Ice Queen❄️🔞👑 18+ Javítás Alatt

20. 🔥😈❤️‍🔥

Melissa

Nagyon kíváncsi leszek. Cameron mit tervez. Elég vész jósló hangon beszélt az apámmal. De meg érdemelte a seggfej. Remélem jól orrba vágja.  Remélem be töri az orrát.  Nem szép ilyet mondani a saját apámra. De ha egyszer gyűlölöm őt. Meg keserítette az életem. Csak most rossz fába vágta a fejszéjét.  Cameron biztos meg simogatja egy kicsit. Én pedig a páholyból fogom végig nézni.

Ülünk a nappaliba és várjuk, hogy meg érkezzen az apám. Cameron pedig a mamával beszél. Ilyenkor olyan más. Olyan kedves és tisztelet tudó vele. Meg látszik, hogy ő nevelte fel. Cameron nagyon szereti. És így látom a mama is szereti őt. Mosolyogva nézem, ahogy beszélgetnek. Majd Ragen is csatlakozik hozzájuk. A két férfi issza a bort. És a régi gyermekkori csínyeken kacagnak. Olyan otthonos ez a légkör. 

Mint ha mindig is normális család lettek volna. Kár hogy én ezt nem élhettem át. Nekem nincsenek ilyen jó emlékeim. Nekem csak a fájdalom az emlék. Semmi jó dolog nem történt meg velem. Le számítva hogy Cameron meg elég normális. Eddig ő az egyik leg normálisabb ember az életemben. A húgom után persze. Bárcsak az én gyerekem koromban is lett volna egy kis vidámság.

De nálunk még otthon is katona szabályok voltak. Hihetetlen nagy fegyelem volt nálunk a divat. Ott nem lehetett hangosan játszani vagy beszélgetni. Főleg ha apám ivott. Akkor még suttogva is alig lehetett beszélni. Meg se mondanák rólam,  hogy én milyen környezetből jöttem. Hogy honnan is menekültem el. Mindig arra vágytam, hogy nagy korú legyek es végre le lépjek onnan.

Cameron rám néz. Szerintem észre vette. Hogy nincs rendbe valami. De mindenki el halkul, ahogy egyszerre néznek rám. Egyedül ülök a fotelbe. Ők meg velem szemben a kanapén. Cameron tekintete el komolyodik és az öccsével össze néznek. De egy áll mosolyra húzom a szám.  De szerintem nem igazán sikerül. Mert Cam gyanakvóan néz rám.

- Mi a baj kis szívem?- kérdezi lágy hangon. De csak vállát vonok és a kezemre pillantok. A gyűrűn akad még a szemem. Piszkálni és forgatni kezdem az ujjamon. Mire csak sóhajtást hallok. Majd elém guggol valaki. Cameron a két térdemre teszi a hatalmas kezeit.

- Szívecském,  mi a baj? Miért vagy ennyire szomorú?- kérdezi tőlem. Ez nem igaz, hogy mindig át lát rajtam. Nem tudom hogy csinálja.
 
- Jól vagyok.- suttogom halk hangon. De nem úgy néz ki , mint akit meg győztem vele. Nagyot sóhajt.
- Kicsi szívem,  ne légy már ennyire szomorú. Nem szeretem, ha ennyire szomorú vagy. – mondja és egyik kezét az arcomra teszi. Magára emeli a tekintetem. Gyengéden meg simogatja az arcom. S lágyan rám mosolyog.

- Tényleg jól vagyok Cam. Csak el gondolkodtam. – mondom neki a szemeibe nézve. El mosolyodik és végig simít az arcom élén.

- Min gondolkodtál el, hogy ennyire le hangolt?- kérdezi kedvesen. Sóhajtok egyet.

- Szerencsés vagy. Hogy ilyen szerető testvéred van és anya helyett anyukád van. Hogy ennyire jó emléked van gyerekkorodból.  Bárcsak nekem is lenne.- mondom neki és le csukom a szemem. Úgy sóhajtok egy nagyot. Gyengéden meg simogatja.

- Akkor majd szerzek neked vidám emléket. Délután el viszlek egy gyönyörű helyre. Mit szol kis szívem?- kérdezi. Mire meglepetten nézek rá. Amire csak vigyorogni kezd. Meg vonom a vállam és aprót mosolygok.

- Jól van. Nem bánom.- válaszolok neki. Majd hirtelen kopogást hallunk az ajtón. Cameron rám pillant és gonosz vigyorra húzza a száját.

- De előtte el rendezem ezt. Utána majd megyünk. - vigyorogja. Kuncogok egyet és a két vállára teszem a karom. És közelebb hajolok hozzá. De csak vigyorog rám és egy apró csókot nyom az ajkamra. Majd fel áll és az ajtóhoz indul. De oda szól a többieknek.

- Légy szíves menjetek addig a konyhába,  mig ezt el rendezem.- mondja nekik. Ragen bólint majd fel megy mamával együtt az emeletre. Cameron pedig nyitja az ajtót. Közbe oda lépek hozzá. Apám áll át ajtóban.

- Gyere csak be Jasper.- mondja neki. Mire apám be lép. Rám néz majd meg áll előttem.

- Beszélni akarok veled Melissa.  – mondja nekem határozottan. De hallom rajta hogy azért fél. Jól is teszi. Össze fogom magam előtt a két karom.

- Na mondd akkor. Remélem fontos! – morgom neki hűvösen. Mire tesz velem egy lépést,  de Cam egyből elé áll.

- Na lassan a testel! Ne merj közelebb menni hozzá!- morogja neki. Mire apám arcára meg lepetség és felém ül ki.

- Nem akarom bántani, csak beszélni akarok vele egy kicsit.- mondja halkabbra véve a hangját. Caneron fújtatva lép arrébb. De mielőtt oda engedné oda hajol Hozzá

- Ha egy ujjal hozzá érsz! Ki taposom a beled!- morogja a fülébe, majd arrébb lép és oldalra vonul. De a nappaliba marad. Le ül a fotelbe ahova szokott. Én pedig apámra nézek....