Egy vérző szív, ami jéggé fagyott rég. Amit a leg perzselőbb láng se olvaszt fel. Egy szív, amit jég páncél vesz körbe. S talán sose olvad fel. Egy meg tört lélek. Egy meg vetett lány és egy jégbe fagyott szív.
🥵18++/ Enemyes to Lovers 🥵
Az éle...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nagyon jól tudja fékezni magát. Látszik rajta hogy harcol maga ellen. Hogy nem akar fájdalmat okozni nekem. Meg is nehéz neki. Bár még most se olyan sok mindent tudok a múltjáról. Mondja mindig hogy nem olyan ártalmatlan. Mondjuk ez meg is látszik rajta. Azért van egy határozott és befolyásos oldala. Láttam már egy párszor, hogy nem olyan gyengéd és kedves ő. Amilyennek nekem mutatja magát. De őszintén ez itthon is észre lehet venni rajta. Hogy ő nem olyan jó ember. Bár én se vagyok jobb. Én meg egy sorozat gyilkos vagyok.
Azért nekem is küzdenem kell az az énem ellen. Nem akarom hogy bajuk essen. Életemben először érzem, hogy tartozok valahova. Ahol megfelelés nélkül élhetek. Ahol önmagam lehetek. Magam mögött hagyva a múltam. Egyedül ez sose ment volna. Kíváncsi lennék a múltjára. Mennyire lehet véres a keze. Hallottam már róla pletykákat. De nem tapasztaltam még igazán. Le számítva az apámat és azt a Jakson pasast. De szerintem az még csak a töredéke. Azért még nézném, milyen ha tényleg be kattan.
Jelenleg a dolgozó szobába van. Egy fegyver szállítmányt ment meg beszélni. Azért rendesen benne van a dologba. Úgy döntök meg nézem mit csinál. Fel állok az ágyról és ki megyek. A dolgozó szobámba ajtajához érve. Hallom, hogy beszél valakivel. Halkan kopogok és nyitom az ajtót. Be lépve meg látom, ahogy az asztal mögött ül a fotelben. Telefonál, közbe könyököl a karfán. Ilyenkor az erdei ki látszanak a karjában. Ami nagyon tetszik. Fel pillant rám és mosolyog egyet. Le ülök a kanapéra és várok. Nem kell sokáig várnom. Le teszi a telefont és rám néz. Majd meg szólal.
-Minden rendbe van szívem? Mit szeretnél?- kérdezi tőlem. De csak vállát vonok és keresztbe teszem a két karom.
-Csak meg akartalak nézni. Kell indok rá, hogy be jöjjek hozzád?- incselkedek vele. De csak kuncog egyet rajta. Kacér vigyor húzódik a szája szélén.
-Nem sűrűn csinálsz ilyeneket. Csak nem hiányzom neked?- kérdezi ő is pimasz vigyor keretében. Horkanva dőlök hátra és teszem keresztbe a lábam.
-Képzeld Cam, hogy nem hiányoztál! Csak unatkoztam.- húzom aljas mosolyra a szám . Meg nyalja a szája szélét és fel áll a fotelből. Elém lép és hozzám hajol.
-Áá.... szóval unatkoztál! Ha akarod adok neked valamit, amivel el foglalod magad ! Hogy ne unatkozz annyira.- suttog pajzánul. Egyre közelebb hajol. De csak pimasz mosolyra húzom a szám. A mellkasara teszem az egyik kezem.
-Kösz, de nem kell! Találok én magamnak ha akarom!- suttogom közel hajolva hozzá. Végig simítok a mellkasán. Mire halk kéjes sóhaj tör ki belőle.
-Direkt ingerelsz te kislány! Nagyon huncut lettél kis szívem! Nagyon játszol a tűzzel!- morogja teljesen hozzám hajolva. Veszek egy mély levegőt, ahogy meg csapja a markáns illata az orrom. De tovább folytatom.
-Talán igen. Miért mit csinálsz, ha tovább folytatom!- incselkedek vele. De már a kezem a hasán jár. Ingen keresztül is lehet érezni az izmos hasát. De még ragadja a csuklóm és fel ránt a kanapéról. Teljesen magához szorít. Hirtelen a seggembe markol egy nagyot. Amire majdnem fel nyögők. Hozzám hajol ismét.
