Picture frame;lrh [BEFEJEZETT]

twenty-five

Az ágyamon ülök és gondolkodom. Közben fülhallgatón keresztül BMTH-t hallgatok. Rengeteg minden kavarog a fejemben. Legfőképpen Luke-on jár az eszem. Azon csodálkozom, hogy még nem jelent meg, vagy nem hagyott maga után valamit, amitől tudom, hogy itt van. Talán tényleg elment. Nehéz bevallani, de örülök, hogy Elliot itt van mellettem. Mindig próbáltam minél messzebb tartani magam az emberektől, őt mégis közel engedtem magamhoz. Ő nem a rosszat látja bennem, hanem a jót, és nekem ez elég.

- Sutton! - hallottam ahogyan valaki dörömböl az ajtón és a nevemet kiabálja

Feleszméltem, kikaptam a fülhallgatót a fülemből és siettem kinyitni az ajtót. Megláttam Elliot-ot az ajtóban és elmosolyodtam.

- Fél órával hamarabb jöttél.

Furán nézett rám.

- Én? Láttad te az órát? Fél órája rimánkodok, hogy nyisd ki az ajtót.

Megfordultam és rápillantottam az órára. 16:20-at mutatott.

- Basszus. Ne haragudj, nem figyeltem az időt.

- Mit csináltál?

- A szobámban voltam és zenét hallgattam.

- Kérlek máskor a nappaliban hallgasd a zenét, vagy ne ennyire hangosan.

- A zene hangosan jó.

- Sutton, megijesztettél!

- Nyugi, Leo. Megyek öltözni, addig maradj itt.

Siettem magamra kapni egy testnadrágot és egy atlétát, összefogni a hajam és visszamenni a nappaliba. Ellioton egy kék rövidnadrág és egy fehér póló volt egy sportcipővel. Én is felvettem az enyémet, majd elindultunk.

- Jól hallottam, hogy Leo-nak hívtál?

- Igen, miért?

- Senki sem hívott még így.

- Az Eli jobban tetszik? Úgy is hívhatlak.

- A Leo jó lesz. - vágta rá

Kiértünk az épületből, majd elsétáltunk arra a helyre, ahol Elliot futni szokott. Az erdőbe.

- Komolyan?

- Mi komolyan?

- Az erdőben szoktál futni? Tényleg mindig kijössz ide, csak azért, hogy futhass?

- Miért? Itt nem lát senki. - rántotta meg a vállát

- Igazad van, ha bajba kerülsz sem lát senki.

- De én nem kerülök bajba! - kacsintott majd intett a kezével - Na megyünk?

Igazából semmi kedvem nem volt ehhez az egészhez, de már rámfért a mozgás, és élvezem Elliot társaságát, szóval megpróbálom túlélni. Lassan indultunk el, majd Leo elkezdett kicsit gyorsítani, így én is megpróbáltam tartani vele az iramot. Szinte semmit sem láttam már az első 20 perc után, és még legalább ennyi volt az utunk végéig. Mikor megérkeztünk alig akartam elhinni, hogy megállhatok.

Elliot homlokán gyöngyözött a verejték, megfeszült szinte minden izma, ami csak még jobbá tette a kinézetét.

- Na? Hogy érzed magad? - kérdezte önelégült mosollyal

Megpróbáltam választ adni a kérdésére, de valahogyan nem ment.

- Hé, jól vagy?

Lehajoltam, kezemet a térdemre helyeztem és megpróbáltam levegőhöz jutni. Mögém jött, hátulról megfogta a vállam és kiegyenesített, majd a hónom alá nyúlt és kicsit hátra húzta testemet.