Chuumily Novellák

Ⓓ - Christmas Dream

to: Dinnye
from: Gal (Merry Christmas<3)

Karácsonyi hangulat van, mindenhol Mariah Carey, a Wham! meg népdalocskák szólnak a kis Jézus megszületéséről meg a szeretet ünnepéről. December 24.-e van. Ilyenkor általában meghitt a hangulat. Mindenki békében van, nincs harag, vita, hanem csak nyugodtság, szeretet.

Viszont mint minden háznál, itt is vannak ám szokások. Ebben a lakásban az utolsó hónap huszonnegyedik napján általában barátok szoktak lézengeni. A kis baráti társaság, akiket Chuumilynek hívnak. Ajándékozás, kártyázás, mesélés, társasok, vacsora, és temérdeknyi szórakozás. A család pedig 25-én, 26-án téved be. Ilyenkor akár előkerülhetnek a rég nem látott rokonok is. Így szép egy ünnep, nem igaz? Mindenki ott van, aki számít.

De az idei karácsony egészen máshogy alakult...

Magvas úrfi szobájában ült a számítógépe előtt. Fél hat körül járt az idő. Az ablakon kinézve esetleg a holdat és a csillagokat láthatta az ember. Hiába volt szenteste, az egyetemi projekt lefoglalta őt. Családtagjai mind külföldre utaztak, Dinnye viszont nem ment velük, rengeteget kellett törődnie a tanulmányaival, és nem tudott volna egyébként sem minőségi időt tölteni szeretteivel. Karácsony másnapján érkeznek haza, ő pedig akkor fogja meglátogatni őket, és tudja, hogy minél többet meg kell csinálnia a projektből. Főleg, hogy ez sokat fog jelenteni neki.

Barátai is próbáltak összeszerveződni, de néhányan lemondták bizonyos okok miatt. Velük megbeszélte, hogyha nem is 24-én, akkor 25-én gyűljenek össze, ami mindenkinek megoldhatóra sikeredett. Párja pedig semmit nem jelzett neki az ünnepekkel kapcsolatban. Csalódott volt ugyan, de ezen próbált túllendülni valahogy, így dolgozott.

És hogy mit csinál? Szakdolgozatot. Mivel utolsó hónapjait tölti az egyetemen, ezért meg kell írnia, hogy sikeresen elvégezze tanulmányait.

Szemét a jegyzeteire, majd a képernyőre, majd vissza a füzetére vezette. Stresszesen ült az asztalánál, de egy mély levegőt véve csak folytatta a munkát, tudva, hogy hamar túl kell esnie rajta. A billentyűzet hangját lehetett egy kis szünettel hallani, a szünetben szemei egy könyv soraiban keresgéltek. Majd egy kis gépelés, egérkattogás. De már fáradt volt, és kellett neki 10 perc, hogy legalább egyen valamit. Egész nap nem jutott semmi a szervezetébe, és remekül tudja, hogy kell egy pici idő magára.

Kilépdelt a konyhába, készített egy sajtos-sonkás szendvicset, töltött magának egy kis narancslevet, majd leült nappalijában a kanapéra, és elkezdte fogyasztani ételét. Miután megette vacsoráját, tányérját és poharát a mosogatóhoz vitte, majd ismét a kanapén foglalt helyet a karácsonyfára lesve. Az égők elkezdték megmozgatni elméjét. Elkezdett gondolkodni. Eszébe jutottak olyan dolgok, hogy jó lenne társasággal tölteni az estet, meg hogy mennyire hiányzik neki a családja. Tudja remekül, hogy ezek közül egyikre sincs lehetősége, mivel egyik sem elérhető. De szerelme még jobban hiányzott. Hogy legalább egy biztató csókkal motiválná őt arra, hogy folytassa, amit elkezdett. De nem. Ő sincs itt. Ez a tény pedig számára szívszorító volt. Ó, ha tudná, hogy mivel készült neki! Tartogatott ám meglepetéseket mindenkinek. Megbeszélték, hogy valamikor bepótolják a közös karácsonyozást, egy kis étel-ital és jó hangulat társaságában. Elmerült nagyon gondolataiba, viszont már annyira fáradt volt, hogy ezek által szépen lassan álomba szenderedett.

Eközben a lehető leghalkabb módon történt minden, odakint egy meglepetés készülődött neki.

Mintha más lenne minden - legalábbis így látta Dinnye miután felnyitotta szemeit. A karácsonyi hangulat teljes volt. Koszorú az ajtón és az étkezőasztalon, a karácsonyfa égősora még fényesebben világít mint ezelőtt, és ő maga nem volt stresszes. Barátait vendégelte, akik már UNO lapokkal játszottak és egymáson nevetgéltek. Mindannyian egy kis asztal körül ültek, ki a kanapén, ki egy párnán foglalt helyet, de valakinek a padló volt a legkényelmesebb opció. Ő mintha nem vett volna részt a játékban. Vagy már megnyerte? Mert Ninu és Sunoo közt ült, akiknek még volt lapjuk, őmaga pedig egyet sem tartott a kezében. Mi történhetett, amíg nem volt magánál?