Egy vérző szív, ami jéggé fagyott rég. Amit a leg perzselőbb láng se olvaszt fel. Egy szív, amit jég páncél vesz körbe. S talán sose olvad fel. Egy meg tört lélek. Egy meg vetett lány és egy jégbe fagyott szív.
🥵18++/ Enemyes to Lovers 🥵
Az éle...
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
'Reszketve sikítok fel. Ahogy a jég hideg vasnak nyomódik a szinte meztelen testem. Csak sikítok mert mást nem tudok. Már negyedik alkalommal erőszakolt meg eza disznó. Csak jussak ki. Át vágom A rohadt torkát . Nagyon fáj a hasam. Az egész testem tele van vérző sebekkel. Zúzódásokkal. Alig birok mozogni is. Kétségbe esetten próbálok szabadulni. De nincs elég erőm hozzá. Valaki mentsen meg. De még látok a földön egy kisebb kést. A lábujjaimmal próbálom meg fogni, nagy nehezen sikerül. Magam alá csúsztatom a kést. Ami szépen fel is hasítja a fenekem. Sziszegve morgok egyet. Nehezen a kezembe veszem és el vágom a vastag kötelet . Amivel meg vagyok kötve. De nyílik az ajtó. Önelégült morgást hallok.
- Azt hitted el menekülhetsz előlem. Az apád vagyok. Meg mindig jogom van hozzád! - morogja a fogai között. Ridegen nézek rá, majd meg szólalok.
- Tudod apu. Egy időben azt hittem. Egy nap jó ember válik belőled. De tévedtem. Te már mindig az az aljas undorító faszkalap leszel! Aki mindig is voltál!- morgom vissza. Majd fel pattanok. És a vállába vágom a kést. Én pedig menekülésre fogom magam. Hallom hogy utánam ordít. De futok ahogy csak bírok. De hirtelen bele szaladok valakibe. Istenem Cameron.
- Ugye jól vagy? Hol a ruhád?- kérdezi tőlem. Én pedig szorosan a karjai közzé bújok. De hirtelen valami meg változik. Egy régebbi ismerő hang cseng a fülembe. Erősen szorítani kezd magához. Annyira össze nyomja a mellkasom, alig kapok levegőt.
- Azt hitted el tudsz menekülni!- kacagja. Istenem ez nem lehet. Fel nézek és a bátyám áll velem szemben. Ez nem lehet, hisz ő halott. Én öltem meg. De hirtelen a hasam aljába döf egy kést. Érzem a számon ki bugyogó vért. Ahogy le folyik a számon és végig a mellkasomon. Majd az apám is oda ér. Gonoszul fel kacag. Majd ő is a hátam közepébe vágja a kést. Amire fel ordítok. Ahol érnek el kezdenek szurkálni. Meg se birok mozdulni. Erőtlenül kapálózok. Már a vértől semmit se látok. Hús darabokat vágnak ki a testemből. Nagyon fáj. Tiszta vér vagyok. Érzem hogy egyre jobban el hagy az erőm. Majd meg ragadnak a két karomnál fogva. És húzni kezdenek. Mire egy szakadék széléhez érünk. Nagyon mély. Szembe fordít apám magával.
- Ezt azért, mert még ölted a fiam! A pokolban találkozunk!- kacag gonoszul. Majd hirtelen a szakadékba löknek. Csak zuhanok. Egyre mélyebbre. A homályos tekintetemmel látom őket, ahogy hátát fordítanak. Majd hatalmas csattanással érek a földre. '
- Ne!!! - Sikítok egyet. És remegve ülök fel az ágyon. Zokogva temetem a kezembe az arcom. Cameron ijedten ül fel mellettem. Rám néz. De hirtelen az ölébe ugrok, úgy zokogok tovább. Halk hangon szólal meg . Szorosan ölel és tart az ölében.
- Mi történt szívem? Mi a baj?- kérdezi aggódó hangon. De csak szipogva ingatom a fejem.
- Semmi....csak.....rosszat....álmodtam. - suttogom szipogva. Sóhajt egyet és magához ölelve Szorosan tart az ölében. Én csak sírok és reszket a testem.
