Picture frame;lrh [BEFEJEZETT]

fifteen

Nem szóltam hozzá. Nem tudtam mit kellene mondanom.

- Sajnálom.

- Tessék?

- Részvétem anyukád miatt.

- Te meg ho... - elhalkultam

Most fogtam fel igazán, hogy mi történt. Meghalt az anyám.

- Honnan tudsz róla?

- Ott voltam.

- Nem láttalak.

- Tudom.

- Kérlek beszélj érthetően.

- Az elmúlt három hétben végig melletted voltam. Nem mentem el. Vagyis, miután összevesztünk, akkor visszamentem a házunkhoz, ahol most anyáék élnek. De rám törtek az emlékek, és nem tudtam tovább ottmaradni. Tudtam, hogy nem szívesen látnál, ezért mindig tisztes távolból figyeltelek, hogy ne vegyél észre.

- Akkor mindvégig itt voltál mellettem?

- Mikor egyest kaptál fizikán, vagy mikor a szekrényeden hagyott üzeneteket nem tépted le, hagytad egy hétig összegyűlni, míg végül a takarító vakarta le róla. És akkor is ott voltam, mikor anyukád rosszul lett.

Ezek valóban így történtek. Normális helyzetben ordibálni kezdek vele, hogy mit képzel magáról, hogy kukkol. De most nem tudtam vele kiabálni. Dühös voltam rá, de nem ezért.

- És hol voltál mikor szükségem volt rád? - néztem a szemébe

- Sajnálom, Sutton. Nem tudtam mit tegyek. Azt hittem jobb lesz neked, ha nem találkozunk.

- Csak rosszabb lett.

- Ne haragudj. Nem így terveztem.

A hatásszünet érdekében nem szólaltam meg pár percen keresztül.
Mire rávettem magam, Luke beelőzött.

- Most mit fogsz kezdeni?

- Ezt hogy érted?

- A padon fogsz aludni?

- Így terveztem. Mégis hova mennék?

- Van egy hely.

Kérdően néztem rá. Vártam, hogy elmondja mit talált ki.

- Hahó! Elmondanád?

- A régi házunk. - bökte ki

- Kizárt, hogy este 10 órakor én még oda elsétáljak! - tiltakoztam

- Felveszlek a hátamra.

- Nem bírnád ki.

- Nem érzek.

Ezt olyan hamar rávágta, hogy alig értettem.

- Nem érzel?

- Sem súlyt, sem hideget, meleget. Semmit. Érzéketlen vagyok.

Elnevettem magam.

- Néha én is ezt kívánom.

Végül nem a hátán értünk oda, hanem sétálva.

Bementünk a kapun, fel a lépcsőn, majd be a házba. Vak sötét volt.

- Igen, sajnos világítás az nincs, de gyertya biztos van valahol.

Jobbnak láttam inkább egy helyben maradni, míg Luke talált gyertyát. Hamarosan kisebb világosság töltötte meg a nappalit.

- Hozok takarót, vagy valami hasonlót. - mondta és felment az emeltre

Vártam Luke-ra, de nem jött. Gondoltam felmegyek és megnézem. Vittem magammal az egyik gyertyát, hogy azért lássak valamit. Eléggé nagy ez a ház, azt sem tudom merre menjek. Végül két téves szoba után megtaláltam őt.

- Luke.

Megfordult.

- Ne haragudj, máris megyek. - állt fel az ágyáról, két hatalmas takaróval a kezében

- Körbenézhetek?

Nem szólt semmit, ennek ellenére megvizsgáltam a szobát. Kék a fal, néhol régi bandák poszterei fedik be. Íróasztal, ágy, szekrény. Tipikus fiúszoba. Az ágy mellett egy gitárt fedeztem fel.
Közelebb mentem hozzá, és megnéztem.

- A tied?

- A srácokkal úgy terveztük, hogy alapítunk egy bandát. - hajtotta le a fejét - Azt hiszem ez már nem fog összejönni. Pedig sokra vinnék.

Megindult a szobából, és otthagyott. Utána mentem, majd leültünk a kanapéra, és beszélgettünk.