Picture frame;lrh [BEFEJEZETT]

thirteen

Három hét telt el a veszekedésünk óta, és azóta sem láttam. Nem volt ott a suliba, nem kísért haza, és nem volt mellettem beszélgetni esténként.

Noha nem hiányzott, csupán furcsa volt újra csendben maradni.

Apa ma nincs itthon, ezért anyával az asztalnál ülünk és beszélgetünk. Kivételesen normális ember módjára.

Úgy vettem észre, hogy a betegsége óta mintha próbálna jobb anya lenni. Már nem iszik annyit, nem is ütött meg, és kérdez a suliról is.

Egy poharat fogott meg, és hozta volna nekem, mikor hirtelen elejtette, és összetört. Minden olyan hirtelen történt, és azt vettem észre, hogy a földön van.

- Anya! - szaladtam hozzá

Megnéztem a pulzusát, ami nagyon kicsi volt. Hívtam a mentőket, akik elég gyorsan kiértek.

- Hölgyem, ne kössük be a karját? - kérdezte az egyik mentős

Nem tudtam miről beszél, ezért megnéztem a karom. Vérzett. Nem is vettem észre. Biztosan kicsikarta egy üvegdarab.

Végül bekötötték, és megengedték, hogy bemenjek a kórházba. Bár a kórterembe nem mehettem be.

- Sutton, igaz? - jött felém egy orvos

- Igen. - álltam fel - Mi van az anyámmal?

- Sajnos a túl sok alkohol nagyon megviselte a máját, ami már nem tudja kiszűrni a méreganyagokat a táplálékból és egyebekből. Az édesanyjának visszafordíthatatlan májzsugorodása van. Ha nem találunk egy megfelelő májat, amit át tudnánk ültetni, akkor sajnos már nem tudunk rajta segíteni. Sajnálom. - majd fogta magát és elment

Annyira le voltam döbbenve, hogy meg sem jegyeztem, amit az orvos mondott. Hogy mondom majd ezt el apának?

Anya napról-napra csak egyre rosszabbul lett, és én észre sem vettem. Vagyis inkább nem érdekelt.

Ekkor megjött apa.

- Mi történt az anyáddal? Hol van? - nézett körbe

- Ott. - mutattam a terem felé - Csak hirtelen elájult.

- Sutton, hogy hagyhattad?

- Mégis mit? Hogyan tudtam volna megakadályozni?

- Minden a te hibád!

Már annyira elegem van. Mégis mit képzel magáról? Hogy lenne már ez az én hibám?

Folytatta volna még a hadonászást és a hibáztatásomat, de ekkor újra megjelent az orvos.

- Jó napot! - fogtak kezet

Apámnak is elmondta ugyanazt, mint nekem.

- Voltak tünetek? Fogyás, szédülés, rendezetlen menstruáció?

- Az utóbbi. Egy hónapja nem volt neki.

- Értem. - mondta ahogyan lejegyzetelte a fekete füzetébe

- Mi lesz most a feleségemmel?

- Elvégzünk pár vizsgálatot, amint magához tér, és folyamatosan keressük a megfelelő donort.

- Családtag nem lehet donor?

- Attól tartok nem. Eddig a tízből kilencnél nem vált be. Nagyon kevés rá az esély.

- Értem. Köszönöm.

Az orvos bólintott majd bement a szobába, mert anya felébredt.

- Most mi lesz? - kérdeztem

- Reménykedj, hogy anyád túléli. Mert nagyon rosszul fogsz járni, ha nem.

- De nem én tehetek róla, cseszd meg!

Felkaptam a pulóveremet és távoztam a kórházból.