Rémkép (trilógia)

19.rész

Michael szemszöge

A házban sétálok, felelevenítve az összes emléket Jenna-val kapcsolatban. A srácok nem nagyon járkálnak az emeleten így jó. Ők inkább lent a nappaliban, vagy a szomszédos házakban vannak. Most nyugi van. Mindenki örül. Bár vannak olyanok akik gyászolnak az elvesztett haverjuk miatt, vagy akik szerelmi bánattal küzdenek. De szarul hangzik. Szerelmi bánat. Nem merek lemenni Jenna-hoz. Az fájna. Fájna őt úgy látni. A cellában ül, szakadt, véres ruhában, kimerülten és sebzetten. És mindenki a halálát kívánja. Most épp azon tárgyalnak mikor is öljék meg őt. James az, aki már most rögtön megölné. Ő gyűlöli a legjobban Jenna-t. És még páran mellette állnak. De egyre többen vannak, akik inkább James szavát istenítik. Engem már le is szarnak. Nem is akarok vezér lenni. Szar volt az egész. Jó azt elismerem, hogy régen én voltam a legerősebb köztük, de ma már nem. Mikor kiderült, hogy Jenna az, én lemondtam mindenről. Addig még tényleg kemény, és erős voltam. Minden vágyam az volt, hogy megöljem Ark utódját, mint kiderült az Ördög lányát, és boldogan élhessek Jenna-val. A francokat. Drága természet közbeszólt. Sosem lehet az amit eltervezünk, és jónak látunk. Á, dehogyis! Pont az ellenkezője kell neki. És mi történt? Kiderült, Jenna az Ördög lánya, és soha a büdös életben nem lehetek már vele. Király! És most, hogy én vagyok az egyedüli, aki ellenzi Jenna halálát, mindenki ellenem szegült. Kivéve Luke-ot, Cal-t és Ash-t.

A hálószobába tévedek. Körbenézek. Lehet, hogy most látom utoljára. Ha Jenna-t tényleg megölik, én nem akarok itt maradni. Túl fájdalmas lenne a rossz emlékekkel együtt élni. Azon gondolkoztam, hogy Luke-hoz költözöm. Vagy elmegyek a régi faházamba. De az se jó! Ott is csak az emlékek kísértenének. Így marad Luke. Ő még segíteni is tud. Majd a srácokkal lógunk. Elmegyünk bulizni, felszedek egy újabb csajt, aki remélhetőleg, nem lesz természetfeletti lény, hanem normális, és vele leélem az életem hátralévő részeit. Összeházasodunk, lesznek gyerekeink, elmegyünk majd, sok szép helyre, aztán megöregszünk, a gyerekeink felnőnek, unokáink lesznek, majd kinyiffanunk. Nem! Nem gondolhatsz ilyenekre Michael!

Kinyitom a szekrények ajtajait és körbenézek. Az egyik polcon a ruhán van egy kis levél. Borítékban. Leveszem a polcról, kibontom és elolvasom. Döbbenten nézek a kis lapra. Leülök a fotelba és újra meg újra elolvasom. Ez meg mi?

'Ne engedd, hogy megöljék Jenna-t.' J.A.

Ki az a J.A.?

Nem is érdekel. Azonnal lerohanok, megkeresem Ash-t. Az udvaron találok rá. A hintaágyban ül és, gondolom gondolkozik. Odamegyek, leülök mellé és a kezébe nyomom a kis papírt. Elolvassa, majd kérdőn néz rám.

"Ez meg mi?" - néz a papírra és rám, felváltva.

"Én se tudom. Találtam Jenna szobájában, a ruhái közt." - mondom.

"Ki az a J.A.?" - néz furán.

"Fogalmam sincs. De most nem ez a lényeg! Az üzenet egyértelmű! Azt kéri, hogy mentsük meg Jenna-t. Valahogy." - magyarázok. Ash csak bólogat. Újra a papírra néz. Nagyon gondolkozik. "Én is gondoltam rá, hogy valahogy kimenthetnénk őt innen." - mondom.

"Valahogy kiszöktetjük. Beszélni úgy is lehet vele, egy csomóan voltak már lent nála, szóval... Megoldjuk. Szólok Cal-nak és Luke-nak." - áll fel.

Valahogyan, de meg fogom menteni!

Jenna szemszöge

De kinyírnék mindenkit, aki csak azért jött le hozzám, hogy elmondja mennyire gyűlöl, és mikor megölnek örömtáncot fog járni a holttestemen. Anyád holttestén fogsz táncolni! Képzeld el, csicska, hogy nekem is öröm volt megölni a haverjaidat! Eddig csak Luke volt az, akinek örültem, hogy itt van és beszél velem. És nem arról, hogy mennyire örülni fog, hogy én halott leszek, hanem úgy mindenről. A 'régi' életünkről. Azaz, ami EZ előtt történt. Mikor ő volt a gyilkos, én meg a szenvedő fél, Michael-nél. Aztán arról is beszéltünk, hogy milyen olyannak lenni, mint én. Vagyis, az Ördög lányának milyen az élete. Tudod, kibaszott szar! Mert senki se igazságos veled! Senki se szeret. Mindenki elítél, és a halálodat kívánja. Hát... Nagyon jó egy élet. Ja! És még csak el se dönthettem, hogy akarom-e vagy sem.