Picture frame;lrh [BEFEJEZETT]

four

Most mondanám, hogy a nap majdnem kiégette a szememet mikor felébredtem, de behúzott függönynél alszom, így ez nem fordul elő. Felöltöztem, összefogtam a hajamat, majd lementem reggelizni. Szerencsémre nem volt a konyhában senki, így nyugodtam meg tudtam reggelizni. Fogat mostam és elindultam a suliba.

Éppen beestem az első órára.

- Elnézést. - motyogtam

- Máskor legyen szíves kicsit hamarabb kelni, hogy időben beérjen.

- Tudja tanár úr, az éjszakai meló sokáig tart és fárasztó tud lenni! - szólalt fel Aaron

- Fogd be a pofád. - néztem rá

- Kérem mindketten fejezzék be!

Leültem a helyemre, s egész órán átkokat szórtam Aaronra. Persze nem olyan értelemben. Nem vagyok boszorkány. Inkább a sárga földig szidtam gondolatban .

Szünetben kimentem az udvarra, és leültem a padra. Figyeltem ahogyan a velem egykorúak klikkesedve beszélgetnek egymással. Megpillantottam egy ismerős alakot. A suli falának dőlt, kezeit összefonta, s engem nézett. Kissé távol voltunk egymástól. Felálltam a padról és elindultam felé. Ekkor ő teljesen nyugodtan ellökte magát a faltól, és elsétált. Sietősebbre vettem a lépteimet, és próbáltam utolérni, de egyszerűen felszívódott.

- Sutton, apáddal elmegyünk. Majd jövünk.

- Felőlem. - vontam meg a vállam

Megvártam amíg kilépnek az ajtón, majd bekapcsoltam a telefonom egy dalt. Ráerősítettem egy hangfalra, mert túl halknak véltem. A szomszédok biztos nem fognak nekem örülni.

Megkívántam a csokis brownie-t, és mivel nagyon semmi nem akadályozta ennek az elkészítését, nekiláttam.

Szinte senki sem tudja, hogy tudok főzni és sütni. Bár, nem is érdekel senkit. Nem néznék ki belőlem, mert nem ismernek. Meg sem próbálnak megismerni. Számukra csak egy lány vagyok, aki nem ismer a feketén kívül más szint, depressziós zenéket hallgat, vagdossa magát és csak saját magával foglalkozik.

Ez kurvára nem így van.

A mesterművemből már csak annyi hiányzott, hogy megsüljön. Betettem a sütőbe, és elpakoltam a felesleges dolgokat. Közben torkom szakadtából énekeltem Bring Me The Horizon-t.

Hirtelen megállt a zene. Azt hittem csak a telefon szarakodik, de mikor a készülék irányába pillantottam, majdnem kiesett a kezemből a tányér, amit épp készültem elrakni.

Ő az.

Itt áll.

- Jó hangod van. - szólalt meg kissé rekedtes hangon

Alig tudtam hinni a szememnek.

- Te-te mi...mit csinálsz itt?

Közelebb jött, már előttem állt. Ahogy ő lépett előre, én úgy léptem hátra, míg a konyhaszekrénynek nem ütköztem.

Bevallom, megijedtem.

- Jöttem meglátogatni téged.

Ő volt a srác a képről. Ugyanúgy felzselézve a haja, ugyanaz a fekete póló és fekete nadrág van rajta.

- Engem? Miért?

- Gondoltam örülnél. - mosolyodott el

- Rosszul gondoltad.

- Ohh tényleg?

- Igen, tényleg.

Megfordult, visszasétált a nappaliba, s körbenézett.

- Ki vagy és mit akarsz tőlem?

Nem válaszolt.

- Kérdeztem valamit!

Visszajött hozzám, s a szemembe nézett.

- Luke Hemmings vagyok.