Víz alatt ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

5.rész

Hope

Itt ölelkezek egy park közepén egy tök ismeretlen férfival. Nekem sincs ki mind a négy kerekem. Mi a fene ütött belém? Még a nevére se emlékszem.
Ugyanakkor nagyon jól esik. Az elmúlt három nap maga volt a földi pokol. Én azt gondoltam, a kapcsolatunk Lucassal stabil lábakon áll, de nyilvánvaló, hogy tévedtem. Azóta hívogat és éjjel-nappal ott van a lakásomnál. Még levegőt venni se enged. Annyira gyűlölöm. Egyszerűen nem vagyok képes elhinni, hogy ezt megtette. Én hülye meg még megakartam kérni, költözzünk össze. Legszívesebben felpofoznám magamat amiért ennyire vak voltam. Jöhet nekem itt a magyarázatokkal, de erre nincs jó. Hiszen rajta kaptam, erről a továbbiakban kár szót ejteni. Még mindig az idegent ölelem. Jó, hogy itt van. Nem sok emberre számíthatok. A legjobb barátnőm most költözött el a barátjával Detroitba. A srác ott kapott állást és Ava meg ment utána. Nem hibáztatom érte, én is ezt tettem volna ha Lucas...
Nem is akarok arra a patkányra gondolni. Össze kell szednem magam, nem bőghetek tovább az idegen férfi vállán. Kedves meg minden, de hallottam minden egyes szót amit a barátja mondott neki. Nagy levegőt veszek és eltolom magamtól. Ránézek a vállára és látom, hogy tiszta folt. Nem igazán tudom megállapítani, hogy a könnyem, a nyálam, vagy valami más. Jobb nem is belegondolni.
-Köszönöm, ez tényleg jól esett. Az inged miatt elnézést kérek.-jobbra fordítja a fejét, a vállára néz.
-Semmi gond. Ne foglalkozz vele. Nem ez az egyetlen ingem. Jobban vagy már?-érdekes egy fazon azt be kell látnom. Nem tudom, nem bámulni ezt a férfit. Helyes, jól néz ki és azok a szemek? Órákig tudnám nézni őket. De látok benne mást is. Fájdalmat, sok-sok fájdalmat. Vajon mi történhetett vele? Mintha azt mondta volna az idétlen barátja, hogy megcsalták. Egy sorstárs. Talán ő megértene, de egy idegennek meséljem el mi történt velem? Nem biztos, hogy ez annyira jó ötlet.
-A jobban, az túlzás, de majd jobban leszek. Szembe röhögött a saját életem,  nem nagy dolog.-Kérdő tekintettel néz rám. Nem érti, de hogyan is érthetné.
-Felejtsd el amit mondtam. Kedves vagy, hogy idejöttél és így ismeretlenül megvigasztaltál. Most már megleszek.-a táskámból előveszek egy zsebkendőt, megtörlöm a szemem és az orrom. A telefonom újra megszólal. Fél szemmel nézek rá a kijelzőre. Lucas, mily meglepő.
-Nem igaz, hogy nem tud békén hagyni végre.
-Tessék? Én csak azért jöttem ide mert...
-Ne haragudj, nem neked mondtam. A volt barátom egyfolytában hívogat, nem tudom lerázni.-a csörgés abba marad, majd újra rákezd.
-Ezen segíthetek!-mire bármit mondtam volna, ő már kikapta a telefont és a füléhez emelte. Mi a francot művel?
-Hope telefonja, de most ő éppen nem ér rá. Segíthetek?-nem hallom mit mond Lucas neki. Még mindig elképedve bámulom a jelenetet.
-Az én nevem Kayden, nem mintha bármi közöd lenne hozzá. Hope arra kért ne zaklasd. Ha szeretne valamit majd keres téged. További szép napot.-megnyomja a hívás végét és felém nyújtja a telefont.
-Ha zaklat, miért nem tiltod le? A gond megoldva.-ezen már én is elgondolkoztam. A fejéhez kéne vágnom, hogy mit képzelt, nem veheti csak úgy ki a mobilom és beszélhet a nevemben. De nem jönnek a szavak a számra, legalábbis ezek nem. Helyette egész mást mondok.
-Ma már másodszorra segítesz nekem. Miért?-a tarkójához nyúl és megdörzsöli. Ideges. Talán tartanom kéne a válaszától?
-Örültnek fogsz tartani.-megrázom a fejem. Tudni akarom a válaszát.
-Igazából téged kerestelek. Mármint nem most, vagyis nem itt a parkban, nem tudtam, hogy itt leszel. Beszélek itt összevissza. Bocsánat, kezdem elölről. Ma voltam a kávézóban, de nem csak ma, tegnap is és azelőtt is. Látni akartalak és beszélni veled. Mondhatnám, hogy még egyszer bocsánatot akartam kérni a barátom miatt, de ez nem fedné teljesen a valóságot. Az volt a szándékom, hogy randira hívjalak. Amióta megláttalak, nem tudok másra gondolni, csak rád. Elnézve az arcod, ennyi őszinteség nem kellett volna. Ugye?-kívülről nem látom milyen képet vághatok, de a meglepődésem inkább arra irányul, hogy randira akart hívni. Ki tesz már ilyent a mai világban? Senki!
-Semmi baj nincs azzal ha valaki őszinte, sőt inkább imponáló. De most sajnos ez nem fog menni.-igazából el is mondhatnám neki, hogy miért.-Akivel az előbb beszéltél srác, három napja az exbarátom csak. Az egy éves évfordulónkon rajta kaptam egy másik nővel. Az ágyunkban hentergett azzal a ribanccal. Még mindig itt van előttem az a kép. Hányni tudnék tőlük.-Kayden megfogja a kezem és rám néz.
-Hidd el, tudom mit érzel. Nem volna kedved beülni valahova beszélgetni?-lenne, de nem tudom ez jó ötlet-e.
-Mármint nem randi gyanánt, csak mint két...mi lenne a jó szó ide? Ismerős? Barát? Leendő barát?-rámosolygok.
-Az utóbbival kiegyeznék.
-Legyen úgy, mehetünk?-feláll a padról, onnan néz le rám. Én is fel kelek és elindulok utána. Hiába idegen, mégis úgy érzem bízhatok benne.