Picture frame;lrh [BEFEJEZETT]

two

Sutton Shors.

Ez lennék én.

Barna haj, kék szem.

Mondanám, hogy anyámra hasonlítok, ami kicsit igaz is. Csak annyiban nem, hogy akivel élek, az nem az anyám, és hogy az igazit nem is ismerem.
Ahogy az igazi apámat sem.

Bedugtak egy rohadt árvaházba, és ez a két elmeháborodott hozott ki.

Komolyan, még az is jobb lett volna, ha ott maradok. Ha nem kellek senkinek, és ha soha nem hívhatok egy nőt sem az anyámnak.

De sajnos kikerültem onnan, és most az alkoholista anyámmal és a pszichopata apámmal élek.

Soha nem tekintettem rájuk a szüleimként, de ezt nem mondtam el nekik.

Most éppen a szobámban ülök, pakolok holnapra a suliba, de leckét nem írok. Minek írnék?

- Sutton, gyere le! - hallottam anyám hangját odalentről

Lemásztam az ágyról, és kibotorkáltam a nappaliba, ahol megláttam egy üveg piával a kanapén.

- Mit akarsz?

- Menj el kérlek a boltba. Hozz még egy kis italt. - mosolygott

Ettől tartottam. Hogy pia kell neki. Akkor megint hülye lesz, és megint megteszi azt, amit múltkor is.

- Minek az neked? Nem ittál még eleget?

- Azt teszed, amit mondok. És azt mondom, hogy hozz még nekem ebből. - emelte fel az üveget, hogy megmutassa, mire gondolt

Megfordultam és visszamentem a szobámba. Biztos nem megyek el a boltba. Arra várhat.

Azt hittem utánam jön és elkezd velem ordibálni, de nem tette. Ahhoz még nem elég részeg.

A fiókomból elővettem azt a két képet, ami megmaradt az igazi szüleimről. Ezt az árvaházban kaptam.

Kiszerettem volna tenni a falra, de nem volt keretem. Ezért viszont megéri kimozdulni. Felkaptam a cipőmet és a dzsekimet s útnak eredtem. Fogalmam sincs hol lehet a közelben olyan üzletet találni, ahol árulnak képkereteket, mert errefelé nem sok bolt van.

Ekkor megpillantottam egy hobbi boltot. Benyitottam, s körbe néztem. Eléggé kicsi volt a bolt, és ahhoz képest sokan is voltak. Keresgéltem, s nemsokára meg is találtam, amiért jöttem.

Egyet kivéve mind üres volt. Abban az egy keretben egy fiú képe volt. Körülbelül 18 éves lehet. Szőke a haja és kék a szeme. Áll és mosolyog, az alsó ajkában pedig egy ajak piercing van. Fekete pólót, és fekete nadrágot visel bakanccsal. Jól néz ki.

Mindegy is.

Mivel csak ez a keret és egy ugyanilyen felelt meg a méreteknek, ezt kellett megvennem.

- Mást adhatok? - mosolygott rám kedvesen a pénztár mögött álló idős hölgy

- Nem, köszönöm.

Fizettem, s távoztam a boltból.

Haza érve nem találtam senkit otthon.

Kiszedtem a fiú képet a keretből, s a kukába dobtam. Beletettem szüleim képét, majd kalapács és két szeg segítségével feltettem a falra. Nézegettem kicsit, majd lefeküdtem az ágyra, és a plafont kezdtem bámulni.

Csak arra a srácra tudtam gondolni. Milyen boldognak tűnik azon a képen...