Complicated Love-Bonyolult szerelem

16.

Nem bírtam elengedni magam. A gondolatok túl gyorsan kavarogtak a fejemben. A baj csak az, hogy Aaron volt ezeknek a gondolatoknak a középpontja.

-Rach, nem táncolunk?-felnéztem Porterre, aki mosolyogva nyújtotta a kezét. Ki nem tudna neki ellenállni?

-De, menjünk.

Rengetegen táncoltak a színpad előtt. Épp egy gyorsabb szám ment, amire mindenki ritmusra ugrált. Az emberekből sugárzott a jó kedv, és a felszabadulás. Porter behúzott a táncparkett közepére. Megpróbáltam valamennyire ellazulni, ami sikerült is, mert mire észbe kaptam, már én is táncoltam. Körülbelül negyed óráig ugráltunk, aztán mindketten megszomjaztunk. Kifurakodtunk a bulizók köréből. Leültem egy közeli székre, amíg Porter elment innivalóért.
Egy lassú számot kezdtek el játszani. Mosolyogva néztem, ahogyan a párok összeállnak és lassúznak. Gondolataimat egy előttem megálló alak szakította meg. Felnéztem. Tudtam, hogy ő az. Legalábbis reméltem. A szívverésem felgyorsult, a lélegzetem elállt.

-Táncolsz velem Rachel?-Aaron mélyen a szemembe nézett. Nem válaszoltam. Csak felálltam, és hagytam, hogy behúzzon a tömegbe. Mindkét kezét a derekamra tette, átkulcsoltam a nyakát. Most éreztem azt, hogy teljesen ellazultam. Hiányzott Aaron. Hiányzott a mosolya, a nézése, az ölelése, az, hogy beszélgessünk. Visszakaphatom valaha? Nem beszéltünk, csak néztük egymást. Azt éreztem, hogy egyre közelebb húz magához. A végén már nem is mozogtunk, csak álltunk egy helyben. Aztán csak azt éreztem, hogy szorosan magához ölel, és elenged. Még egyszer rám mosolygott, aztán kiverekedett a táncoló párok sokaságából.

Ez valami álom? Teljesen olyan érzésem van.