𝐅𝐨𝐠𝐚𝐝𝐣𝐮𝐧𝐤 (Jimin fanfiction)

14. 𝐫é𝐬𝐳

A reggelinél még mindig a gondolataim közt jár az esti beszélgetés JeongGukal, egyszerűen túl furcsa volt ahhoz, hogy percek alatt elfelejtsem. De szerencsémre Chaehyung és Hyein eléggé szószátyárok ahhoz, hogy ne tudjak minden percen erre koncentrálni. Miután befejezzük az ízletes reggelit meleg ruhákba öltözünk és úticél nélkül indulunk el felfedező útra. Az idő túl szép és túl napos ahhoz, hogy egésznap a szállodában kuksoljunk. Na meg persze nem azért utaztunk idáig, hogy a négy fal között töltsünk egy egész hetet. Meglehet, hogy hideg van de ennyi nem tántorít el minket.

A hotelből kilépve azonnal a sípályán lyukadunk ki, mondhatni arra nyílik az ajtó. Egészen sokan vannak a hegyen ahhoz képest, hogy még reggel van. Egy kis ideig megcsodáljuk a hegyet majd csacsogva tovább indulunk. Először a szomszédos aquaparkot nézzük meg, amit az ajándék boltok követnek, végül a ruhás butikok. Nem veszünk semmit csak nézelődünk. Néha néha rápillantok telefonomra, de se egy nem fogadott hívás, se egy sms. Hazudnék ha azt mondanám nem esik rosszul anyám ignorálása, viszont tekintve, hogy ő bántott meg engem nem pedig fordítva, nem adom meg neki a nyerési lehetőséget azzal, hogy én keresem először. Ha tényleg érdekli mi van velem majd felhív.

Ebédkor egy aranyos éttermet szemelünk ki, ahová betérve látjuk mennyire sok ember száll meg ebben a hatalmas szállodában. Mind hazai, mind turistákból akadnak bőven. Mikor a desszertnél járunk csipogni kezd telefonom és megkönnyebbülve, hogy végre megtört a jég úgy kapom ki azt zsebemből mintha az életem múlna rajta. De reményem hamar szerte foszlik mikor Jimin neve jelenik meg a képernyőn. Kissé lehangoltan nyitom meg üzenetét, amiben arra kér minket találkozzunk a hotel előtt. Kifizetve az ételt útra kelünk a lányokkal és hamar visszaérünk kiindulási pontunkhoz. Már messziről kiszúrom a szökőkút előtt ácsorgó fiúkat, kiknek kezében 1-1 pár síléc van, mégis a legnagyobb meglepetést az okozza, hogy Taehyung is köztük van.

- Mi folyik itt? -kérdezem miután elérünk hozzájuk.

Jimin előrébb lép, hogy válasszal szolgáljon nekem, míg én fél szemmel valamiért Taehyungot figyelem. Yoongi mellett áll és sílécét szorongatva engem vizslat. Hirtelen valamiért megint eszembe jut amit tegnap este JeongGuk mondott nekem és egyszerre jövök zavarba és kezdek el szorongani. Nem tudom mi van velem de nem lesz ez így jó...

Igyekszem Jiminre koncentrálni, ki széles mosollyal áll meg előttem, és akin különösen aranyosan áll a pufi kabát.

- Sakk verseny lesz. Szerinted? Nem azért jöttünk ide, hogy egésznap unatkozzunk. Irány a sípálya lányok! -közli szórakozottan, talán egy pici parancs féle hanglejtés is megbújik szavában. Chae és Hyein szinte azonnal fellelkesülnek, míg engem kicsit aggasztani kezd a dolog.

- De hát nincs is sílécünk.

- Menjetek a kölcsönzőbe és mondjátok a nevem az eladó srácnak, ő tudja ki vagyok, odaadja nektek a szükséges felszerelést. -a két lány rám se bagózva berohan az épületbe, míg én továbbra sem mozdulok sehova- Mi az, te nem mész?

- De, csak... -mit mondjak? Jesszus, mit találjak ki?

- Nem tud síelni. -közli Taehyung, elég ridegen.

Tágra nyílt szemekkel nézek rá de ő csak megrántja vállát. Fogalmam sincs mi üthetett belé de annyira semmit mondóan nyögte oda, hogy nekem volt kínos a helyzet. Jimin nem nevetett ki, ahogy a többiek sem. Helyette megrázta fejét majd egy mosoly kíséretében vállamra tette kezét.

- Semmi baj, majd megtanítalak. Nem nagy kunszt, ha Yoongi meg tudta tanulni akkor te is képes leszel rá.

- Hallottam ám.