Bekövetlek

*5*

Miután Kamilla megetette a kekszre éhes társaságot, a lányok megrajzolták a falon a mintát. Olyat terveztek, amivel két nap alatt végezhetnek. Kamilla vázolta fel a pillangót, méhecskét és az aprólékos figurákat, Berni pedig a fa és a felhő részleteit dolgozta ki. A kétágú fémlétrán állva még az ajtó fölé is rajzolt két madarat. A kedvenc részük, a festés, ezután következett. 

– Szóval, tényleg úgy láttad, hogy végignézett rajtam a Marci? – csiripelte Kamilla. Copfja meglibbent, ahogy odafordult.

– Tizennyolcadjára is igen – bazsalygott Berni a létrán állva; a felhőn dolgozott. – És rád is nevetett, de nem ám csak úgy, hanem amúgy.

– Á, olyan hülye! – Kamilla az asztalhoz vonult, és letekerte a termosz kupakját. – Egyszerűen nem lépünk tovább. Csomót csetelünk, néha már pikánsabb is a téma, tudod, mint amit tegnap befotóztam. De nem hív el sehova. Pedig mindig úgy örül nekem, amikor lát...

– Lehet, hogy még éretlen – jegyezte meg Berni.

– Vagy több vasat tart a tűzbe, és úgy van vele, hogy amelyik lány előbb kezdeményez, annak enged. De nálam ezt bebukta. – Hosszasan, majdhogynem dühből ivott. A tea kifolyt a szája mellett. – Na, tessék!

– Hé, ne idegesítsd fel magad. – Berni letette az ecsetet, és odalépett barátnőjéhez. Friss levegő táncolt közéjük. – Megölelnélek, de tiszta festék lennél.

Összenevettek, és szívecskét mutattak egymásnak; Berni keze csupa akril volt. Szépen festett, de sosem volt rá jellemző a tiszta munka. Mindig csöpögött a festék összevissza, ahogy a színeket keverte. 

– Maradjunk annyiban, hogy szerintem csak éretlen, vagy több visszajelzésre vár – mondta aztán barátnőjének.

Kamilla mélyet sóhajtott.

– Még jó, hogy ketten vagyunk! Amikor az egyikünk taccsra kerül, a másikunk észnél van.

– Na igen, de mindketten tudjuk, hogy nálam ez addig tart, amíg nem nyúlok semmihez.

Újra nevettek, és ebben a hangulatban mentek vissza a feladatukhoz. Kamilla zenét kapcsolt be a telefonján.

Ebédre csak néhány falatot ettek, aztán lelkesen dolgoztak tovább. Berni egyre inkább úgy nézett ki, mint egy festőpaletta.

– Láttam én is ám, ahogy rád néz – szólalt meg Kamilla.

– Tessék? Ki? Mi van?

– Nándor... Tudom, már megbeszéltük, hogy milyen ciki volt a szitu, és milyen cuki volt a srác, amikor bekövetett, de szerintem nem véletlenül hangsúlyozta ki, hogy nem a barátnőjét hívja, és ahogy rád nézett... Szerintem bejössz neki, és ez szuper, elvégre ezt akartad! Csak próbálj meg természetesen viselkedni a jelenlétében, különben nem tud mit kezdeni a helyzettel.

– Vagyis maradjak mozdulatlan és néma?

Kamilla felnevetett, mire Berni megrázta a fejét. Íves formát kanyarintott a pillangó szárnyán, és hátrébb lépett, hogy gyönyörködjön az alkotásában.

– Mindegy, tudod, hogy ráparázok ezekre a dolgokra, és inkább elkerülöm.

– Ezt még mindig nem értem. Ha vágysz valakire, miért futamodnál meg?

– Talán túlságosan is rákattantam, elképzeltem az egészet. Gondolatban minden olyan biztonságos, de mi van, ha valósággá válik? Akkor már sebezhető leszek. Nem vagyok olyan, amilyennek a fantáziámban látom magam, és tutira ő se olyan, amilyennek elképzeltem. Hagyjuk is. Ő egy értelmes, komoly srác, én meg csak egy idétlen, önbizalomhiányos kislány vagyok hozzá képest.