Egy vérző szív, ami jéggé fagyott rég. Amit a leg perzselőbb láng se olvaszt fel. Egy szív, amit jég páncél vesz körbe. S talán sose olvad fel. Egy meg tört lélek. Egy meg vetett lány és egy jégbe fagyott szív.
🥵18++/ Enemyes to Lovers 🥵
Az éle...
Mindenem reszket a félelem és a fájdalom miatt. Egy óra múlva jönnek le venni a gépekről. Talán sose tér magához. De akkor legalább mellette karok lenni. Hogy ő legyen az utolsón dolog, amit látok. Mielőtt minden darabokra hullik körülöttünk. Mig A világ lángok között fog porig égni. Akkor is ellette maradok. Sikerült neki. Meg tört teljesen. Bele szerettem. Ő lett az életem. Köt az eskü. Mig a halál el nem választ minket. Életem utolsó leheletéig. Hű leszek hozzad és szeretlek.
De még a halálon túl is. Simogatom a kezét és csak várok. Reménykedve hogy magához tér. Simogatom a kéz fejét. Közbe a karján pihen a fejem.
- Menni mindet át éltünk együtt! Olyan erős vagy egyetlenem! Küzdj kérlek! Erted és értünk! Kérlek szépen! Csak még utoljára had halljam a hangod! Még utoljára simogass és ölelj magadhoz! Még utoljára könyörgöm! Csak egy pillanatra! Utoljára érezni akarlak! A hiányod fel emészt teljesen! – szipogom erőtlenül. Már le gyengültem teljesen. Már a lelkem rég el veszett. Kérlek istenem! Csak keljen fel. Akár csak egy pillanatra. Hogy elbúcsúzzak tőle. Hogy tudja mennyire szeretem. Könyörgöm csak egy pillanatra.
Mire hirtelen érzem hogy meg simogatja gyengén a fejem. Fel kapom a fejem. Mire gyengén mosolyog rám.
- Szóval.....hiányzom....neked....kis....szívem..- szuszogja, mire a kezem a számhoz kapom és zokogva ugrok fel mellette. Szorosan ölelem át a nyakánál. Zokogva borulok nyakába. Édes istenem. Óó drága istenem. Hát vissza hoztad nekem. Zokogva kezdek dadogni.
- Cameron!!! Drága Cameron! Édes istenem!! Hát életben vagy!! Annyira hiányoztál!!! Cameron!!- zokogom nyakába. Szorosan ölelni kezdem. Édes istenem, hát még is él! Óó egyetlen drágám! Annyira hiányoztál! Meg szakad a szívem. Meg simogatja a fejem.
- Ne....sírj....kérlek.....szívecském.... nem....szeretem.....ha....sírsz...- suttogja de csak zokogok.
- Annyira sajnálom! Sajnálom Cameron! Ez az én hibám!! Mert sose tudom be fogni a szám!! Miattam majdnem meg haltál!! Mert egy önző kurva vagyok!! Annyira sajnálom!!- zokogom mire fel emeli a fejem és gyengén el törli a könnyeim. Azt hittem soha többet nem láthatom ezt. Édes istenem, hogy mennyire hiányoztál.
- Nem....a...te....hibád....ne okold....magad..... újra utánad.....mennék....ha...kell..- suttogja. Mire végig simít az arcomon. Akkor se tudok szemét húzni féltette.
- De igen az én hibám. Ha nem veszekedtem volna veled. Nem kellelt volna utánam jönni. Nem eset volna bajod. Nézz magadra. Majdnem meg haltál miattam. Annyira sajnálom. Nem ezt akartam. Nem akartalak veszélybe sodorni. Sose bocsátom meg magamnak.- zokogom meg mindig. De magához ölel. Simogatni kezdi a fejem. Én pedig hozzá bújva zokogok tovább.
- Nyugodj meg....kis...szívem....megleszek....mondtam hogy....rendbe jövök...- szuszogja. Mire fel nézek rá. A homlokát az enyémnek nyomja.
- Úgy féltem, hogy el veszítelek! Annyira rettegtem! Hogy soha többet nem hallhatom a hangod! Hogy nem érezhetem többet az érintésed! Minden percben könyörögtem! Hogy vissza kapjalak! Bele haltam volna, ha te meg hallsz! Nélküled Melissa se lenne! Magaddal vitted volna a lelkem is! -szipogom a nyakába. Mire meg simogatja a hátam . És a hajamba gyengén bele puszil.
- Én is féltem......hogy el....veszítelek....és nem....a te hibád.. ..nem tudhattad....hogy ők....is ott...lesznek....kérlek..... nyugodj meg....szerelmem...- suttogja halk hangon.
Mire el távolodok tőle. Le törli a könyvemet. Majd meg fogja az arcom és egy lágy csókot lehel az ajakimra. Le csukom a szemem. Miközben ömlenek a könyveim. Hogy mennyire hiányzott már ez. Hogy mennyire vágytam rá. Úgy hiányzott már nekem. Meg esküszom neked, Hogy mig élek nem nyugszok! Nem nyugszok, míg le nem vadászom őket! Meg akarták ölni férjem! Ezért ők fognak meg dögleni! Tudni akarják ki a jég királynő, akkor én meg mutatom nekik! Meg mutatom ki a kegyetlen sorozat gyilkos! Ezt garantálom! Cameron és a meg születendő gyermekem életére esküszöm! Hogy nem állok el, míg bosszút nem állok rajtuk! Meg keserülik a napját, mikor el akarta venni tőlem! Csak menjünk innen haza! Végig simít az arcomon.
- Most már meg....nyugodhatsz....szívecském...itt vagyok....és...soha többet...nem megyek...El..... veled...maradok.. -suttogja , majd meg simogatja az arcom. Imádom az érintését. Hogy mennyire szeretem őt. Hogy mennyire hiányzik már nekem.
- Szólni kéne az orvosnak, hogy magadhoz tértél.- suttogom. Mire hátra hajtott fejjel sóhajt egyet.
- Nincs igazán....kedvem.....hozzá. De....legyen akkor... -suttogja. Még nagyon gyenge. Amit nem is csodálom. Meg simogatom a karját, majd fel állok. Vidáman szaladok az ajtóhoz. . Ki nyitom és ki kiabálok rajta..
- Doktor úr, magához tért a férjem!- Kínából szinte sikítva. De már az orvos szalad is két nővér társaságában. Mire oda érnek és be engedem őket. Már oda is lépünk az ágyhoz. Mire az orvos meg szólal.
- Jó napot Mr. Asher. Hogy érzi magát?- kérdezi tőle kedvesen. Cam sóhajt egyet. Majd rám néz.
- Előtte a feleségemet vizsgálja meg. Nincs túl jó állapotban. – mondja most már magabiztosan. Már sokkal jobban van. Köszönöm istenem. Vissza adtad nekem. Az orvos rám néz.
- Valóban elég sápadt. Hívok magának egy orvos, aki meg vizsgálja. – mondja neki nyugodt hangon. Bólint neki egyet Cam. Majd hátra hajtja a fejét
- Kérem Miss. Menjen ki mig meg vizsgáljuk.- szól oda nekem az orvos. De Cam egyből fel kapja a fejét.
- Nem! A feleségem itt marad! Nem megy innen sehová!- mondja neki határozottan. Az orvos köpni-nyelni nem bír. Mire meg fogom a kezet.
- Nyugalom édesem. Megyek addig meg vizsgálnak engem is. Utána vissza jövök. – mondom neki kedvesen. Nem igazán van kedve ehhez. De muszáj. Fújtatva bólint egyet. Majd oda hajolok és a szájára nyomok egy puszit .
- De nagyon vigyázzanak rá! – morogja oda az orvosnak. Aki csak mosolyogva bólint. Majd meg szólal.
- Ne aggódjon Mr. Vigyáznak rá. – válaszol neki udvariasan. Cameron bólint egyet. Majd nyílik az ajtó és az orvosom be lép rajta. Mosolyogva néz rá.
- Magához tért végre Asher úr. Ideje volt. Már a felesége nagyon aggódott magáért. – mondja neki. Mire Cam rám nézve mosolyog egyet. Majd folytatja. – Jöjjön Miss. Had vizsgálják meg magát. Nincs valami jól kisasszony. – mondjuk kedvesen. Cam-re nézek, aki bólint egyet mosolyogva. Majd el indulok az orvos után. Akivel a vizsgálóba lépek be.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
