Egy vérző szív, ami jéggé fagyott rég. Amit a leg perzselőbb láng se olvaszt fel. Egy szív, amit jég páncél vesz körbe. S talán sose olvad fel. Egy meg tört lélek. Egy meg vetett lány és egy jégbe fagyott szív.
🥵18++/ Enemyes to Lovers 🥵
Az éle...
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
Nem tudom mi van velem. Szeretnék is meg nyílni neki. De közbe félek az újabb csalódás miatt. Biztos elítélne, ha meg tudja ki is vagyok igazából. Nem akarok senkihez sem kötődni. Én csak nyugalmat akarok. Elég volt már a fájdalomból és a sok csalódásból. De még is motoszkál bennem valami. Amit nem tudok hova tenni. A szívem mélyén akarok bízni benne. De az eszem és az össze tört szívem, még is megállít. Már nem tudok bízni senkiben sem.
Mindenki csak összetör és magamra hagy. Cameron se lesz más képp, ő is ugyan úgy rám fog unni. Akkor meg eldob vagy tovább lép rajtam. Nem fogom kitenni ennek újra magam. S se szívem. Elég volt belőle. Már rég bele fáradtam ebbe. Se erőm se hittem sincs hozzá. A remény már rég kihunyt bennem. Csak várom a véget. Ami bárcsak eljönne végre. Hogy megnyugodjon végre a szívem. Hogy végre megnyugodjak egy nap.
De most mégis olyan más. Mégis most olyan gyengéd és kedves. Ez idegen számomra. Nem tudok mit kezdeni vele. Nem hiába, nem lakok a húgommal is. Mérgező vagyok hosszú távon. Nem akarom ennek kitenni. Meg nekem se tesz jót hosszú távon. Az én szívem hűvös és jégbe fagyott. De Cameron nem képes elfogadni, hogy én ilyen vagyok. Nem tudok más lenni. Ez lett belőlem. Ez vált belőlem. Amit szerintem, soha senki nem tud leolvasztani róla. Csak ez az egy dolog van, amivel megtudom óvni. A már igy is darabokra tört lelkem.
De mégis próbál közeledni felém. Nem akarom közel engedni magamhoz. DE most olyan jól esik, hogy simogat és ölel. De betudom a betegségnek. Most nem az a bunkó és rámenős pasi. Most gyengéd és kedves. Minden érintése magabiztos. Közbe mégis óvatos és lágy. Nem érzetem még ehhez hasonlót. De csak fekszek a mellkasán és a hátam cirógatja az ujjai hegyével. A nyugodt légzését hallgatom. Ami nyugodt és egyenletes. Valamiért most nyugodtabb vagyok. Sóhajtok egy nagyot majd megszólal.
- Mi a baj kis szívem?- kérdezi halk hangon. De csak fújtatok egyet. Felém fordul és magához ölel. Amire veszek egy nagy levegőt. Közbe suttogok. Próbálom kibeszélni magam belőle.
- Persze, jól vagyok. - suttogom. De az állam alá nyúl és felemeli a fejem. A szemembe néz egyenesen.
- Látszik rajtad, hogy bánt valami. Nem kell előlem menekülnöd. Nem akarlak bántani. Csak tudni szeretném mit érzel igazán.- suttogja lágy hangon. De csak sóhajtok egyet és vissza lehajtom a fejem.
- Miért akarod minden áron tudni? Hogy velem mi van. Eddig senkit sem érdekelt. - válaszolok neki halk hangon. De csak magához ölel. És a fejem kezdi finoman simogatni, egy puszit ad a hajamba.
- Tudom hogy nehéz a múltról beszélni. Hogy fájdalmas. Látszik rajtad, milyen mély nyomott hagyott benned. De higgy nekem kérlek. Semmi rosszat nem akarok neked. De ha nem beszélsz velem. Úgy nem tudhatom, mit csináljak. Hogy viselkedjek veled szembe.- suttogja a hajamba. Fájdalmas mély levegőt veszek. S mégjobban magához ölel . Hatalma sóhaj hagyja el a szám.
