Víz alatt ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

16.rész

Mi a fene történt az előbb? Megcsókoltam Hopet! Te jó isten, és milyen csók volt?! Határozottan állíthatom, hogy nem csak a lányoknak van pillangó a hasukban ilyenkor. Teljesen beleszédültem. Még most is úgy dobog a szívem, mint valami légkalapács. Legszívesebben vissza mennék hozzá és addig csókolnám míg van benne szusz. Amikor a falnak nyomtam, nagyon nehezen tudtam vissza fogni magam. A tenyerem viszketett, érinteni akartam, a nyakát harapni, mindenhol megakartam ízlelni. Letépni róla a ruhát, felfedezni mi van alatta, majd a falnak döntve megdugni. A rohadt életbe, ez a nő lesz a halálom. Életemben nem vágytam úgy semmire, mint rá.

Hazaérve még mindig éreztem őt. Az a citrusos illat teljesen beleivódott az orromba. Még most is a fülemben hallom, ahogy nyögdécselt és kapkodta a levegőt. Pont annyira élvezte mint én. Ő is többet akart, de muszáj volt leállítani magam. Nem eshetek neki mint valami vadállat, nem ezt érdemli. Szeretném ha bízna bennem és elhinné, hogy én nem olyan pasi vagyok mint akikkel eddig dolga volt. Ezt be is fogom neki bizonyítani.

A hálóba mentem, levetkőztem és elmentem letusolni. Jól esett a hideg víz, de a vágyamon nem sokat segített. Ha becsuktam a szemem, csak őt láttam magam előtt. Azok az őzike szemei, amikkel rám néz, teljesen megbabonáz. A puha szája, ami olyan édes mint a méz. Küzdöttem a vággyal, de végül feladtam. Az ujjaimat rászorítottam a kemény farkamra és fel le mozgattam rajta a kezemet. A homlokomat a hideg csempére döntöttem. A tarkómra, a hátamra ömlött a hideg víz, miközben én megállás nélkül dolgoztam magamon. A gerincem mellett elindult az a jóleső bizsergés és úgy áradt szét bennem mintha villámcsapás ért volna. Kapkodtam a levegőt, próbáltam lenyugtatni magam. A kielégülés majdnem térdre kényszerített. Tiffany óta nem voltam senkivel. Nem is igazán vágytam rá, de Hope...basszus, akarom ezt a nőt.

Másnap az irodában, szerencsémre megállás nélkül jöttek hozzám. Mindig volt dolgom. Legalább a gondolataimat nem csak Hope töltötte ki. Délután 2 óra körül végre sikerült megebédelnem. Úgy terveztem, hogy reggel keresek egy virágboltot és küldetek egy csokor rózsát Hopenak. Szerintem örülne neki. Romantikus, giccses, nyálas? Igen, de nem érdekel. Milyen szerencse, hogy ebben a modern világban az interneten keresztül, mindent ellehet már intézni. Még a telefont se kellett felemelnem. Egy kis kártyát is kértem hozzá.
Mert rád gondoltam. Munka után egy séta a parkban? K.R.
A belső telefon csörög, felveszem.
-Rebecca?
-Bocsánat a zavarásért, Liam szeretne bemenni hozzád. Beengedhetem?-nocsak, mi ütött a barátomba? Soha nem szokott bejelentkezni, csak jön mint egy hurrikán.
-Igen, engedd csak be.
-Máris.
-Köszönöm Rebecca.-imádom a titkárnőmet. Már évek óta nekem dolgozik, még sosem kellett benne csalódnom. A munkáját tökéletesen elvégzi és nem méreget úgy a szemeivel mintha egy darab hús lennék. Nyílik az ajtó, a barátom dugja be rajta a fejét.
-Ennyi idő után végre megtanultad az illemet?-felnevetek, ahogy ő is. Az asztalom előtti székhez lép és leül.
-Ez a hárpia odakint félelmetes. Ha nem fogadok szót neki, félő, hogy a golyóimnak annyi. Satuba szorítaná őket és a vége az lenne, hogy leesnének.-próbálok nem nevetni ezen a drámai monológon, de nem tudom megállni.
-Komolyan mondom öregem, ez a nő maga a sátán. Elképzelni se tudom, hogy a férje, hogy bírja.
-Azért ne túlozz. A munkáját végzi, ami nem mellesleg kifogástalan.-Liam csak megcsóválja a fejét.
-Mindegy is, nem miatta jöttem. Úgy hallottam barátnőd van. Vérig vagyok sértve. A legjobb barátod vagyok és én tudom meg utoljára? Szóval a csinibaba belement.-nem vagyok meglepve, hogy az irodába híre ment. Nem zavar, mindenki azt gondol amit akar. Az viszont jobban zavar, ahogy a barátom Hoperól beszél.
-Van neve, Hope. Ne aggassz rá semmilyen jelzőt, vagy becenevet a jövőben.-csattanok fel. Liam felemeli a kezét.
-Nyugi haver, ne szívd úgy mellre. Egy kicsit feszültebb vagy a kelleténél. Minden rendben?-igaza van, de csak mert egyáltalán nem tetszik, hogy Hope csak "kamu barátnő". Azt akarom, hogy ez igaz legyen, valóságos, de ezzel még sajnos várnom kell.
-Sok minden van most a fejemben. Nem elég a munka, közeleg ez a rohadt esküvő is és a hétvégén a szüleimhez megyünk. Plusz rohadtul kivagyok ettől a kamu dologtól is. Nem biztos, hogy ez olyan jó ötlet volt.-a telefonom csipog az asztalon. Mielőtt megnézhetném Liam megszólal.
-Te mit akarsz?-ez nem is kérdés.
-Nem akarom, hogy kamu legyen, de ha ezt megmondom neki, elmenekül. Most lett vége az előző kapcsolatának. Nem hinném, hogy beleakarna ugrani egy újba. De elengedni se tudom őt.-megdörzsölöm a tarkóm. Fogalmam sincs mitévő legyek.
-Szerintem várj egy kicsit. Ne rohand le, add önmagad.-megszólal a telefonja.-Bocs, ezt fel kell vennem. Majd még beszélünk, csak ügyesen.-azzal kisétál az ajtón, én meg magamra maradok. Ekkor eszembe jut az üzenet.

Hope: Szia! Köszönöm a virágot, gyönyörű. A séta jól hangzik, 5 órakor végzek. Értem jössz?

Elmosolyodom. A világért ki nem hagynám.