Ice Queen❄️🔞👑 18+ Javítás Alatt

25. Fejezet 🔥❤️‍🔥🔐

Nem is tudtam, hogy Cameron ennyire komolyan gondolja velem a dolgot. Hogy gyereket akar tőlem. Mindenre számítottam, csak erre nem. Rendesen meg lepett vele. De én még mindig nem vagyok olyan biztos benne. Sose akartam saját gyereket. Hogy neki sose kelljen szenvednie. Hogy ne jusson miattam ugyan erre a sorsra, amire én jutottam. Nem való nekem baba. Az én hűvös és rideg természetem mellé ő nem lenne való. De még is jól esett a szavai. Hogy hisz bennem. Ez tényleg új dolog. Nem hitt bennem senki, még én magam se. De Cameron mindenre rá cáfol.  Minden percben meg cáfolja az eddigi életem. Nem tudom mi hajtja ennyire. Hogy mit is lát bennem igazán. 

Ami miatt ennyire akar engem.  Valamiért kezdek meg változni. Nem tudom hogy miatta e. De nem tudom, hogy mi van velem. Most minden olyan zavaros. Vagy csak ennyire messze áll  tőlem a szeretet. Hogy ennyire idegen nekem. Lehet én sose fogok tudni szeretni. Nem is tudom hogyan kell szeretni. Hogy milyen érzés is az. Az én életemből ez ki maradt. Senki nem tudja, hogy a külső mit is takar. De Cameron még is belém lát. Még is látja a lelkem. Anélkül hogy bármit is mondanék.  Nem tudom hogy csinálja ezt. De mindig át lát rajtam. Akár mennyire próbálom előle rejteni a lelkem. Még is minden darabját látja.

Ülünk a függő kertbe. Olyan kellemes virág illat szállja be a levegőt. Nyugodtság áradt szét bennem. Cameron a hátam mögött ül. Hátulról karolja át a mellkasom. Jól esik a hatalmas karjai között lenni. Mi járhat ilyenkor a fejében. De hirtelen meg szólal.

-           Jól vagy kedvesem? Olyan csendes vagy most.- kérdezi halk hangon. De csak hátra hajtom a fejem. Neki a mellkasának. Meg simogatja az arcom és homlokon csókol. Apró mosolyra húzom a szám szélét.

-           Te tényleg szeretsz engem? Tényleg ennyire akarsz engem? – kérdezem el csukló hangon. Sóhajt egy nagyot. Közbe oldalra fordít és az ölébe ültet oldalasan. Úgy teszi hatalmas kezét az arcomra.  Még mindig olyan meleg kezei vannak. Hihetetlen egy pasi.  Hogy mennyi érzelem is lapul benne igazán. Hogy kedves és törődő.  Gyengéd és érzéki. Meg se mondanám róla.  De jól esik ez a tudat.

-           Miért ne szeretnélek.  Túlságosan is szeretlek. Tudom sose mondtam még ki ezt a szót. De tényleg őszintén így érzek. Tudom hogy ez neked idegen. De kérlek szívem,  hagyd hogy szeresselek. Ne lökj már el magadtól mindenkit. – suttogja és fel emeli a fejem. Bele néz a szemembe. Úgy cirógatja meg az arcom. Jól esik az érintése. 

-           Nem akarlak el lökni magamtól. Csak még mindig nehéz el fogadom. Hogy mellettem van valaki. Hiába velem vagy egy ideje.  Most látom igazán. Hogy milyen sokáig tart hozzá szokni. Hogy nem menekülni kell. Hogy itt nyugalom van és biztonság.  Mindig is erre vágytam igazán.  - suttogom remegő hangon. El mosolyodik és magához ölel. Hozzá bújok. És bele szagolok a markáns illatába. Ami megnyugtató érzést kelt bennem.

-           Imádom mikor igy hozzám bújsz.  Tudod kis szívem.  Kurva szerencsés vagyok. Találtam magam mellé.   Egy olyan tökéletesen el baszott embert. Mint én is vagyok. Nem számít, ki mit gondol rólad vagy rólam. Te az enyém vagy. És mindig az is leszel. Nehéz el nyerni a bizalmad és a szíved. De én akkor is akarom ezt a gyönyörű törékeny lelkét. Akivel együtt én is meg gyógyulnék. Majd be gyógyítjuk egymás vérző szívét. – mondja lágy hangon és fel emeli a fejem. Hogy a szemembe nézzen. Ez a tekintet. Ez a hang. A lelkem leg mélyre hat vele. Le csukom a szemem és mosolyogva gördül ki egy könnycsepp  a szememből. 

-           Eddig ez volt a leg szebb mondat. Amit valaha is kaptam vagy hallottam. Te mindig a lelkemre tudsz hatni.  Mindig a leg mélyébe találsz bele.  Hihetetlen vagy. De lehet csak szimplán el ment az eszed.- suttogom halk hangon. És fel pillantok rá. Kuncog egyet és huncut vigyorra húzza a száját. Amitől én is mosolygok egyet. Majd kezei közzé fogja az arcom.

-           Már akkor el ment az eszem. Mikor meg láttalak. Azóta nem tudok normálisan gondolkodni. Csak körülötted forog azóta a világ. Csak te létezel számomra. Akár mit is fogok csinálni. Mindig hozzád fog húzni minden. Őszintén,  nem akartam szeretni. De téged lehetetlen nem szeretni. Látva hogy annyi szenvedés után még itt vagy. És esélyem van még ismerni, egy ilyen különleges  és ritka lányt. Sose gondoltam volna, hogy egy nő el veszi az eszem. De te erre rá cáfoltál elég rendesen kis szívem.  – suttogja kedves hangon. Majd egy lágy csókot lehel az ajkaimra. Ami a lelkem leg melyet is meg dobogtatja. Viszonzom a csókját. mosolyog két csók között. Majd lassan el távolodik tőlem. Mélyen ki fújom a levegőt.

-           Hagyd hogy be gyógyítsam a lelked. Nem bánod meg. Neked csak erre van szükséged. Hogy végre szeressen valaki téged. Hogy magad mögött hagyd a múltat. Én egy új jövőt adok neked. Cserébe csak a lelked kérem. Hogy bízz bennem. Hogy meg mutassam neked, hogy nem csak a durvaság és a fájdalom létezik. Bízd rám magad és meg látod. Mennyire más úgy a világ. – mosolyog lágyan. El mosolyodok én is tőle. Ez most olyan jól  esik. Meg lágyulok tőle a végén. Talán még is képes meg olvasztani a jeget. Ami a szívem veszi körbe. Kellemes melegség tölti el a testem.

-           Hihetetlen egy pasi vagy Cam. Csak tudnám mi hajt ennyire? Bízni akarok benned. Azt akarom hogy te ölelj át. Hogy érezzem végre,  azt a biztonság nyújtó hatalmas károkat. Amik át ölellek. Hogy vége legyen végre. Hogy mindent el feledjek.  Ami valaha fájt.  – suttogom én is. Mire csak vigyorgok egyet és szorosan ölelni kezd. Körém fonja a hatalmas karjait. Most úgy nézek ki az ölében. Mint egy kislány. A hajamba  puszil. Bele szagol mélyen a hajamba. És rá hajtaj a fejét.

-           ÉN mindig itt leszek neked. Már nem kell félned és menekülni. Már itt vagyok. Már csak mi ketten vagyunk egymásnak. Tudod te adod nekem az erőt, hogy mindent túl éljek. Hogy örökké ezt az édes szempárt nézzem. Hogy a karjaimba zárjalak. Hogy nem vagy egyedül. – suttogja szorosan ölelve. Úgy szeretem hallgatni a hangját.

-           Beszélj még kérlek. Hallani akarom a hangod.- suttogom halk remegő hangon. Mire hallom, hogy mosolyog egyet és a fejemre hajtja az ő fejét. 

-           Én is imádom a te hangod. Minden este ezzel fekszek és reggel ezzel a hanggal ébredek. És csak ezt az egyet akarom hallani. Amit sose tudnék  még unni.- kuncog fel. Ettől már én is kuncogok egyet. Majd el távolodok tőle kicsit és lassan az egyik kezem az arcára teszem.

-           Sose engedj el kérlek- suttogom és a homlokom az övének nyomom. -kérlek, soha ne hagyj magamra. Maradj velem. Bizonyítsd be nekem. Hogy tényleg ennyire fontos vagyok. – suttogom remegő szájjal. Mire meg fogja át arcom és gyengéden meg simogatja.

-           Sose tenném. Én lennék a leg nagyobb idióta a földön. Ha hagynálak ki csúszni a kezeim közül.  Sose foglak el engedni és nem mondok le rólad. Senki kedvéért sem. Le szarom ki akar el venni tőlem. Nem számít kinek a beleit kell ki taposni.  Akkor se hagyom. Te vagy az egyetlen személy, akiért nem félek be mocskolni a kezem. Akiért nem számít. Milyen sötét játékot is kell játszanom.  – suttogja és bele néz mélyen a szemembe. El mosolyodok tőle és most ezúttal én lehelek egy apró csókot a szájára. Amire csak vigyorog. Majd hevesen az ajkaimra tapad. Mohón és szenvedélyesen csókolni kezd. Amibe mindenem bele borzong. Bizsergés ébred fel az alhasam  tájékán. Na tessék még is sikerült el érnie. Hogy én is vágyjak rá. De most ezzel a beszélgetéssel.

Valami meg változott bennem. Most hittem el tényleg. Hogy ő akar engem. Eddig nem mertem el hinni. De most tényleg bizonyította nekem. Hogy ő képes szeretni. Képes engem szeretni. Amire eddig senkinek se sikerül. De ő még is képes szeretni engem. Amitől melegség tölt el. Minden vágyam ez volt a szívem mélyén. És most jött valaki. Akinek tényleg kellek. Akinek tényleg fontos vagyok. Tényleg, igazán kezdem meg szeretni.