**Nicol szemszögéből**
Reggel fáradt táskás szemekkel ébredtem. Nagyon ki voltam bukva az éjjel, alig bírtam aludni azt hiszem ezt a barátságot tönkretettem. Mikor nagy nehezen felkecmeregtem az ágyból elmentem letusolni majd lementem kávézni. Persze Anni már fenn volt és ő is épp kávézgatott a konyhába Mikevel.
- Jó reggelt!- köszöntött kedvesen Mike mire én mosolyogva bólintottam. Anni rám se nézett sőt még meg is bökte Mike vállát hogy miért szólt hozzám. Bár megértem nagyon a lelkébe gázoltam és talán sose bocsájt majd meg de ezért nem haragudhatok rá.
Hamar összeszedtem Justin segítségével az összes cuccom majd elvittük azokat Justin lakásba.
Teltek a napok és láttam ahogy Anni egy másik lánnyal lóg nevetgél és az is ahogy minden matekóra után bemegy Mike irodájába....volt pár elképzelésem h miért. Egyik nap Mike megállított mikor Anni a közelben sem volt és bevitt a szertárba.
- Szia. - kezdett bele a mondókájába. - hogy vagy? - kérdezte az arcomat fürkészve.
- Szia...szerintem az arcomra van írva h rohadtul nem vagyok jól. Most tényleg lakót keres a helyemre? És komolyan jól érzi magát azzal a csajjal vagy színleli?- kérdeztem.
- Tényleg keres igen...-mondta szomorkás hangon.- azzal a lánnyal pedig tényleg barátok.- mondta Mike mikor egyszer csak megcsörrent a telefonom.
Kimentem és miután intettem Mikénak sarkon fordultam és elmentem.Pár nap elteltével kiderült h Ákos kapta meg szobám. Az a csávó egy önelégült majom..azt hiszi h övé a világ meg hogy miden csaj őt akarja mert hogy ő olyan szexi...!
Mérgemben felkerestem őt és ráakartam parancsolni h fogja magát és menjen onnan el mert az a szoba az enyém és idő kérdése de visszakapom..
Mikor végre nagy nehezen megtaláltam épp ment valahova így rászóltam.
- Ákos!- kiáltottam mire felém kapta a fejét én pedig odasiettem hozzá.
- Nicol - mondta ki a nevem egy önelégült mosollyal az arcán. - mesélj édes mit szeretnél..tőlem? - kérdezte olyan hangsúllyal h legszívesebben pofán köptem volna.
- A szobámat! - vágtam rá a lehető legérzéketlenebb hangon.
- Az az igazság hogy nem értelek! de ha ennyire akarod felvihetlek magamhoz édes. - mondta és rám kacsintott. Azt hittem megpukkadok a méregtől.
- Nem akarok én veled sehova se menni azt akarom hogy költözz el onnan! Most. - magyaráztam rákvörös arccal.
Ákos mintha ott se lettem volna elkezdett valami haverjával beszélgetni így elmentem de nem most látott utoljára.
Az elkövetkezendő egy hétben minden nap felkerestem elmentem az edzésére, amikor kajálni ment a barátaival, órák között egyszerűen nem hagytam egy perc nyugtot sem neki. Ám mindig ugyanaz a beszélgetés folyt le...hogy tűnjön el. Viszont ő se sokat változtatott a mondókáján...folyton édes voltam na meg próbált felszedni ami ne igazán volt számomra szimpatikus.
Egyik nap suli után Anni állt Justinék háza előtt mivel engem utált eszembe se jutott hogy esetleg hozzám jött. Nagy kényelmesen bandukolok rá se néztem épp mentem volna fel a lépcsőn mikkor megfogta a kezem.
- Beszélhetnénk?- kérdezte Anni komoly tekintettel. Bólintottam és odaálltam elé.
- mégis miről akarsz te pont velem beszélni? Nem az új barátnőddel vagy Mikkevel kéne lenned?- kérdeztem kissé bunkón.
- Nem. Azért vagyok itt mert Ákos megkért szóljak rád mert egyfolytában a nyomában vagy és azzal cseszegeted hogy költözzön el! Le kéne ezzel állnod. - mondta de a komolyság csak még erősebben lett jelen az arcán nemhogy enyhült volna.
- Ez most komoly? Te ennyire beletörődtél abba hogy nem vagyunk barátok hogy máris átadtad a szobámat valakinek és találtál a helyemre egy másik pincsit akit kedved szerint ugráltathatsz ha már én nem vagyok? - kérdésem gyomorból jött.
- Ez nem így van én ezt te is nagyon jól tudod. De mit vársz? Te kijelentetted hogy nem vagy ezentúl rám kíváncsi, akkor most kucorodjak be egy sarokba otthon és sírjak?- kérdezte mire legszívesebben rávágtam volna hogy igen de eszembe jutott hogy ennyire nem lehetek gyerekes. Láttam hogy az arca kezd megenyhülni.
- Igazad van! De reméltem hogy akár mennyire is rontottam el a dolgot te legalább nem adod fel ennyire könnyen és majd idejössz és kibékülünk azután ott folytatjuk ahol abba hagytuk.
- Jó azért be kell vallanom hogy nem csak Ákos végett jöttem hanem mert már kezdesz nagyon hiányozni és nem akarom hogy tovább gyűlölködjünk.- magyarázta Anni mire elmosolyodtunk.
- Csak kezdek? - kérdeztem nevetve mire egymás nyakába borultunk és röhögve öleltük egymást. Ezután megittunk egy pár pohárral a közeli kocsmában. Később Mike is hozzánk csapódott. Sokat piáltunk és mikor már meguntok hazamentünk, utközben felszedve ákost.
Másnap egy ótráig aludtunk.
