Bekövetlek

*10*

Amíg a srácok behordták a székeket és az asztal mellé tornyozták három kupacba, Berni a könyvek között nézelődött. Egyszer, amikor oldalrapillantott, összeakadt Nándorral a tekintete. A fiú épp egy széket emelt a többi tetejébe, az arcán úgy futott keresztül a fénycsík, mint egy kardél. Berni rámosolygott, és maga is meglepődött azon, milyen ösztönösen tette. Utána szégyenlősen arca elé emelte a könyvet, ami a kezében volt, és elfordult. Ott még jobban vigyorgott.

A reggeli fény viszont nemcsak a fiú arcáról csillant vissza, hanem az asztalra tornyozott könyvkupacról is. Remek fotós témának találta. A kabátjához lépett, és elővette mobilját a zsebéből. Ekkor látta meg, hogy Kamilla írt neki; már el is felejtette.

Kamilla: Itt vagyok, de nem találtalak, úgyhogy lejöttem Marcival és Csabival a rajzterembe dumálni. Te hol vagy?

Berni: A könyvtárban. Mindjárt lemegyek.

Válasz nem érkezett, de Berni nem bánta, nem volt kedve a két fiúhoz, túl harsánynak tartotta őket és felszínesnek. Persze drukkolt barátnőjének, de mindig is úgy gondolta, jobbat érdemelne Marcinál. 

Hozzá is fogott a fényképezéshez. A por, a könyvborítók és a megsárgult papírok együttese esztétikus látványt nyújtott az optikán keresztül is. Berni sajnálta, hogy nincs nála a tükörreflexes gépe, de azért a mobiljával is klassz fotókat lőtt. Éppen az asztalra hajolt háttal az ablaknak, hogy megtámassza a telefont, és a könyvtornyot alulról, „békaperspektívában" vegye fel, amikor Nándor megállt vele szemben a túloldalon.

– Mindig ilyen jól feltalálod magad?

– Általában – felelte Berni, és ellőtte a fotót. Ahogy felnézett, elámult. Nándort eddig is elképesztően helyesnek találta, de abból a szögből egyszerűen ellenállhatatlannak tűnt, ahogy a zsúfolt könyvespolccal a háttérben rásüt arcára a szórt napfény. Karakteres arccsontja, nyílt, sötét szeme, homlokába lógó haja valósággal követelte magára az optikát. Berni lassan felegyenesedett. Gyomrában hullámzott az izgatottság. Tudta, ha rögtön és azonnal és tüstént nem kérdezi meg, ami foglalkoztatja, soha nem fogja.

– Lefényképezhetlek?

A válaszra viszont még várnia kellett. Alvin, a piercinges srác felhuppant az asztalra, és rátenyerelt az egyik könyvtoronyra.

– Na, mi a helyzet?

Nándor másik oldalán Zsolna támaszkodott meg, és mélyen fújtatott, ahogy megtörölte pólójába a szemüvegét. Berni zavartan pislogott, Nándor lesütötte a szemét és ráharapott az ajkára.

– Asszem ma jó sok izmot felépítek magamra – közölte Zsolna, aki vékony volt, magas, és a kidolgozott izmok messze elkerülték a testét. – Megyünk mindjárt a másodikra, és három terembe is becipeljük az új padokat.

– Jó – hümmögte Nándor.

Alvin felröhögött, és egyikükről a másikukra mutatott.

– Zavarunk! – Lepattant az asztalról, és barátjához ugrott, megpaskolta a vállát. – Bakker, zavarunk, érted... Menjünk már.

Zsolna is felhorkant, és legyintve dörmögött valami jellegzeteset maga elé, aztán kifordultak a teremből. Berniék nem néztek egymásra, de egyszerre röhögtek fel. Aztán összecsillant a szemük.

– Naná – mondta a fiú.

– Ööö, hogy mi?

– A fotó. Naná, hogy lefényképezhetsz, csak aztán küldd majd át a képet.

– Ja, jó, persze – habogta Berni a telefonját fogdosva.

– Úgyis egyeztetnünk kell majd egy találkozót. Tudod, a pulcsi miatt.

– Persze, emlékszem – kuncogott Berni. Odalépett, és hümmögve kereste a megfelelő beállítást. Volt gyakorlata portréfotózásban, sőt fotón éppen emberfotózás volt a féléves téma. Na de azt senki nem árulta el, hogy ennyire nehéz olyan embert fotózni, aki tetszik!

– Hová álljak, vagy üljek? – kérdezte a fiú.

Berni fejében pörögtek a lehetséges beállítások. Aztán a félig megpakolt könyvespolchoz állította a fiút, aki fürkésző mosollyal engedelmeskedett minden utasításra. Oldalról sütött rá a nap, de nem túl erősen.

– Nyúlj oda az egyik könyvért, és picit fordulj oldalra. A polc felé nézz, ne rám.

– Az nehéz lesz.

– Tessék? – Berni kezéből majdnem kiesett a telefon, mire Nándor vigyorogva beállt úgy, ahogy a lány kérte.

– Így?

– Több, mint tökéletes – mondta Berni. Persze kuncogott, mert Nándor is nevetett, és Berni úgy érezte, zavarában teszi. Ez megmelengette a lelkét. Kettőt kattintott, viszont a képen a fiú arca erősen árnyékolt lett így, hogy a haja ennyire előre lógott. Elgondolkodott, majd megszólalt. – Picit fordulj erre, légyszi, és a hajadat tűrd el az arcodból.

– Így jó? – Nándor megrázta a fejét, beletúrt dús tincseibe, odapillantott, de valahogy nem volt az igazi. Mármint a beállítás, nem a fiú külseje. 

– Hát... 

– Te vagy a fotós, rendezd el nyugodtan.

Berni testében végigcikázott az izgalom, de uralkodott magán, hiszen csinált már ilyet, csak odanyúl a modell arcához, beállítja és kész. Na de ő Nándor!

Finoman megérintette az arcát és enyhén elfordította. Puha volt a bőre, és sima. Berni keze belebizsergett az érintése, főleg, amikor megérezte ujjai között a gödröcskéket.

– Csikis vagyok – szabadkozott a fiú, mire Berni is kuncogott.

– Oké, csak tarts ki.

Óvatosan eltűrte a kósza tincseket Nándor szeme elől. A tekintetük összefonódott, mire Berni lesütötte a szemét. Ez nem igazság, hogy nézzek normálisan a modellre, amikor ő így néz rám? Megrázta magát és felemelte a fejét; Nándor még mindig állta a tekintetét. Berni hangyányit igazított még a beállításon, aztán hátrált. Ujjai még bizseregtek, és az arca is felforrósodott. 

Néhány kattints után megrezzent a mobil a kezében, üzenete érkezett Kamillától. Rögtön rányomott az olvasásra.

Kamilla: Utálom, utálom, utálom! Soha többé a nevét sem akarom kiejteni!!!! 😭😭😭

Berni tudta, hogy barátnőjének szüksége van rá, és ez mindennél fontosabb volt.

– Figyi... bocs, de Kamilla vár a teremben, és.... Szóval, mennem kell – habogta kapkodón a holmijáért lépve. – Ne haragudj, majd folytatjuk.

– Semmi gond, ha valamit régóta tudok rólad, hát az az angolos távozás.

– Mi? – Berni viszonozta a komisz vigyorát, aztán csak fejet rázott, majd az ajtóig sietett, ott visszafordult. Kezében gyűrődött a kordkabát és a táska. – Átküldöm majd a képeket, meg majd egyeztetünk a pulcsi miatt, meg... meg minden.

– Mindent értek. – Nándor fejet rázva somolygott. – Ma hamarabb lelépek, de majd beköszönök nektek a terembe, ha még ott lesztek.

– Oké. – Berni bólintott, aztán leszaladt barátnőjéhez a terembe.

***

Érkezik a folytatás.

Köszönök minden csillagozást, hozzászólást.

Követhettek a közösségi oldalakon. :)

https://www.tiktok.com/@darvaspetra

https://www.instagram.com/darvaspetra_/

https://www.facebook.com/darvaspetra

***

Az illusztrációként felhasznált képek a Pinterestről származnak