért ne tehetném?
-Mert....mert azt mondtad barátomként fogsz támogatni és segíteni, de barátok nem tesznek ilyet.
-Először is miért ne tehetnének? Másodszor...jelen pillanatban nem mint barát vagyok itt.
-Andy.
-Nem lehetek csak a barátod érted? Hisz...egy barátnak nem kellene tudnia, milyen melletted ébredni. Hogy milyen észvesztő az a magnólia illat minden fürdés után a bőrödön. Hogy milyen íze van az ajkaidnak. Ezekről nem szabadna tudnia! De én tudom.
-Andy....te...te komolyan túl akarod bonyolítani ezt az egészet?
-Nézz rám és mond azt hogy már nem érdekellek.-sóhajtott.
-Már nem....
-A szemembe Emmie. A szemembe mond, mert jelen pillanatban azt fogom hinni hogy a farkamat akarod.-hitetlenkedve nézett rám majd elnevette magát.
-Te bolond vagy.-imádom a nevetését. Lehetne ez az ébresztőm minden reggel?
-Ne csináld Emmie. Lehet...most még úgy érzed nem állnál készen esélyt adni nekem de...kérlek ne siesd el a döntésed. Ennyit kérek.-nem mondott semmit. Ezt kisebb győzelemnek vettem. Kinyitottam a kocsi ajtót és egy kisebb hezitálás után beült mellém.
A város este csodás fényekben ragyogott. Valamilyen szinten meg is értettem Emerald miért költözött ide. Csend, béke és nyugalom árad az utcákról. New York ennek az ellentéte. Hiába laktunk egy kis lakóövezetben a béke és a csend soha se volt elmondható róla.-Jól ment a munka?-próbáltam megszüntetni a csendet közöttünk.
-Egész jól, valójában jobban mint azt gondoltam. És neked?
-Remek napom volt.-mondtam egy mosollyal.
-Valóban? Talán...egy sikeres szerződés?
-Nem.
-Akkor...részesedés valamelyik vállalattól?
-Nem talált.
-Akkor...?
-Valójában elbuktam egy szerződést.
-Mi?
-Mi az?-pillantottam rá.
-Te nem szoktál elbukni ilyeneket. És még ezek után azt mondod jó napod volt?
-Te miattad.-néztem újra rá.-Mert itt vagy mellettem.
-M-mi? Andy de a cég...!
-Bementem a céghez és....egy valami járt a fejembe. Hogy újra és újra látni akarlak. Pont úgy érzem magam...mint mikor fiatalon harcoltam a szívedért. És ezt az érzést imádom.
-Most se vagy öreg...-csak ennyit mondott de az apró mosolyt az arcán láttam. Leparkolva a garázsa előtt kicsit elkeseredtem hogy a mai nap ennyi jutott nekem Emeraldból. Az ajtajáig kísérve figyeltem ahogy a kulcsait előveszi a táskából és kinyitja a zárat.
-Akkor....aludj jól Emmie.-indultam meg a kocsi irányába.
-Nem....nem akarsz itt vacsorázni?-kiabált utánam az ajtóból.-Vagyis...gyorsan összedobhatok valamit...ha te is szeretnéd. De ha jobb dolgod....
-Szeretném.-vágtam rá boldogsággal az arcomon. Kitárva így az ajtót jelezte, menjek és fáradjak be.
-Ülj le nyugodtan, vagy...nézelődj. Én gyorsan átöltözök utána nekilátok a vacsorának. Van valami amit szívesen ennél?
-Téged.-csúszott ki a számon. De azonnal javítottam magam.-Mármint....ne haragudj, bármi jó lesz.
-Túl nagy fogás lennék már neked.-reagálta le egy viccel ahogy elindult az emeletre. Teljesen elveszi az eszem. Csak arra tudok gondolni hogy mennyire magamnak akarom őt újra tudni. De nem. Nem siettethetem. Türelmesnek kell lennem és várnom. De...basszus olyan gyönyörű.-Ha azon gondolkozol hogy bírkózz meg velem ne tedd.-mondta egy nevetéssel. Ráemeltem a tekintetem.

Bassza meg egy percig se könnyít a helyzetemen.
-Minden rendben?-kérdezte nevetve ahogy láthatta hogy lefagytam.
-P-persze.-valójában kicsit sem volt. Követem őt ahogy a konyhába màr veszi is elő az alapanyagokat.
-Valójában nem úgy készültem hogy vendégem is lesz. Remélem a főzési tudásom nem lett rosszabb az évek alatt.-mindig is imádtam ahogy főzött. Rutinosan mozgott a konyhába.
-Segíthetek?-tűrtem fel az ingem ujját.

-Igyekszem hamar megcsinálni, nem...
-Szívesen segítek.-sétáltam lassan mellé.-Ezeket megpucoljam?-mutattam a deszka mellett heverő zöldségekre.
-Hát....ha megteszed akkor....-már vettem is a kezembe a kést. Rég volt hogy Emeralddal együtt főztem. De azonnal eszembe jutott milyen csodálatos is volt. Mert akárhányszor mélyen szívtam be a levegőt az ő illata csapta meg az orrom.-Nem fogod összekenni magad?-aggodalmaskodott.
-Ne aggódj Emmie.-nevettem ahogy igyekeztem minél hamarabb befejezni a feladatot amit rám bízott.
A vacsora isteni volt pont mint régen. Bárcsak újra mindennap az ő főztjét ehetném.
A vacsora alatt kifejezetten jó hangulat alakult ki. Rengeteget beszélgettünk és nevettünk. Legfőképp a kapcsolatunk elején lévő emlékek sora jutott eszünkbe. Akartam ezt vele. Ezt hogy újra kapjak egy esélyt és minden egyes nap ez a nevetés legyen a napom záró fénypontja. Annyi de annyi mindent szeretnék vele és....
-Azt hiszem ideje lenne mennem.-álltam fel. Tudtam ha minél többször agyalok rajta miért nem az enyém, annál jobban akarom őt.
-Andy....-csendbe kellene maradjon de nem tudom megállni.
-Rohadtul nem akarom hogy Bryanné legyél.-mondtam szembefordulva vele.-Tudom....ő tökéletes lenne hozzád. És biztos vagyok benne hogy kevesebb hülyesége van mint nekem. Lehet hogy szavahihetőbb is és....bassza meg most is arról próbállak meggyőzni miért tökéletes választás ő neked miközbe én majd megpusztulok mert nem kaplak meg.-Akarlak téged tetőtől talpig Emmie. Borzasztóan akarlak.
-De te is tudod hogy ez...lehet helytelen nem igaz?
-Tudom...persze. Hisz....minden ellenére a legjobbat szeretném neked és én...már elbuktam egyszer.
-Andy...
-Aludj jól Emmie. Köszönöm a vacsorát.-készen álltam az indulásra. De én se számítottam rá hogy Emerald a nyakamat körülölelve tapad az ajkaimra.-Emmie...-törtem ki a csókból.
-Érd el hogy egy percig se akarjam Bryannt.-nehezült a légzése.

Én pedig tudtam mit kell tennem.

*Kérlek szavazzatok ha tetszett és iratkozzatok fel az oldalamra ❤️*