Víz alatt ❕️B.E.F.E.J.E.Z.E.T.T.❕️

24.rész

Nekem teljesen elment az eszem. Mi a francért mentem én ebben bele? Csak szenvedni fogok, már előre látom. Egy szobában azzal nővel akiért odáig vagyok? Egyetlen pillantása elég, hogy a farkam kőkemény legyen. Ehhez most még párosul az illata, a hangja és maga nő mint hús-vér ember. Holnap kék golyókkal fogok ülni a sürgősségin, ebben biztos vagyok!

Délután még reménykedtem, hogy az idő lecsillapodik és talán hazamehetünk, de minden reményem szerte foszlott mikor a híradóban bemondták, hogy az autópályát is lezárták, nem tudják meddig, mert hatalmas baleset volt.

A szüleimmel egészen késő estig beszélgettünk. Anyám imádja Hopet, de szerintem ez kölcsönös.
Apám elnézést kért és visszavonult a dolgozószobájába, valami munka miatt. Hárman maradtunk a nappaliban, de már nem sokáig.
-Bocsássatok meg nekem, de azt hiszem én is fogom magam és lefekszek. Eléggé megfájdult a fejem. Talán az idő miatt.-anya vállat von, de ismerem, több van e mögött.-Kayden, feltalálsz még a régi szobádba, nem igaz? A szekrényben van plusz takaró ha kell éjszakára. A fürdőben pedig találtok tiszta törölközőt. Próbáljatok meg pihenni egy kicsit.
-Rendben anya, köszönjük szépen.
-Jó éjszakát!-kapok egy homlok puszit és Hope se ússza meg.
Fogalmam sincs Hope fáradt-e, vagy már lefeküdne, de én még nem vagyok rá felkészülve, hogy kettesben maradjak vele a szobámban.
-Van kedved megnézni egy filmet?-biccentek a tévé felé a fejemmel.
-Nem igazán. Szívesebben vennék egy forró fürdőt, ha neked nem probléma. De, ha te maradnál, csak nyugodtan.-megrázom a fejem, egyedül nem szeretnék itt ücsörögni a nappaliban. Muszáj megmutatnom neki a régi szobámat, tovább már nem tudom húzni.
-Gyere, megmutatom a szobát.-felállok és elindulok a lépcső felé és ő követ engem.
-Anyukád mondta, hogy ezt a házat nem olyan rég vették meg.
-Igen, ez igaz, de még most is sokszor van olyan, hogy hétvégente itt vagyok náluk. Néha jó kiszakadni egy kicsit a nyüzsgő városból.-a lépcső tetején jobbra fordulok. Itt két szoba található, az enyém, plusz egy ha esetleg vendég jön. A szüleim szobája a másik irányba van. Kinyitom a jobb oldali ajtót és magam elé engedem Hopet, majd én is követem őt.
Látom, ahogy az ágyra néz, nagy, de nem eléggé. Nem vagyok benne biztos, hogy tudnék uralkodni magamon.
-Majd alszok a kanapén, tiéd az ágy. A fürdőt balra találod.-mutatok az ajtóra a szoba túl felén.
-Ne butáskodj, hatalmas ez az ágy, mindketten elférünk rajta.
-Jó nekem a kanapé! Menj, vegyél egy forró fürdőt.-nem ellenkezik tovább, elindul, de végül megtorpan.
-Kaphatnék esetleg egy pólót? Nem akarok ebbe a ruhában aludni, kényelmetlen lenne.-te jó isten. Már attól teljesen kivagyok, hogy pár méterre lesz tőlem teljesen meztelenül, most meg majd az én pólómban fog utána mászkálni. Ennél nagyobb kínzás a világon nincs. Nagy levegőt veszek, a komódhoz lépek, kihúzom a fiókot és egy fekete pólót adok a kezébe.
-Köszi.-rám mosolyog, majd eltűnik az ajtó mögött.
A kanapéra rogyok és a kezembe temetem az arcom. Csak ezt a rohadt éjszakát bírjam ki valahogy.
Meghallom a víz csobogását és csak arra tudok gondolni, ahogy mossa magát. A kezét végig vezeti az egész testén, beszappanozza magát mindenhol és....
-A kurva életbe!-ezt hangosan ki is mondtam, a francba. Talán a víztől nem hallotta. Valamivel le kell foglalnom magam. A szekrényből előveszem a takarót, az ágyról leveszek egy párnát, a rögtönzött ágyam kész. Ebben a percben Hope kilép a fürdőből. Rá se nézek, azonnal bemegyek. Jobb ez így, mire végzek ő már az ágyban lesz. Nem látok majd semmit belőle.

Nem mondanám, hogy a hideg víz segített volna. A bőröm még mindig tűz forró és a farkam még mindig kemény, de ha nem megyek ki gyanút fog, vagy azt hiszi valami bajom van. Kilépek a fürdőből és azonnal a kanapé felé veszem az irányt. Lefekszek és a takarót magamra húzom.
-Kayden?-a fenébe, azt hittem már alszik.
-Igen?
-Minden rendben?-már, hogy lenne minden rendben?
-Persze, aludj csak. Kapcsoljak valami zenét?-még mindig dörög, de már nem olyan közelről szól mint délután.
-Nem, meg vagyok.-ennek legalább örülök.
-Vagyis...nem feküdnél ide? Elférünk itt mindketten.-bassza meg, bassza meg. Most erre mit mondhatnék?
-Jó itt nekem, hidd el, elég kényelmes.-de csak nem hagyja annyiban a dolgot.
-Kérlek?! Nem szeretnék egyedül aludni.-a picsába. Felállok és az ágyhoz megyek. Az ablakon a függöny nincs elhúzva, így pont annyi fény van, hogy lássam őt. A takaró felett fekszik. A póló a combja közepéig ér. Hosszú lába végig nyúl az ágyon. Megemelem a takarót és alá bújok.
Egyikünk se szól egy szót sem. Becsukom a szemem, próbálok a légzésemre figyelni. Hope megmozdul és közelebb jön. A szívverésem majdnem megáll mikor a mellkasomra teszi a kezét.
Én a holnap reggelt már nem élem meg!