Egy vérző szív, ami jéggé fagyott rég. Amit a leg perzselőbb láng se olvaszt fel. Egy szív, amit jég páncél vesz körbe. S talán sose olvad fel. Egy meg tört lélek. Egy meg vetett lány és egy jégbe fagyott szív.
🥵18++/ Enemyes to Lovers 🥵
Az éle...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hogy ez a seggfej. Mit képzel ez magáról. Azt hiszi valami sarki ribanc vagyok vagy mi! Hogy mert hozzám érni! Ma lesz a napja, hogy át vágom a torkod te faszkalap. Magamra kapok egy ruhát. És lerobogók a lépcsőn. Leérve Teresa már a reggelit csinálja. Miért ő csinálja mindig. Hisz szolgálók is vannak. Leérek a lépcsőn és köszönök neki
-Jó reggelt Teresa. -mosolygok rá. Kedvesen vissza mosolyog. Muszáj elszívnom egy cigit. Mert agy vérzést kapok ettől a marhától. Meggyújtom és mélyen bele szívok. S lassan kifújom a füstöt. Megkönnyebbülés szalad végig rajtam. De eszmbe jut, hogy ma kell össze házasodni ezzel a fasszal. Biztos valami puccos szar lesz. Nagyon örülök neki. Hirtelen kilép mellettem Teresa. Mosolyogva nézek rá.
-Kedvesem te cigizel?- kérdezi kíváncsi mosoly keretében. Kuncogok rajta és bólintok egyet. De hirtelen ő is elő vesz egy szálat és meggyújtja. Meglepetten nezek rá. A kedves néni cigizik. Kuncogok egyet..
-De úgy látom te is. - suttogom neki. Mire mosolyog rám egyet. Majd a hátamra terít egy felsőt.
-Nehogy meg fázz nekem. Kicsit hűvös van. - mondja kedves hangon. Mosolyogok rá egyet. Őszintén szokatlan, hogy kedves velem valaki. Ez idegen számomra. A hugomon kívül senki nem volt még kedves velem. De Teresa olyan kedves és törődő. Igazi nagymama. Én nem ismertem az én nagy szüleimet. De most bepótolja úgy érzem. Kedvesen rámosolygok.
-Hogy hogy te főzöl? Hisz vannak szolgálók. - kérdezem tőle kedvesen. Mire csak mosolyog rám egyet.
-Az unokáim ragaszkodtak hozzá. Imádják, ha én főzök nekik. Olyanok amúgy, mint a gyerekek hiába felnőtt mint kettő.- mondja halk hangon közbe kuncog egyet. Én is mosolygok rajta egyet.
-Kedves tőled. Legalább akkor meg hálálják? A sok törődést?- kérdezem tőle kíváncsian és újra bele szívok. Amit követ ő is.
-Én neveltem őket egész kis koruk óta. Az apjuk itt hagyta őket. Az anyjuk pedig bele halt. Raegen szülése közbe. De Cameron- t az apja elvitte tőlem 10 éves korában. És a saját hasonmását nevelte belőle. Alig ismertem rá az unokámra, mikor ön szántából vissza jött.- mondja halk hangon. Ezt nem is tudtam. Szinte semmit se tudok Cameron-rol.
-Akkor nem lehetett könnyű se neked, se nekik. - mondom együtt érzőn. Mosolyog rám egyet.
-Te kedvesem miért vagy ennyire szomorú és hűvös?- Kérdezi kedves mosoly keretében. Sóhajtok egyet és a terasz oldalának dőlök.
-Nem volt jó életem. Sose. Lehet nem látszik rajtam. De nekem nagyon rossz gyermekkorom volt. Katona apa mellett. Az anyám itt hagyott minket egy fél év után, hogy én és a húgom megszülettünk.. - mondom neki halk hangon. Sóhajt egyet és megfogja a vállam. Hátra pillant, de vissza is fordul.
-Akkor nagyon szigorú nevelésed volt. Sajnálom.- mondja kedves hangon. Aprót mosolygok rá.
-Hát ez van. A húgom és én mindig is közel álltunk egymáshoz. Ikrek vagyunk. Mindig is jót akartam neki. Ahogy most is úgy volt. Beteges a húgom. Szív és tüdő beteg. Lyukas szívvel született. A tüdeje folyamatos gyulladásba van. Rengeteget volt beteg. Mindig én ápoltam és voltam mellette.- suttogom halk hangon. Aggódóan néz rám. Megfogja a karom és megsimogat.
