Víz alatt

3.rész

Hope

Az életem nem fenékig habostorta, de szeretem. Legalábbis még reggel így gondoltam. A kártyavár összedőlt. Miért mondom ezt? Majd erre is rátérek.

Szeretem a munkám, sőt imádom. Igen, csak egy pincérnő vagyok, és? Ez is pont olyan munka mint a többi. Nem keresek vele rosszul, nem vagyok milliomos, de mindenre futja belőle. Albérletben lakom, van egy beteg édesanyám, de legalább ott van nekem. Elmondhatom azt magamról, hogy minden nap láthatom, beszélhetek vele. Ez többet jelent mint az, hogy a bankszámlámon egyel több nulla legyen, mint ami valójában van. Boldog vagyok, teljes az életem. A barátomról még említést se tettem. Ma vagyunk kereken egy éve együtt és már azon gondolkozunk, hogy összeköltözünk. Nincs mire várni ha az ember úgy érzi megtalálta azt a személyt akivel szívesen leélné az életét. Sajnos nem tudtam a mai napot elcserélni senkivel, de legalább előbb eltudtam kérni magam. Meglepem Lucast. Viszek vacsorát és utána az lesz az ajándéka, hogy kihámozhat engem a ruhámból. Egész jó terv, nem igaz?
Én is ezt gondoltam....

Már a reggelem borzalmasan indult. Lekéstem a buszt, későn értem be a munkahelyemre. Ha ez mind nem lett volna elég, kifogtam valami idiótát is magamnak. Leöntöttem kávéval, de mentségemre legyen szólva, ő jött nekem. Mikor visszamentem a pultba már megbántam, hogy ráförmedtem. Aztán a haverjával oda ültek a pulthoz. Végig hallgattam, ahogy megcsalták, átverték és arra gondoltam, én mennyire szerencsés vagyok. Már majdnem megsajnáltam szegényt, hangsúlyozom, csak majdnem. Bár be kell ismernem idióta volt az a nő, hogy egy ilyen pasit hagyott elúszni. Igaz, nem ismertem a körülményeket, de ha csak külső alapján kéne ítéletet mondanom, akkor határozottan hülye volt az a nő. Ez a pasi egy két lábon járó görög isten. Magas, széles váll, napbarnított bőr. Barna haj, ami körbe öleli a karakteres arcát és azok a zöld szemek. Meg kell hagyni, megért volna egy ajtó csapkodást. Az állán borosta ült, ami tökéletesen nyírva volt. Külsőleg semmi kivetni valót nem találtam benne. A haverja már annál inkább irritált. A hülye megjegyzései és a flörtölési szándéka, csapni való. Amikor megemlítette a haverjának, hogy fel kéne valakit "próbálnia", mert sok itt az "új hús" mérgemben majdnem őt is leöntöttem egy kanna kávéval. A legundorítóbb az, hogy az idétlen barátja még meg is fogadta a tanácsát és bepróbálkozott nálam. Nem is értem egyes emberek ilyenkor mit is gondolnak valójában! Persze, hogy nem akartam elárulni neki a nevem. A névtábla nem jutott eszembe, és ha tudja is az igazi nevem? Abban sincs semmi, remélem most láttam először es utoljára. A továbbiakban nem foglalkoztam vele. Mikor legközelebb megfordultam már ketten ültek a pultnál. Talán ha 10 percet maradtak, utána leléptek.

A munkaidőm délután 5-ig tartott volna, de 4 órakor eljöttem. Beugrottam még a kedvenc olasz éttermünkbe. A vacsorával a kezemben és hatalmas mosollyal az arcomon szálltam fel a buszra és indultam el Lucas háza felé. Alig vártam, hogy meglepjem. Szerettem volna ha minden tökéletesen alakul. Vacsi, szex és utána rátérhetek az összeköltözésre.

A ház elé érve nem kellett kopognom, vagy csöngetnem, van kulcsom. Amint beléptem az ajtón a csend fogadott. Lucas nem ült a nappaliban, se a konyhában. Már az is átfutott az agyamon, hogy nincs itthon. A konyhába mentem, leraktam a pultra a zacskót, amiben a vacsoránk volt és elindultam a hálószoba felé. Nem egy nagy lakás, a nappali és a konyha egy nagy tér szinte. Van egy kis folyosó, aminek a végén van a háló, előtte meg a fürdőszoba. Amint elindultam a szoba felé, furcsa hangokat hallottam. Nyögések és sóhajtozások, de ez nem egy férfitól jöttek. Lefagytam. Mozdulni se bírtam, nem akartam hinni a saját fülemnek. Ez velem nem történhet meg. Talán csak pornót néz, vagy más magyarázat van erre. De még ez a kép se tartott sokáig, hogy ezt higgyem mert a nő az ajtó túloldalán megszólalt.
-Ne hagyd abba Luc, még, erősebben, mindjárt elmegyek!-hányni tudtam volna. Forgott velem a világ. Megsemmisültem. Még most se tudom, hogyan, de eljutottam az ajtóig és benyitottam. Nem kellett volna. Ezt a képet sose fogom elfelejteni. A barátom tövig benne egy másik nőben? Kutyapózban ráadásul, most meg mindketten úgy merednek rám mintha szellemet látnának. Nem mondtam semmit, becsaptam az ajtót.  Lucas a bejáratnál ért utol.
-Hope várj már, megtudom magyarázni.-megfordultam és pofon vágtam.
-Nem kell! Erre nincs jó magyarázat. Hogy tehetted ezt? Pont ma, az évfordulónkon. Baszd meg! Ja bocs, azt már megtetted!-nem várok semmire, szaladni kezdek. A könnyeim folynak.
Az élet egy rakás szar.