A fogadásra egy fekete harisnyát vettem a fekete, kövekkel díszített combközépig érő egybe ruhámmal. Sminket nem nagyon akartam feltenni Így csak keves alapozót tettem fel és púdert. Mike fekete inget vett fel öltönynadrággal és zakóval.
- gyönyörű vagy kicsim- mondta es végigsimitott vörös fenékig érő göndör hajamon. Adott egy csókot és lementünk a földszintre. Körbe mentünk a vendégek között nagyon sokmindenkit megismertem, ám egyszercsak megállt és minden izma megfeszült. Egy nagyon csinos vékony kecses szőke hajú lányt nézett.Kimondatlanul is tudtam ki az. Amber. Szemem könnybe lábadt hisz ez azt bizonyitja nincs tul rajta. Mike rámnézett letörölte a könnyem megcsokolt és a fülembe sugott " ő csak a múlt te vagy a jelenem és jövőm!"
Odamentünk hozzá és bemutatott.
- Amber ő itt a menyasszonyom Anni.- mondta miutan a lany kifejezte részvétét és Mike megköszönte azt. Látszólag megdöbbentette a hír Ambert de engem is hiszen hazudott.
- De Mike....- rámnézett és bolintott hogy nyugodjak meg mindent megtudok. A lány gratulalt és tovabbment.
- Mike miért hazudtal neki? Nem is vagyok a menyasszonyod.- vetettem a szemére.
- mert az akartam tudja hogy te vagy az akivel le akarom élni az életem.- mondta nem nagyon értettem hogy miért kellett ezért hazudni de bólintottam és hagytam a témat.
Miután a vendégek elmentek megvacsoráztunk, az asztalnál mély csend volt. Vacsora után tusoltunk majd lefeküdtünk aludni.
Reggel megint Mike ébresztett kávéval a kezében. Lassan megittuk a kávét miközben beszélgettünk majd egyszercsak nekem esett és elkezdett örült mód csikizni mire én mint a partra vetett hal kezdtem el fickándózni erős kezei alatt. Siránkozásomra abbahagyta felöltöztünk és lementünk a födszintre és Emily odajött hozzám.
- Kikisérsz a kertbe és megnézed a virágaimat? - kérdezte mosolyogva. Hogyan is mondhattam volna nemet így hát kimentem vele Mike azt mondta hogy a nappaliban lesz menjek majd oda.
Majd egy órán át sétaltunk a kertben és mutogatta a szebbnél szebb virágokat amikről persze a történetet is elmesélte. A kissé hosszasra sikeredett séta után nagy örömmel mentem be a házba és rögtön a nappali felé vettem az irányt ám mikor betoppantam oda senkit se láttam.
Felmentem az emeletre a szobába amiben Mikevel lakunk most. Mikor kinyitottam az ajtót olyan látvány tárult elém amitől azt hittem összecsuklok. Szememből elkezdett csorogni a könny, kezem ökölbe szorult....Mike volt az és Amberrel csókolózott. Fájdalmam határtalan volt. Kiejtettem a kezemből a mobilom mire Mike eltávolodott Ambertől és felémkapta a fejét.
- Te mocskos szemét!- kezdtem el kiabálni vele mire ő felém indult kétségbeesetten és nyugtatni probált. - Takarodj el a közelemből te szemét. - üvöltöttem a könnyeimen át. Megjelent Adam akinek egyből lesett mi történhetett.
- Anni hadd magyarázzam meg....kérlek. - kérlelt Mike de én nem láttam értelmét a magyarázatának.
- Mit? Hogy mért matattál az exed szájában a nyelveddel? Ó kérlek magyarázd meg mert nekem nem egyértelmű. Te utolsó féreg.- sziszegtem fogaim között. Adam odalépett és megfogta a vállam mert a lábaim remegni kezdtem alig tudtam tovább állni.
- Adam hagyd menj innen. - kiáltott rá Mike de ő nem tágított.- Ani kérlek bocsájts meg. Adam húzzál már el a picsába.- üvöltött rá mégegyszer de ő még mindig ott maradt h engem megtartson.
- Nem ezt én nem. Mikor hasonló helyzet volt te azt vágtad az arcomba hogy te sosem tennél ilyet. Most megtetted és ezt nem bocsájtom meg. - mondtam majd a lányhoz fordultam. - Tessék babám mostmár a tiéd lehet csak vigyázz ne hagyjon ott megint.- lehúztam a cipzárt ami összefogta rajtam az egészruhám és széttártam.- Csak tudod ilyen tested sose lesz. - mondtam majd rákacsintottam. Hallottam mögöttem Adam nevetését. Felhúztam a cipzárt majd a telefonomért kaptam és elrohantam. Mike kiáltozott utánam.
- Anni! Várj meg Anni kérlek ne menj el! - kiáltozott miközben rohant utánam.
Sétáltam az úton már nem hallottam Mike kiáltozásait a haragom is elszállt már csak szomorú voltam. Hogy történhetett ez? Hiszen azért vagyunk itt mert nagymamája meghalt és erre megcsal az exével? hihetetlen hogy ennyire félreismertem volna. Egyszercsak egy kocsi lassitani kezdett mellettem.
- Anni állj meg az isten szerelmére könyörgöm.- szólt oda halk érzéki hangon Mike nekem.- Anni nem az van mit amit hiszel kérlek szépen hallgass meg.- mondta mire én ránéztem a szeme piros volt és könnyes.
- Mike mit akarsz még nekem mondani? Mike azt érzem teljesen átvertél kitépted a szivemet és összetörted. - magyaráztam mire lefékezett és kiugrott a kocsiból, elém állt és arcomat a kezei közé fogva mondani kezdte.
- Idefigyelj tudom mit érzel de nem tettem semmit. Nem smároltam vele és mégcsak hozzá se értem. míg te kinnt voltál anyával ő beszélni akart velem felszaladtam a telefonomért mire ő bejött a szobába becsukta az ajtót és mondani kezdte a mondandóját. Hallottam hogy jössz fel a lépcsőn és ekkor el akartam indulni az ajtó felé mire visszarántott és megcsókolt erre te beléptél és nos láttad amit láttál...érted? Sosem csalnálak meg főleg nem ezzel a nővel. Nem véletlenül dobtam ki annak idején. - magyarázta és én ittam a szavait. Elhittem minden mondatát. Nem tudtam mit is kellene most tennem megbocsájtani és visszamenni vele abba a házba ahola az előbb jelenetet rendeztem vagy inkább csak hazamenni és később dönteni el azt hogy mi legyen? De nem..ha itt hagyom adok egy lehetőséget Ambernek hogy megkaparintsa viszont ha itt maradok akkor Mikének adok ujra tört a kezébe és lehetőséget hogy belémdöfje. Rsoosdöntések vagy jó döntések sosem döntöttem jól akkor most miért akarok?
- Jólvan visszamegyünk a házba?- kérdésemre elmosolyodott és bolintott megcsokolt és visszamentünk a házba.
Később Adam eltalákta hogy menjünk ki a tengerpartra és pár ottani régi barátjukat meghívva rendezzünk egy iszogatós tábortüzes bulit.
- De ilyenkor bulizni hisz most a gyász ideje van itt nem a bulié.- mondta Emily rosszalva Adam ötletét.
- De mama figyelj a nagyi se szeretné hogy itthon egy burokban szomorkodjunk csak azért mert ő felment Istenhez. Nem azért bulizunk majd mert meghalt a nagyi hanem azért hogy ne gondoljunk rá és ne szomorkodjunk. - magyarázt Adam és olyan hihetően mondta hogy még én is elhittem neki.
ígyhat mivel mindenki belement elkezdték rendezni a bulit estére és készülődni.
