You&Me[Luke Hemmings]

9 rész

Luke forró csókját érzem ajkamon. Eddig is ébren voltam,hallotam Luke "vallomását" ami igazán meghatott,utánna ahogy Abby melletem sír és arra kér, hogy ne hadjam el. Annyira fájt már, hogy miattam sír, hogy felemeltem a kezem jelezve, hogy fent vagyok. Ezután visítás,ölelés,ajtó csapódás és Luke forró csókja.
Lassan és nehezen nyitottam ki a szemem de sikerült. VÉGRE.
Luke,Calum és Abby kisirt szemei fogadtak, Ash és Mikey szemeibe pedig most gyűltek csak igazán össze a könnyek. Mikey mellet az orvos állt.

-Jó napot Miss Hood. Hogy érzi magát? - lépett az ágyam mellé Mr. Henderson.

- A hasam fáj- kezemet oda helyeztem ám észre vettem a kötést. Kezeim is be voltak kötve.

-Emlékszik arra, hogy mi történt?- kérdezte tőlem az orvos.

-Csak annyira emlékszek, hogy egyedül voltam otthon - ekkor Calum lehajtotta a fejét- az ereimet felvágtam,leestem a lépcsőn és mintha megszúrt volna valami,utánna képszakadás.- magyaráztam. Calum nagyon bűntudatos fejet vágott és Abby vállába fúrta fejét.

-Nos Miss Hood. Miután felvágta az ereit és lezuhant a kés pont a hasába vágódott. Még szerencse, hogy Mr Hemmings időben önre talált. Sok vért veszített és ha 10 percel később hozzák be már nem biztos, hogy felkelt volna.

-Értem- bólintottam.

-Az állapota egyenlőre sikerült stabilizálni. Este újra benézek. Szép napot Miss Hood.- ezzel Mr. Henderson elhagyta a szobát. Halkan felsóhajtottam.

-Hiányoztál- jött oda hozzám Ashton és megölelt.

Luke leült mellém. Derekamat átkarolta és egy puszit nyomott a homlokomra.

Nem szóltunk egymáshoz,csend volt. Abby Calum ölébe ült,Ashton az ágyam végében ült, Micheal pedig állt.

-Én azt hiszem hazamegyek....-szólalt meg Calum. Kérdőn néztünk rá - Nem akarunk fárasztani. Pihenned kell ezek után, Alexa. - az ágyamhoz jött megpuszilta a homlokom és kiment. Fogalmam sincs mi lelte.

*Abby szemszöge*
Írtam egy SMS-t Calumnak. Ezt azért még se csinálhatja a hugával, látszik Alexán, hogy nem esik neki jól.

Feladó:Abby
Calum Thomas Hood? Hol az életbe vagy?

Feladó:Calum
Az autóban....

A többiek jól elvoltak,beszélgettek.

Kb még egy órát ott maradtunk és beszélgettünk. Már eléggé késő volt és úgy döntöttünk, hogy Alexát pihenni hagyuk. Luke vele maradt. Elköszöntünk majd amikor lementünk a parkolóba gyorsan és idegesen kezdtem el rohanni Calum autójához. Bevágódtam az autóba és jól becsaptam az ajtót magam mögött.

-Mi a fene volt ez Calum?- kérdeztem hirtelen és éreztem, hogy szétrobbanok.

-Semmi mi lett volna? - kérdezte nem törődöm hangon. Vetettem rá egy 'mondelvagymegöllek' pillantást,mire csak felsóhajtott. Ekkor ült be az autóba Ashton és Micheal.

Elindultunk hazafelé. Az autóban érződött a feszültség, ezért senki sem szólalt meg. Majd szétrobbantam a dühtől.Amikor megérkeztünk kipattantam az autóból és rohani kezdtem a bejárati ajtó felé. Kinyitottam az ajtót és egyenesen a konyhába mentem. Ledobtam a táskám az asztalra és a falnak dőltem. Nem hiszem el, hogy ennyire felbaszta az agyam.
Lépéseket hallottam. Calum jött be a konyhába, leült az egyik székre. Csak nézett én pedig újra kitörni készültem.

-Elmondanád, hogy mi van veled? Amióta eljöttünk nem szólsz hozzám,bunkó vagy és csendes.- próbáltam felvenni a szemkontaktust de arcát a kezébe temette.

-Az én hibám....-mormolta. Felsóhajtottam.

-Calum, ezt már megbeszéltük. Nem a te hibád- hangom lágy lett és szelíd.

-De, és ne is próbálj nekem mást bebeszélni!- Felállt a székről

-Miért beszéled be magadnak? Nem veszed észre, hogy csak segíteni akarok de inkább elmarsz magad mellől!- hangom ujra dühös lett.

-Nem kell a segítséged. Megoldom egyedül. Nem kellesz. - az asztalra csapott. Szemeimbe könnyek gyűltek, az ajtó felé vettem az irányt. - Abby,várj én....- a csuklóm után kapott.

-Engedj el Calum,én már nem kellek neked- elengedte a csuklóm én pedig a könnyeimmel küszködve próbáltam kijutni a házból.

-Abby hova mesz? - Micheal hangját hallotam meg. Felnéztem rá. - Mi történt?

-Ne most Micheal.- Kirohantam a házból,beültem az autómba és hagytam, hogy a könnyeim utat törjenek maguknak.

Egy balfasz vagy Calum Hood. Egy óriási balfasz!

*Calum szemszöge*
Remek,ezt is elbasztam. Calum Hood egy fasz vagy! Abby elment...elküldtem. A fenébe. Nem akartam, hogy ez legyen.

Micheal jött be.

-Mi volt ez Calum? - kérdezte tőlem és közben a hűtőben keresgélt.

- Öszekaptunk - mondtam és a fejemet lehajtottam.

- Azt láttam ugyanis Abby könnyes szemmel ment ki innen- ki vett magának egy üveg sört és inni kezdte.- Mi bajod van haver?

-Fogalmam sincs....Úgy érzem az én hibám Alexa balesete....

-Calum,ne kezd már megint! Ezt már megbeszéltük!- csend lett a szobába. -Menj utánna- intett a fejével az ajtó felé.

Mély levegőt vettem és elindultam. Beültem az autómba és azon gondolkodtam, hogy mit mondjak. Amikor odaértem nem mertem megnyomni a csengőt,végül valahogy mégis megnyomtam. Abby amikor kinyitotta meglepődött,szemei fel voltak dagadva. Nem szólt semmit csak közelebb lépet és megölelt. Jó volt újra a karjaimban tartani.

Percekig álltunk így, utánna ellépett és amikor meg akartam szólalni becsukta az ajtót. A szivem meghasad. Elbasztam.