𝐅𝐨𝐠𝐚𝐝𝐣𝐮𝐧𝐤 (Jimin fanfiction)

3. 𝐫é𝐬𝐳

Fáradtan lépem át a suli kaput, nem sokat aludtam az éjjel, mondjuk az elmúlt két napban sem. A péntek esti történtek teljesen felkavartak, és talán még mindig a hatása alatt vagyok.

Félig csukott szemmel haladok előre s mikor az ajtóhoz érnék valaki elkapja karomat és elkezd magaután húzni.

- Chae ne már, ne rángass, hallod? Nincs most energiám ehhez.

De mintha nem is hozzá beszélnék folytatja hurcolászásom és elrángat a kíváncsi fülek elől. Mivel nincs mit tenni hagyom, hogy azt tegye velem amit kitervelt és kivárom amíg megtalálja a vallatásomra legmegfelelőbb helyet. Majd egy eldugott folyosón lecövekelünk Chae pedig karbatett kézzel, dobogó lábbal mered rám miközben tekintete mindent elárul. Számítottam erre csak nem ilyen korán.

- Ezt most miért csináltad? -nem mintha nem tudnám de úgy vélem jobb ha ő kezd bele.

- Tudod te azt nagyon jól. Tae elmondott mindent. -közli tömören, azonnal a lényegre térve.

- Akkor nem egészen értem mért kellett elrabolnod?

- Mert nem akartam elhinni amiket Tae mondott nekem. -fogja drámaira, talán kicsit túlzásba is vitte a színészetet.

- Miért miket mondott?

- Azt, hogy a hátsó parkolóban talált rád Jiminnel, aki bunkó módon lekoptatta őt, hogy téged fuvarozgathasson.

- Hát ez azért nem így történt.

- Akkor hogy? Mondd már el mert most már tényleg rohadtul kíváncsi vagyok. Mi ez az egész? És te miért ültél be Jimin kocsijába? Kényszerített ugye? -ragadta meg karom és rántott rajtam egyet.

- Először is áú -hámoztam le magamról mancsait- másodszor pedig, nem, nem kényszerített, teljesen önszántamból ültem be a kocsijába. -láttam Chaen, hogy sokk-ként éri mondandóm, kis túlzással kihordott előttem egy agyvérzést.

- Azt a kurva... Ezt azért nem hittem volna. De mégis mi történt?

- Semmi, csak rámakaszkodott két részeg barom, Jimin pedig jókor volt jó helyen. Most küldtem volna el a fenébe miután kiállt két idióta ellen és megmentett? Végülis csak egy fuvar volt, az nem a világvége. Hálás voltam neki, ennyi.

- Tényleg megtámadott két seggfej? -bólintottam- Hogy rohadna le a farkuk. De azért ugye jól vagy? -vizsgált meg.

- Persze, semmi bajom. Hála Jimin közbeavatkozásának.

- Hm. Akkor talán mégsem olyan egomániás vadbarom mint aminek hittem. -gondolkodott el hangosan, állára simítva- Na jó, jár neki egy piros pont ezért, de nem lett a szívem csücske.

- Nekem se ne aggódj. Csak veled ellentétben én nem első benyomásra ítélek. Látod? Jimin bebizonyította, hogy tud ő jófej is lenni ha akar. -böktem meg arcát miközben elindultunk a termünk felé.

- Jaj istenem, szobrot azért ne állíts neki.

- Kinek kell szobrot állítani? -na már csak ez hiányzott...

- Senkinek Tae. -válaszoltam barátnőm helyett- Jössz velünk órára?

- Persze.

- Ebédkor beszélni akarok veled! -súgtam oda neki, remélve, hogy Chae nem hallotta meg.

Mikor a lépcsőhöz értünk a folyosó másik végében megláttam Jimint és a barátait, akik épp valamin jól szórakozva nevettek. Mikor felém nézett úgy tűnt mintha meglátott volna de valamiért mégis úgy tett mintha ott sem lennék. Pedig tisztában vagyok vele, hogy észrevett, hisz egymás szemébe néztünk. De akkor vajon miért csinált úgy mintha nem látna? És ez miért érdekel engem egyáltalán? Nem értem.