Víz alatt

13.rész

Hope

Sajnos a mai napom nem úgy alakult, ahogy én elterveztem. Az egyik kolléganőm lebetegedett. A főnököm megkért, hogy maradjak bent tovább. Gyorsan haza telefonáltam anyunak. Tökéletesen megérti amit mondok, fizikailag is jól van, csak a beszédével vannak gondok. Egyre nehezebben tudja elmondani mit szeretne. Ha lassan beszél, szavanként, akkor meglehet érteni őt. Sajnos ez már javulni nem fog. Gyakorlással tartható ez az állapot, de azt senki nem tudja megmondani meddig.
Kaydennek is írtam egy üzenetet, nem akartam, hogy feleslegesen jöjjön ide. Munka mellett nem tudtam volna ráfigyelni és van miről beszélgetnünk. Sok mindent meg kell tudnunk a másikról, mielőtt hétvégén összeül az egész család. Tegnap az anyukájával találkoztam, igazán kedves nő. Szerencsére nem állt neki faggatni, de gondolom ez csak a sokk miatt volt. Most szembesült vele, hogy a fiának barátnője van. Tagadni se tudta mennyire meglepődött, az arcára volt írva. Mosolygott és kedves volt velem, ezt nem tagadom, de biztos vannak kérdései.

Alig vártam a nap végét. Fáradt voltam. Fájtak a lábaim, mégis csak 13 órát dolgoztam. Nem vágytam másra csak leülni, kinyújtóztatni a lábam és csak lenni. Anyukámra is rá akartam nézni. A kezembe vettem a telefont és írtam Kaydennek.

Én: Szia! Most végeztem. Végül itt kellett maradnom egész napra. Hulla vagyok, de ha még mindig van kedved találkozni, arra gondoltam eljöhetnél hozzánk. A mai nap után nincs kedvem megmozdulni se. Megértem ha neked már késő van, vagy nem akarsz eljönni hozzám, ezzel sincs gond. Maximum holnap találkozunk.

Elküldve. Úgy meredten arra a rohadt kis szóra mintha mindenről ő tehetne. Nem igazán gondoltam ezt át. Meghívni magamhoz? Nekem teljesen elment az eszem. A fáradtságnak tudom be ezt a pillanatnyi elmezavart. De miért is vagyok ideges? Csak beszélgetni hívtam, nem az ágyamba. Mi van ha ő félre érti? Te jó isten, és mit mondok anyámnak? Gyorsan írhatnék neki egy másik üzenetet amiben lemondom az egészet. Az túl átlátszó lenne. És mi van akkor? Meggondoltam magam, van ilyen, nem? Újra a kezembe fogom a telefont és írni kezdek. A ne haragudj addig jutok, mert megjött a válasza.

Kayden: Szia! Nekem megfelel ha nem zavarok. Írd meg a címet!

Most már nincs visszaút. Bepötyögöm neki a címemet és elküldöm. Csak azt kell kitalálnom anyunak mit mondok. Nem szeretnék neki hazudni, de az igazat se mondhatom el. Csak egy barát, végül is ez igaz. Hellyel-közzel.

Amint beértem a házba anyát szólongattam. A konyhából zajt hallottam ezért arra indultam meg. Az asztalnál ült, éppen vacsorázott. Oda mentem hozzá, gyors puszit adtam a homlokára, mire elmosolyodott.
-Örl og itt ay. Mlye npo volt?-nehéz kivenni amit mond, főleg ha hadar. Ilyenkor figyelmeztetni kell, hogy lassabban mondja. De ezt most megértettem. Örül, hogy itt vagyok és azt kérdi milyen napom volt.
-Hosszú!-hangosan felnevet. Imádom anyukámat és mindennek ellenére örülök, hogy még velem van.
-Sokan voltak ma. Lejártam a lábamat!-a tányérja üres.-Kérsz még, vagy valami mást?-a kezével nemet int. Elveszem előle a tányért és a mosogatóhoz viszem. Az órámra nézek, Kayden lassan itt lesz, szóval jobb ha szólok neki.
-Anya figyelj csak. Ma egy barátom átjön hozzám...ööö beszélgetni egy kicsit. Remélem nem gond?
-Brat, mln brat? Ak ne ey fu?
-Anya lassabban, nem értem. Még egyszer.-helyette fog egy papírt és leírja. Sokszor csináljuk ezt, az írás még megy, de idővel ez is romolhat az orvos szerint.
Barát, milyen barát? Csak nem egy fiú?
-Igen, egy fiú!-bár Kaydenre minden mondható, de határozottan nem egy fiú már.-Nem kell kombinálnod, ahogy mondtam, csak barát.-ezt még nekem is nehéz elhinnem, főleg amilyen gondolataim vannak róla. Ekkor meghallom a csengőt. A hangtól összerezzenek. Anya felkuncog, észre vette. Magára hagyom és elindulok ajtót nyitni. A lélegzetem is eláll mikor meglátom a férfit az ajtó túloldalán. Nem öltönyben van. Farmer és egy fekete pulóver van rajta. Azonnal összezárom a szám mielőtt a nyálam kicsorog rajta. Nagyon jól néz ki. Én meg olyan vagyok mint akin átment az úthenger. Még mindig a munkaruha van rajtam. Fekete szoknya, fehér ing. Nem bajlódtam az átöltözéssel, minél előbb haza akartam érni.
-Szia! Bemehetek, vagy itt fogunk beszélgetni az ajtóban?-hogy mi? Ja persze, ajtó, beszéd.
-Ööö persze, ne haragudj, gyere beljebb.-Kayden beljebb jön, anya meg pont ekkor jelenik meg a konyha ajtóban.
-Jó estét! Kayden vagyok, remélem nem zavarja, hogy ilyen későn ide pofátlankodtam.-anya legyint és mosolyog.
-Uyan, nis még oya kső! A soan lszek, beslgestek cak.-én bólintok, Kayden viszont rám néz. Semmit nem értett abból amit anya mondott neki. Zavarban van, de felesleges.
-Nem értetted mit mondott anya, ugye?-megrázza a fejét.
-Semmi baj. Meséltem neked a beszéd zavaráról már. Ez sajnos csak rosszabb lesz. Azt mondta, hogy még nincs olyan késő. És ne félj, nem sértődött meg rád miatta.
-Sajnálom, nem lehet neked se könnyű.-hát nem az, de most erről nem akarok beszélni.
-Gyere menjünk a nappaliba.-követ a szobába és leül a kanapéra. Jobbnak látom ha a fotelbe ülök. Nem bízok magamban, kicsit sem.