Víz alatt ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

14.rész

Örültem Hope üzenetének, meg nem is. Kettősség volt bennem. Miért pont a lakására hívott? Értem én, hogy fáradt, de átrakhattuk volna holnapra is ezt a beszélgetést. Talán csak én látok bele túl sokat. Mikor megérkeztem hozzá, nem számoltam azzal, hogy az anyukája ilyen beteg. Vagyis, fizikailag jó állapotban van, én nem láttam rajta semmi különöset. Viszont mikor beszélt hozzám és nem értettem meg mit mond, elszégyelltem magam. Hope említette, hogy súlyos, de nem gondoltam, hogy ennyire. Sajnálom szegényt és az anyukáját is, de úgy látom ő nem akarja, hogy sajnálják. Ezért nem is hoztam fel. Ha szeretne majd beszél róla.

A nappaliba mentünk, én a kanapéra, ő pedig a velem szemben lévő fotelbe ült. Jobb így, már eleve elég frusztrált vagyok. Ez mégis csak az ő háza és ha mellém ült volna, talán nem is tudtam volna parancsolni magamnak. Épp elég volt, hogy ebben a ruhában látom. A rövid fekete szoknya, ami szinte alig takar valamit a lábából. A sima bőre, amin szívesen végig húznám a kezemet...
-Kayden? Figyelsz te rám?!-basszus, még mindig a lábát nézem. Felemelem a fejem és a szemébe nézek.
-Bocsánat, elkalandoztam.
-Észrevettem.-húzza maga alá a lábát. A francba, lebuktam.
-Mit is mondtál?-felnevet, tehát nem sértődött meg, ez jó.
-Igazából csak annyit, hogy hol kezdjük? Nem igazán tudom mi a menet, még sose volt kamu kapcsolatom.-ahogy nekem se.
-Szerintem nem igazán tér el egy igazitól. A 2. pont szerint maradjunk a valóságnál. Anya ma bejött hozzám és felőled érdeklődött. Elmondtam neki hol dolgozol és azt is, hogy ismerkedtünk meg. Oh, amíg eszembe van. Azt kérdezi van-e valami allergiád?
-A dióra, másról nem tudok. Neked?-megrázom a fejem, ha van is eddig még nem derült ki. Ezzel így sokra nem megyünk. Mindketten kínosan érezzük magunkat, muszáj, hogy oldottabb legyen köztünk a hangulat.
-Régen is ilyen rémesek voltak az első randik?-elneveti magát.
-Lucas az első randinkon egy autós moziba vitt. Hamar a lényegre tért. Bevallom tetszett nekem, meg volt köztünk a kémia, nem sokáig udvarolt.-ezt a pöcst.
-Én Tiffanyt az első randin elvittem vacsorázni, majd az óriáskerékhez. Haza kisértem, udvarias voltam. Talán a harmadik randinkon csókoltam meg először.-Hope szája tátva marad, mint aki nem akarja elhinni. Vállat vonok.
-Romantikus vagyok, talán ez nem olyan nagy bűn.
-Nem, nem egyáltalán nem az. Sajnálom, csak meglepődtem. A férfiak zöme még hírből se ismeri a romantikát, vagy az udvarlást.-hát most már legalább egyet ismer.
-Mesélj valamit magadról. Mindig Chicagoban éltél?-mindenre kíváncsi vagyok.
-Igen, itt nőttem fel. Marketinget tanultam, de mindig tudtam, hogy nem akarok egy irodában raboskodni. Ezzel a munkával nem keresek annyit, de szeretem és ez nekem sokkal többet ér. Anyáról már tudsz, a szüleim kiskoromban elváltak, testvérem nincs. Most te jössz!
-Hú szerintem rólam már mindent tudsz amit ilyen kis idő alatt az ember megtudhat a másikról. Tudod hol és mit dolgozok. New Havenben laktam az egyetem alatt, majd vissza költöztem ide, hogy apámnak dolgozhassak. Testvérem nincs, de ezt már tudod. A Washington parknál lakom. Nem is...
-Várj! Két kérdésem lenne. A Yalere jártál egyetemre?-bólintok, de most ez mért olyan nagy szám? Több millió ember van rajtam kívül aki odajárt.
-Akkor te nagyon okos vagy.-felnevetek és nem a kijelentése miatt, hanem inkább amilyen arcot vág hozzá.
-Mért nem maradtál New Yorkban és nyitottál ott egy saját irodát?-ez egy jó kérdés, én se erről álmodtam ha őszinte akarok lenni.
-Bocsánat, ez már túl személyes volt.
-Nem gond, szívesen válaszolok. Én se így terveztem, de apám megemlítette, én pedig elfogadtam. Plusz így a szüleimhez is közel vagyok.-Hope bólint, szerencsémre nem firtatja tovább ezt a kérdést.
-Jöhet a második kérdés?-újra felnevet.
-Igazából a harmadik, de kiszámolja. Kérdezz amit csak szeretnél.-a hüvelykujját a szájához emeli. Rágni kezdi rajta a bőrt, ideges. Ez egy nagyon rossz szokás. A kezéért nyúlok és elhúzom onnan. A keze még mindig a kezemben, talán nem kéne ezt tenném, de nem bírom megállni. A mutatóujjammal végig simítok a kézfején. Lepillant a kezünkre és elpirul. Elakarja húzni a kezét, de nem engedem. Kérdőn néz rám. Valamit ki kell találnom.
-A barátnőm vagy, meg kell szoknod, hogy hozzád érek. Ez épp olyan fontos mint az, hogy megismerjük egymást.-nem szól semmit, feláll és leül mellém. Ezen viszont most én lepődök meg.
-Igazad van.-az egyik keze még mindig a kezemben, a másikkal az arcomhoz nyúl és végig simít rajta. Kurva életbe, erre nem számítottam. Hát jó, ha ezt akarja. A szabad kezemmel a nyakához érek, a füle alatt. Beleborzong az érintésembe.
-Az érintéssel nincs gond.-szerintem sincs, sőt...finom puha bőre van és az illata bódító.
-Lépjünk tovább!-hogy mi? Mit mondott? Talán csak rosszul hallottam.
-Hogy mondtad?-kuncogni kezd. Rólam meg folyik a víz. Eddig is ilyen rohadt meleg volt itt?
-Csókolj meg!-felhúzom a szemöldököm.-Mármint valószínű, hogy meg kell csókolnunk egymást, ne az miatt bukjunk meg.-logikusnak hangzik, de...nem is tudom ez jó ötlet-e? Félek nem tudok majd uralkodni magamon. Talán ideje lenne inkább mennem!