-Igérd meg hogy mindig velem leszel.
-Sosem hagylak el! Vigyázni fogok rád és ha nagyok leszünk együtt fogunk élni egy szép nagy házban
-Lesznek gyerekeink és én leszek Mrs. Hemnings.Régi szép idők,12 éves fejjel még minden szépnek és könnyűnek tűnt. Azóta eltelt 7 év.
Hogy ki vagyok? Alexa Hood. Jelenleg Londonban élek a barátommal Harry-vel. Az édesapám meghalt egy balesetben,az édesanyám pedig a bátyámmal együtt Sydneyben lakik.
Most éppen hazafele tartok a bevásárlásból,a gondolataim a családom körül forognak és kezdem úgy érezni hogy hiba volt eljönni a családomtól,a barátaimat ott hagyni. Fura ezt mondani 5 év után,de hiányoznak. Calum,Abby,anya,Luke....
A házunk Harry-val eléggé nagy,amibe csupán már csak a gyerekek hiányoznak. Gyönyörű ház,nagy kertel,mint amiről álmodtam. Harry még nincs itthon,egyik szobában sem ég a villany. Nem is baj,így legalább el tudom készíteni a meglepit. Romantikus vacsorát szervezek Harry-nek. Rendeltem kínai kaját mivel azt imádja. Az asztalt megterítettem,a szobát teleszortam rózsaszírmokkal és pár helyre gyertyákat tettem. Pár percel későb megjött a kinai kaja is. Kifizettem majd az asztalra tettem. A szobám(nk) felé vettem az irányt,egy fekete csipkeruhát vettem fel ami rátapad minden egyes domborulatomra,hozzá egy fekete tűsarkút. A hajamat kisímítottam, a számat vörösre festettem, és kicsit kisminkeltem magam (szempillaspirál,tus,festék). A konyhában vártam Harry-re. Már 10 óra és nem jött haza,fel s alá kezdtem el járkálni amikor furcsa zajra lettem figyelmes. Ki mentem a nappaliba és Harryt pillantottam meg a kanapén egy szőke libával. Hiányos öltözetben voltak. A szemeim kétszeresére nőttek és a kezem ökölbe szorult.Csak néztem őket,szemeibe könnyek gyűltek.
-Így akartad hogy megtudjam?- a kanapéhoz sétáltam - Így akartad a tuttomra adni h szeretőd van?- hangom remegett a dühtől.
-Alexa én sajnálom - megpróbálta a kezemet megfogni de elhúzódtam.
-Harry,romantikus vacsorát készítettem neked de úgy látszik hogy hiba volt!
-Hát eléggé nagy hiba- állt fel kuncogva a szőke liba
-Fogd be a szádat Amber! -kiabált rá Harry
-Neked ebben a házban nincs szavad és nem is lesz,SOHA! - Amber arcán egy jó erős pofon csattant,fogalmam sincs miért tettem de jól esett. Amber sértődött képpel hagyta el a házat, a szemeim szikrákat szúrtak,meg tudtam volna folytani. A szobám felé vettem az irányt,ám Harry megfogta a kezem.
-Engedj el!
- Nem Alexa! Tudod h szeretlek! Kérlek ne haragudj - magához ölelt és én a könnyeimmel küszködtem.
-Már nehezemre esik elhinni, a mi kapcsolatunknak vége - az utolsó szavakat már suttogva mondtam. - Jó volt veled 3 évig,ám már vége. Holnap délbe többet nem akarlak itt látni. Jó éjt Harry. - kiszabadítottam magam szorításából és a szobámba mentem. Sírva feküdtem be az ágyba és fejemet a Harry párnájába fúrtam. A könnyeim patakzottak,és minden egyes csepp Harry párnáján landolt. Csak hogy tudjátok,nem szoktam sírni,általában mindent jól viselek. Gondolatmenetemet Harry szakította meg.
-Bejöhetek?
-Már úgyis bent vagy- hangom hideg volt és nem törődöm. A küszöb felé mutattam hogy már átlépte.
-Alexa beszélnünk kell!
-Halgatlak!- Harry leült mellém ám én feláltam,volna ha nem ragadja meg a csuklóm. Magához húzott,az ajkaink már-már öszeértek amikor észbekaptam.- Engedj el!- suttogtam
-Figyelj Alexa,én szeretlek! Amber csak egy liba,nekem te vagy a fontos!
-H tudsz még mindig a szemembe hazudni? Neked ez jól esik? Jól esik folyton hazudni? Jól esik mások szivét öszetörni? Fájdalmat okozni? Neked ez jó? - teljesen kikeltem magamból.
-Nem- szemeit lesütötte és a földet kezdte el nézni.
-Akkor miért csinálod?- nem válaszolt,csak a földet nézte.- Harry ennek a kapcsolatnak itt és most vége! Most pedig szeretnék egyedül lenni!
Harry még egy utolsó pillantást vetett rám,nem volt boldog. Bár ki az? Kiment. A fürdőszobába mentem,levettem a ruháimat majd a tusolófülkébe álltam és megengedtem a vizet.Minden érintését és csókját leradíroztam a bőrömröl.
Kb már 10 perce álhattam a víz alatt amikor megcsörent a telefonom. Magamra kaptam egy törölközőt és a telefonomhoz siettem.
-Szia Hugi- egy kedves és ismerős hang csendült fel a telefonba,Cal. Akarva akaratlanul elmosolyodtam,imádom Calt.
-Szia Cal!
-Miújság? H vagytok? Harry-vel mi van? Minden oké? Anyával úgy döntöttünk hogy az évfordulótokra oda utazunk és.....- folytatta volna de a szavába vágtam.
-Calum,vége!- hangom elhalkult és ujra előjöttek a könnyek.- Ezért én utazok oda!
-Hogy mi?! Basza meg,Alexa mi történt?- hangja aggódó volt.
-Majd ott elmondom,nem telefontéma.- próbáltam egy mosolyt eröltetni de nem ment,túlságosan fájt.
-Oké! Még ma este megnézem melyik gép indul a leghamarabb. Ne aggódj minden rendben lesz. Szeretlek. Szia Hugi.
-Én is szeretlek Cal,szia!- bontottam a vonalat,sírva estem a földre. Miért fáj ennyire?!
Felkaptam magamra egy rövidnadrágot és egy fekete ujjatlant. A közös képeket Harry-vel dobozba pakoltam,nem akarok többet rá gondolni. Befeküdtem az ágyamba,magamra húztam a takaróm és gondolkodni kezdtem. Miért? Miért történik ez? Mit baszhattam el?
Valószínüleg álomba sírtam magam mert reggel arra ébredtem h a fejem nagyon fáj,a párnám pedig fekete,a festéktől. A fürdőszobámba mentem. A látvány amikor a tükörbe néztem megrémített. Karikás szemek,elfojt fekete festék,a hajam öszevisza. Hát igen, egy szakítás után mit vártam? Megmostam az arcom és lementem a konyhába. Harry sehol sem volt,csak az asztalon volt egy fehér boríték egy szál rózsával.
"Sajnálom,hiányozni fogsz Alexa!"
A szivem ritmusa vad ütembe kezdett és remegni kezdtem.
Sziasztok! :D Remélem tetszik a rész :) AlexaHemmings_-nek pedig üzenem h érezze magát kurvára megtisztelve azért mert alvás helyett megírtam neki ezt a részt. Aby xx