Picture frame;lrh [BEFEJEZETT]

twenty

- Most, hogy leérettségiztél, mik a terveid? - kérdezte Luke mosolyogva ahogy kiléptem az iskola kapuin

- Levenni ezt a szart. - utaltam arra az idétlen sapkára a fejemen

- Aztán?

- Fogalmam sincs.

- Szóval nem akarsz egyetemre menni. 

Közben sétáltunk vissza Luke régi házához.

- Nem tervezek. - néztem rá

- Rendben, de akkor legalább munkát kell találnod.

- Nagyon kedves tőled, hogy így gondoskodsz rólam, és figyelsz rám, de nem kell aggódnod. Majd találok egy munkát, keresek pénzt és lesz egy házam is.

- Csak segíteni akarok.

- Tudom, és köszönöm. De fogok boldogulni.

- Rendben, ahogy akarod.

A következő pár hét eléggé zűrösen telt. Csak fürödni jártam haza, és anya halála óta két szót nem váltottam apámmal. Próbáltam állást találni, de ez nem nagyon ment. A napjaim nagy részét Luke-kal töltöm, és ahhoz képest, mikor először találkoztunk, mintha rengeteget változott volna. Egyáltalán nem bunkó, segítőkész, és megértő. Bár az is lehet, hogy én változtam. Nem tudom.

Ma úgy döntöttünk,  körülnézünk egy kicsit  a városban, mert elég régen mozdultam ki a házból.

Megpillantottam egy újságárust egy emeletes ház előtt. A kis bódéja be volt építve az ajtó mellé, de még így is tökéletesen el lehetett férni mellette. Odamentem hozzá.

- Elnézést, nem tudja véletlenül, hogy van-e kiadó albérlet ebben a házban?

- Maga pont jókor jött! - mosolygott az idős férfi - Egy óra múlva vissza tud jönni? Akkor zárok be, és megmutathatnám önnek.

- Az jó lenne. Köszönöm. - elengedtem egy félmosolyt majd elindultam

- Ez könnyű volt.

- Persze, főleg ha valami koszfészket mutat majd neked.

- Hidd el, én ott is el tudnék élni.

- Nem kételkedem. - nevetett Luke

Végül egy közeli parkban üldögélve vártuk meg az egy órát. Délután van, és kezd kissé sötétedni, s a levegő is hűl le. Felálltunk a padról, amin eddig ücsörögtünk, és visszaindultunk a házhoz. Az úr már bezárt, ezért úgy döntöttem bemegyek és megkeresem.

Beléptem az ajtón, körülnéztem, majd mikor balra pillantottam megláttam a portást.

- Jó estét! Meg tudná nekem mondani, hol lakik a férfi, aki itt szokta árulni az újságot?

- Itt van a földszinten. A folyosó első lakása az övé.

- Köszönöm.

-És most be akarsz kopogni hozzá? - kérdezte Luke, amint megindultam

- Igen.

Mire ezt kimondtam, már emeltem is a kezem, s bekopogtam. Hamar kinyitotta az ajtót.

- Á, hát itt van! Jöjjön! - mondta majd bezárta az ajtót és már irányított is. - Egyébként Mr Mitchell vagyok. Enyém az épület. - nyújtotta a kezét

- Sutton.

- Örvendek, Sutton.

Végül csak az első emeletig kellett mennünk, és ott balról a harmadik lakásba vezetett be.