𝐅𝐨𝐠𝐚𝐝𝐣𝐮𝐧𝐤 (Jimin fanfiction)

4. 𝐫é𝐬𝐳

A kezemben korábban gőzölgő forrócsoki mostanra már langyosra hűlt. Cipőm talpának tompa, nyomott koppanása halkan visszhangzik a járda felületéről, mellette két pár cipő hasonló ritmust jár. Néha néha rápillantok a mellettem bandukolóra, kinek lassú, mély sóhajai elnyomott érzelmekről árulkodnak. Azért hívott el, hogy beszéljünk mégis mióta találkoztunk szótlanul haladunk egymás mellett. Talán ez egy jel lenne, hogy fontos dolgot akar közölni velem csak nem mer belekezdeni? Kicsit aggódom. Félek hogyan végződik a mai nap.

- Na jó. -torpanok meg néhány megtett lépés után- Áruld el mi a baj? -nem akarok követelőzőnek tűnni, de tényleg kezdek félni mi lehet a gond.

- Nincs semmi baj, honnan veszed ezt? -nevet fel zavartan, mit megspékel egy elég látványos hajba túrással.

- Taehyung kérlek ne add itt a hülyét nekem. Napok óta furán viselkedsz és most hirtelen elhívsz forrócsokizni? Ugye te is érzed az abszurdumot a mondatban?

- Ch, nem hívhatom el a barátomat egy baráti italra? Hűha Haram, nem semmi vagy.

- Én? Azt ugye észrevetted, hogy két egymást követő alkalommal használtad a barát szót egyazon mondatban? Kérlek Tae, áruld el mi bánt! Köze van Jiminhez igaz?

Amint kiejtem nevét Tae mosolya lelohad és kínosan kezd pislogni rám, így nyílvánvalóvá válik, hogy vele kapcsolatos az aggálya.

- Nos... igen, hozzá. Haram. Szerintem nem kellett volna belemenned, hogy Jimin és a sleppje velünk lógjon. Hidd el évek óta ismerem őket és ők nem az a fajta emberek akik "csak úgy" mindenféle ok nélkül hirtelen felfigyelnek az olyan kis senkikre mint mi. -oh, hűha. Ezt azért fogalmazhatta volna kevésbé bántóan is.

- Szóval egy senki vagyok, jó tudni.

- Jaj már Haram ne vedd magadra, tudod hogy értettem. Jimin szerint vagy senki, nem szerintem. Én csak nem szeretném ha megbántana téged.

- Kedves tőled Tae, hogy aggódsz értem de nem kell, tudok magamra vigyázni, és különben is több mint egy hét eltelt azóta és Jimin nem igazán töri magát, hogy velünk lógjon. Az, hogy néha odaköszön vagy mellénk ülnek még nem nagy dolog. Kérlek ne aggodalmaskodj annyit.

- Hogyne aggódnék, hiszen a... -hirtelen elakadt mondandójában majd összeszorítva ajkát tovább folytatta- A barátom vagy Haram, és nem szeretném ha a nagylelkűséged okozna fájdalmat neked. -megöleltem. Tudom mennyire megleptem ezzel, érezhető volt testtartásán, de úgy éreztem meg kell tennem, egyszerűen muszáj volt.

- Köszönöm Taehyung, hogy ennyire figyelsz rám, de tényleg nem kell aggódnod. Én csak úgy vélem mindenkinek jár egy esély a bizonyításra, ha Jimin úgy dönt nem él ezzel a lehetőséggel az az ő baja. Ő fog vesztesen kijönni ebből a dologból, nem én. Szóval kérlek ne aggodalmaskodj annyit rendben? Mi attól ugyanúgy barátok maradunk és semmi sem állhat közénk.

- Megígéred?

- Ígérem.

Összekulcsoltuk kisujjainkat majd egy újabb ölelés után megittuk a már jegesre hűlt forrócsokit, azaz hidegcsokit, aztán folytattuk sétánkat.

Remélem sikerült Taehyungot meggyőznöm arról, hogy a mi barátságunkon semmit sem fog változtatni a Jiminnek adott esélyem, mert bár csak pár hónapja ismertük meg egymást mégis rövid időn belül fontos helyet foglalt el a szívemben. Nem szeretném egy ilyen dolog miatt elveszíteni őt, ugyanakkor a saját elveimet sem szeretném elárulni. Meglehet, hogy régebb óta járnak Jiminékkel egy iskolába ugyanakkor nem biztos, hogy jobban is ismerik. Végülis nem hinném, hogy a valódi énjével mutatkozott volna be bárkinek is a sulikezdés legelején. És ha már egy ideje szerepet játszik az ember gyakran ő maga is elhiszi, hogy az a valóság amit eljátszik. A színházakban sem mindig a színpadon van a főszereplő.