Péntek délután a busz csak úgy zötykölődik Los Angeles hideg hó borította utcáin ahogy a campuszrol tartok hazafelé. A nagy rázkódások közepette alig vettem észre, ahogy a mobilom vibrál mivel hívnak. Nicol keres ami nem is csoda hisz buliba vagyunk hivatalosak egy órácskával azután hogy hazaértem. Nem vettem fel mert előre tudtam mit akar mondani.
A két órás buszozás után végre megérkeztem a buszközpontba ahonnan még haza is kellett valahogy jutnom így hát mivel buszozni nem tudtam mert elkéstem volna a buliról taxit hívtam és hazavitettem magam. A nagy meglepetés azonban már akkor szíven ütött mikor beléptem a házunk ajtaján mivel szerető édes anyám ölelése helyett a vörös fejű ordítozó Nicollal találtam szembe magam.
- Mégis mi az istent csináltál hogy most érsz haza már egy órád sincs elkészülni a bulira és egy perccel se mert továbbhúzni mint tíz, mert nem fogok miattad elkésni.- üvöltötte és jött egyre és egyre közelebb már nem tudtam hozzá hátrálni mert azt vettem észre hogy az ajtóhoz értem.
- Jó édes bocsi, de akkor vita helyett inkább készülődnek.-mondtam nyomtam egy puszit a homlokára és felszaladtam tusolni a szobám melletti fürdőbe.
Csodálatos érzés volt újra forró vízzel tusolni mivel a koleszben minden van csak forró víz nincs.
Imádtam levakartam magamról az összes piszkot és fáradtságot megmostam a hajam és kimentem. Törölközőmet magam köré csavarva bementem a szobámba és megszárítottam a hajam, majd belebújtam fekete testhezálló mellénél kivágott miniruhámba. Hosszú fenékig érő barna göndör hajamat kivasaltam és feldobtam a kedvenc füstös sminkem.
- Anne, kész vagy más mennünk kell.
- Máris megyek. - mondtam és belebújtam a fekete kövecses orrú magassarkúmba és rögtön mentem.
