Chuumily Novellák

Ⓓ - BRAT (Pimasz Csitri)

to: Dinnye

Barnabás vagyok, de szólítsatok csak Dinnyének! – a barátaim tagadják a rendes nevem... - A mai nap egy igazán szép nap, de persze nem nekem, köszönhetően a kedves barátomnak, Beninek. Ha pár szóval jellemezhetném őt, akkor csak annyit mondanék, hogy öhm... Buzi!... Buzi?... JA!! És persze buzi. Nem nagy cucc amúgy, csak házasodni készül élete NAGY szerelméhez, Juyeonhoz. Tudom, hogy most sokatok néz meglepődötten, mivel nem kaptatok meghívást, de egy percet se aggódjatok, az elmúlt 10 esküvőre se hívott meg titeket, UwU!

Az esemény varázsa teljesen szép és nyugtató lenne, de Beni éppen 5 perccel ezelőtt hívott fel, hogy elhagyta azokat a kibebaszo-, mármint gyönyörű eljegyzési gyűrűket. CSODÁS, MI? *vigyor!!!*

A szokásos napi BRAT szobapartimnak is sikeresen lőttek, mivel kedves barátom nem tervezett volna itt megházasodni, NEM, Ő JAPÁNBA AKAR MEGHÁZASODNI!!! TUDOOOOM~ OLYAN FANTASZTIKUS, DE NEM??? Ha a kezdő buzikkal nincs bírás, akkor a nyugdíjas buziknál a „nincs bírás" nem is létező kifejezés-

Miután sikeresen bedobáltam minden felesleges dolgot a kis cuki Ethel Cain bőröndömbe, elindultam a reptérre abban reménykedve, hogy elbasz a nem is járó busz! Útközben azon gondolkoztam, hogy egyáltalán a buziságomat nem hagytam-e otthon, de ha igen is, valahogy csak megleszek!

Kissé káoszos megérkezésem után, rohantam is az információs pulthoz, ahol megpróbáltam megvenni a jegyet a következő Japánba tartó járatra. Persze az isten se akarta azt, hogy ez így sikerüljön is elsőre...

„Jegyeket és bérleteket..." – mondta a pultban ülő nyanya, miközben rám se nézve rágcsálta az epres rágóját.

„Mi ez geci? Kibebaszott BKK?" – szólaltam meg mérgemben!

„Reklamációt a kassza elhagyása után nem fogadunk el." – válaszolt a néni és megigazította a kínai kis szemüvegét, amit már csak a cellux tartott össze.

„Meg se érkeztem a kasszához, Móni..." – kezdtem el vergődni.

„Mit szeretne?" – nézett rám a 0 IQ-s tekintetével.

„Szeretnék egy kurva jegyet az első japán járatra, kérem szépen!" – daráltam le neki.

„Kérni azt lehet... Gondolom Economy Flight, mert magát elnézve, most jött a Blaháról a kis összelopott pénzével..." – motyogta el a nyanya.

„Hát látom önnek se volt pénze egy protkóra..." – szóltam neki vissza, de persze nem túl hangosan.

„Economy Flight egyenesen Japánba, remélem visszatérni nem tervez." – pötyögtek az ujjai a 20 éves billentyűzeten.

„Hát nem, ha lezuhan a repülő! Majd integetek magának, bestia..." – néztem rá lenéző tekintettel.

„Kérem ezt írja alá, hivatalos papír!" – nyújtotta felém a papírt lajhár gyorsasággal.

„Kösz." – vettem el és ránézés nélkül alá is írtam.

„A jegye a 3. oszlop 6. sorába szól és a felszálás az 5. kapunál fog megtörténni, ha minden igaz..." – adta át a jegyemet.

„OMG! BRAT!" – szólaltam fel a számok hallatán.

„Mivan?" – nézett rám a banya.

„Anyád." – köszöntem el, majd el is húztam a csíkot.

Miután találtam egy ülőhelyet, helyet is foglaltam és ráírtam Benire, hogy megvan a Japánba szóló repülőjegyem.

Dinnye
Megvan