Chuumily Novellák

Ⓖ - locked in together

to: Gal
from: Jani

- Alejandro! Mi a szerelem? – fejezi ki magát kicsit drámaisabban a kicsit régebbi Tv-ben megszólaló spanyol szappan operában lévő főszeplő nő, a kedvencem ezeket nézni, szeretem az egyfolytában zajló drámát, nélküle unalmas lenne az élet.

- Eszmeralda! Hisz nekem te vagy az életem, a szerelmem, a mindenem! Te vagy a szerelem...! – válaszolt vissza Alejandro, miközben kommunikációjuk során háttérzajként hallható miközben tömőm magamat cheddar sajtos popcornnal.

Miközben nézem a sorozatomat a TV-t a kapcsolóval kezemben, hisz sose tudhatom mikor jön a bolond bátyám, hogy kikapja a kezemből. Az eggyel arrébb lévő szobában érezni ahogy anyum össze készíti az akkor esti vacsorát, apuka sehol mert még dolgozik, a kicsit messzebb lévő szobában pedig azt hallod ahogy a testvérem püfföli a gépet miközben megy rajta a Valorant. Így ment tovább az élet egy ideig amikor hirtelen csak arra lettünk figyelmesek, hogy a lámpa elkezdett pislákolni, majd pedig kiégett, de ezzel együtt az áram is elment az egész házban. Ám nem csak ebben a lakásban, kinézve az ajtón láttuk, hogy az egész utcán.

- Nem hiszem el, hogy ennek most kell kitalálni, hogy meghal, éppen compba játszottam oszt most egy rankot veszítettem ezzel! – kezdett el a panaszkodni

- Jaj, már te, én meg nem nézhetem a Alejandro és Eszmerálda szerelmének kiforrását... - mondtam én

- Bele ne halj! – vágta belém a szót 19 éves bátyám

- Jó! – szólalt fel anyánk miután már láthatólag elég lett az egészből – Akkor most abba lehet hagyni a veszekedést, bizonyára a hófúvás miatt mehetett el az áram, most is esik és ez már a megszokásosnál több.

- Nem tudom minek amikor úgy se fog megmaradni – mondta bátyám, miközben elhúztuk a függönyt kinézve a ház ablakán, meglátva ahogy szakad a pelyhes hó ellepve még jobban a kisvárost

- Hát szar lehet, én majd indulok síelgetni és ott annyi hó lesz amennyire csak szüksége van az embernek! – majd erre pedig elkezdte forgatni a szemét és visszament a szobájába, miután szerzett a kezébe egy gyertyát. Ez a szemforgatás elég fura volt tőle, sokszor elgondolkodom vannak e valami görbe hajlamai e neki.

Következő nap már mindenki be volt zsongva az iskolában, hisz jövő héten indulunk a svájci Alpokba síelni, még a fene se tudja honnan szedte erre a pénzt az iskola, de lehet jobb is, ha nem tudjuk meg, hisz nem lehet tudni honnan kaparta, szedte össze. Ahogy beléptem az osztályterembe, aulába, vécébe mindenhol a kirándulásról volt szó. Még a barátnőimmel is erről beszélgettük a suliban, sikerült elfoglalnunk végre az aulában lévő foteleket és nem csak erről beszélni, hanem egy picit pletykálgatni is. Az iskola kutyájáról volt szó, Hyunjinról. Igazából nincs különösebb bajom vele, viszont akkora képe van, hogy az ablakon nem fér ki, de minden ő róla szól itt, hisz ő a leghíresebb az egész iskolában, legfőképp ugye kinézete miatt, ezen kívül a foci csapatban is ő játszik, mint vezető, a foci csapatunk pedig országszerte nyeri meg a trófeákat egyfolytában, köszönhetően ő neki, tehát ha úgy nézem talán lehet valamire fel van arca, ettől függetlenül még mindig pofán vágnám. A szünet közben ugyanakkor megtörtént, amitől legjobban féltem, megjelent az emlegetett szamár. Ahogy ő megjelenik mindenki köréje áll, elég helyet hagyni épp, hogy csak hogy levegőhöz jusson, minden egyes tüzelő pina körbe rajongja, ujjong érte, mintha bármennyire is érdekelne őt ez, bár szereti, csak az illetőket szarja le nagy magasról. Egyre közeledett lépteivel hozzánk, erre nem meglepetésül barátnőim is elkezdték.

- Olyan jól néz ki, Istenem, csak adna egyszer egy esélyt nekem – mondta Nóra

- Ugye? A dolgok, amiket megcsinálnék ezért az emberért, az rendes illegális... - szólalt meg Pati