Complicated Love-Bonyolult szerelem

03.

Boldogan keltem ki az ágyból. Ma találkozom Porterrel! Alig hiszem el. Tegnap este még felhívtam Kimet és elmeséltem a tegnap este történteket. Boldogan hallagatta áradozásomat a sztoriról és sok sikert kívánt!

Reggeli közben nem tudtam levakarni azt az idióta vigyort a képemről. A szüleim ezt észre is vették.
-Kicsim mi történt, hogy ilyen vidám vagy?-kíváncsiskodott anya.

-Semmi.-blöfföltem.-Ma találkozom Porter Reeddel. Nem randi.-tettem hozzá gyorsan, amikor megláttam szüleim gyanakvó pillantásait.

-És mégis milyen ügyben találkozol te ezzel a fiúval?-ráncolta a homlokát apa.

-Mivel most költöztek ide, iskolát váltott. És kérte, hogy találkozzunk. Jó lenne, ha legalább egy embert ismerne az új suliból. Csak beszélgetünk ennyi.-zártam rövidre.

-Rendben van. Elfelejtettem mondani, hogy egyik nap találkoztam az édesanyjával és a kis húgával. A kicsi lány bűbájos, rád emlékeztet Rachel. Édesanyját ha jól emlékszem Mary-nek hívják, szimpatikus nő. Mondd meg Porternek, hogy szívesen látjuk őket valamelyik nap vacsorára!-anya már alig várta, hogy újabb emberek dícsérjék meg a főztjét. Persze nem csak ezért hívta meg a Reed családod vagyorára, de ez is benne van a pakliban.

-Rendben megmondom.-felpattantam az asztaltól,megköszöntem a reggelit és felcaplattam a szobámba.

11 óra múlt. Még rengeted időm van kettőig. Elmentem gyorsan letusolni. Több, mint 10 percig vàlogattam a ruháim közül. Végül a döntésem egy egyszerű, de mégis csinos, fehér, combközépig érő ruhára esett. Hozzá a fehér szandálomat választottam. A New Yorkban vásárolt sima fehér válltáskámba, már most minden szükséges dolgot bepakoltam. Felraktam egy kis szempillaspirált és szájfényt. Ránéztem az órára. 11:50. Mivel még mindig sok időm van, gondoltam benézek az én szeretett bátyusomhoz.

Koppogtattam a szobájának ajtaján. Nálunk így szokás, senki se szereti ha rátörnek.
Sammel egyébként nagyon jó a kapcsolatunk. Mindig kiállunk egymás mellett, és segítünk a másiknak. Ez persze nem volt mindig így. Amikor 12-13 éves voltam rengeteget veszekedtünk. Sok mindent vágtunk egymás fejéhez, amiket utólag visszagondolva nagyon megbántunk. A szüleink soha nem értették, hogy honnan van ez az utálat, köztem és Sam között. Gyakran magukat okolták emiatt. Utólsó veszekedésünk három éve történt. Azon a napon tanítási szünet volt. A szüleinknek dolgoznia kellett, így mi ketten maradtunk otthon Sammel. A bátyám épp az nap volt túl egy csúnya szakításon. Nem illettek össze a lánnyal. Én ezt meg is mondtam Samnek, kapcsolata előtt, de ő nem hallgatott rám. Hiszen mi köze van a 13 éves húgának a kapcsolataihoz? Sam nagyon szerette ezt a lányt. Így aznap nagyon szomorú volt. De én mit sem törődve ezzel, rögtön a fejéhez vágtam, hogy én megmondtam. Nem volt jó időzítés. Sam szomorúsága, dühbe fordult át és nekem esett. Én se hagytam magam (abban az évben karate-t tanultam), elkezdtem püfölni. Amikor a szüleink hazaértek, két, kék-lila foltos gyereket találatak a nappaliban. Az incidens után sokáig nem beszéltünk Sammel. Aztán valahogy elkezdett összeforrni az az űr közöttünk, ami évek óta tátongott. Nagyon szeretem a bátyámat, ő a legjobb fiúbarátom. Vele mindent megoszthatok és ő is mindenről tájékoztat. Benne 100%-osan megbízhatok.

-Szia húgi! Csini vagy, készülsz valahová?-nézett fel laptopja mögül.

-Ami azt illeti igen megyek. A szembeszomszéddal van találkám. Mármint a fiúval, Porterrel.-ültem le az ágyára. Odamásztam mellé. Még épp láttam,hogy valakivel nagyban chatelt, amikor gyorsan lecsapta a laptopja tetejét. Nem csináltam ebből nagy ügyet, majd elmondja ha akarja.

-De látom nincs ellenedre.-kacsintott a bátyám.-Hogy hogy találkoztok?

Gyorsan elhadartam neki azt, amit anyáéknak is mondtam. Elmeséltem neki a tegnapi beszélgetésünket Porterrel. Sam csendben hallgatta végig az egész sztorit.

-Értem. A lényeg, hogy ne éldd bele magad. Ja és ha bántani mer, akár fizikailag, akár lelkileg, akkor velem gyűlik meg a baja!

-Köszönöm, és vigyázok magamra. Már nagyon kíváncsi vagyok. Na ennyit rólam. Veled mi a helyzet?

-Nem sok. Holnap este lesz egy nyárbúcsúztató buli Mike-nál. Arra gondoltam, nem vagy már kis lány, te is eljöhetnél.

-Az jó lenne! Elhívhatom Kimet?

-Felőlem. Úgyis ott lesz a fél suli.

Több, mint egy órát beszéltünk még Sammel. Eszünkbe jut egy téma, azt jól kibeszéljük és jön a következő. Jól eltudjuk ütni az időt.

Háromnegyed kettőkor csengettek.

Izgatottan mentem le a lépcsőn. Anya nyitott ajtót Porternek. Ő nagyon jól nézett ki. Sima fehérpóló, farmer rövidgatya és fekete, rövidszárú converse cipő. Haja tökéletesen be volt lőve, kék szemei mosolyogva világítottak. A szüleimnek illedelmesen köszönt. Az őseimen úgy láttam, szimpatikusnak tartják Portert. De náluk sose lehet tudni.

-Szia.-nézett most rám. Ajkai kedves mosolyra húzódtak, amikor végig nézett rajtam.-Nagyon csinos vagy!

Éreztem, hogy elvörösödök.

-Köszönöm. Akkor szerintem indulhatunk is.-próbáltam minnél előbb elindulni. És szerintem Porternek sem volt kedve a szüleim előtt jópofozni. Sam nem jött le köszönni. Bizonyára azzal a valakivel chatel még mindig. Kezdett érdekelni ez a dolog.

-Rendben, sziasztok. Érezzétek jól magatokat!-köszönt el anya.

-Oké sziasztok.-intettem én is.

-Viszontlátásra. Legkésőbb hatra hazahozom Rach-t.-mondta Porter, azzal kiléptünk a bejárati ajtónkon.