𝐅𝐨𝐠𝐚𝐝𝐣𝐮𝐧𝐤 (Jimin fanfiction)

16. 𝐫é𝐬𝐳

A nap folyamán igyekeztem elkerülni Jimint, meg úgy mindenki mást is. Borzasztó lelkifurdalásom van a tegnap este miatt, inkább már azt kívánom bár meg se történt volna. Szörnyen szégyellem magam, miközben a mélyre elnyomott énem örül, hogy csókot kaphatott Jimintől. Lehetne még ennél is kuszább ez a nap?

Egyedül ücsörgök a földszinti étteremben miközben reggelimet piszkálom. Nincs étvágyam, nem is értem minek kértem ki egyáltalán ezt a kaját. Jól esik az egyedüllét, jelen esetben nem is vágyom társaságra. Chae és Hyein már korán elmentek az aquaparkba, s bár hívtak engem is lemondtam azzal az indokkal, hogy kimerített a tegnapi nap és szeretnék pihenni. Ami igazából nem is teljesen hazugság végülis tényleg fáradt vagyok, csak nem a síeléstől.

Miközben gondolataim teljes mértékben lefoglalnak észre sem veszem mikor leül mellém valaki. Kell pár perc, hogy feleszméljek és akkor leesik, hogy Taehyung néz velem farkasszemet. Halványan elmosolyodom, igyekszem kedvesen üdvözölni, de jelen esetben csak ennyi telik tőlem. Nem szól hozzám csak pislogás nélkül bámul. Nem tudom hova tenni viselkedését, merev testtartása és karbatett kezei feszültségről árulkodnak. Tudni szeretném mi bántja de most túl nagy katyvasz bennem ahhoz, hogy faggatni kezdjem. Végül megtöri a csöndet.

- Ennyire rossz itt a kaja? -utal a tányéromon heverő szinte érintetlen menüre.

- Nem, nagyon finom, csak... nincs étvágyam. Kéred? -elé tolom de kapásból visszatolja hozzám, majdnem rám is borul az egész.

- Hé, ezt most mért kell? -nem válaszol csak ölni tudó tekintettel pislog rám- Na jó, elárulod végre mi bajod van?

- Nekem? Ezt inkább magadtól kéne kérdezned, áruló.

- Mi? Miért nevezel árulónak?

- Mert az vagy. -nem értem miért csinálja ezt velem. Tényleg muszáj még neki is megnehezítenie az életem?- Te tényleg nem vagy képben ugye? -megrázom fejem.

- Sajnálom.

- Ch, szép kis barát vagy mondhatom. -felpattan, széke hátra repül, ő pedig idegesen megindul a lift felé. Nem hagyom annyiban, utána megyek.

- Tae, várj már! -rohanok utána- Állj már meg! -sikerül beérnem és elkapva karját visszarántom magamhoz.

- Mi van? -ripakodik rám mérgesen. Meghökkenek hirtelen indulatától, szörnyen rosszul esik szívemnek.

- Kérlek, bármit is tettem, ne haragudj rám, nem akartalak megbántani. -kirántja karját vékonyka ujjaim közül és benyomja a lift hívó gombját.

- Szép. -felhörög- Bocsánatot kérsz de azt sem tudod miért teszed. Pfhh, hát csak gratulálni tudok hozzá.

- Áruld el mit tettem és ígérem jóvá teszem.

- Ígéred? Vicces, tegnap is ígéretet tettél a film nézős estre, erre szépen cserben hagytál. -uhh bazdki, a film... Tényleg... A francba! Most már legalább tudom miért haragszik rám ennyire, joggal.

- Jaj Taehyung... -meg akartam fogni a kezét de elrántotta, még tett is egy lépést hátra még csak véletlen se érhessek hozzá. Nem is próbálkoztam ezekután, megértettem, hogy nem kér belőlem- Megértem, hogy haragszol rám, meg is van rá minden okod, cserben hagytalak. Nincs rá semmilyen mentségem és kifogásokat sem akarok keresni, egyszerűen csak túl sok volt nekem a tegnapi nap és kiment a fejemből az esténk. Az én hibám, én tehetek róla, te vártál én pedig nem mentem. Szörnyen sajnálom. Ha úgy érzed meg tudsz nekem bocsátani szívesen bepótolom veled az elmulasztott film nézést, csak szólj.

Még utoljára rámosolyogtam aztán hátat fordítva elindultam az ellenkező irányba. Nem volt konkrét úticélom csak nem akartam tovább a lesúlytó tekintetében égni. Megbántottam az egyik legjobb barátomat és erre nincs semmilyen mentség.