Mikor Justin és én a bárpulthoz értünk egyszerűen ledöbbentünk és arra gondoltam " nem ez nem történhet meg velem! Ezt nem érdemlem. " De igen megtörtént és el se akartam hinni és miért pont vele kellett ha már ezt akarta csinálni miért nem mással tette és ő miért nem elenkezett. Hihetetlen.
- Mit műveltek mondjátok már el!- kiáltottam oda Ianre mivel éppen nikollal csókolózott oly önfeledten hogy fel se tűnt neki hogy mi ott vagyunk és őket nézzük.
- Anne megtudom magyarázni ez nem az aminek látszik.- magyarázkodott Ian akinek amúgy vérvörös volt a feje.
- Nicol most hatalmasat csalódtam benned! - Mondta Justin felemet hanggal miközben ujját Nicolra szegezte. - Hihetetlen hogy te ezt tudtad tenni egy osztoba félreértés miatt! Nem akarom hogy felhívj vagy írj ne keress mert most vesztettél el örökre megértetted! - dühöngött Justin. Nicol sítvafakadt.
- Justin kérlek ne tedd ezt!- kiáltott és elindult a távolodó justin után. Én is elsírtam magamat.
- Nem akarlak látni!- kiáltottam rá mikor megjelent Samatha.
- Hé Anne emlékszel amit otthon meséltem? - kérdezte.
- Ne most Sam.- szoltam rá.
- Pedig ő az a srác akiről meséltem. - mutatott Ianre.
Mikor ezt a mondatot végigmondta az én állam leesett megfogtam a táskám és hazamentem.
Justin
- Justin könyörgöm állj meg és beszéljünk! - kiáltott Nicol utánam ám semmi kedvem nem volt megállni de ekkor egy koppanát hallottam mire negyon megijedtem ezértr hátrafordultam.
Elindultam felé.
- Akit velem láttá az az unokatestvérem aki külföldön él és aznap hazajött és ezért öleltem meg. - mondtam és kezét megfogva felhúztam.
- Én nem akartam félreérteni csak féltékeny voltam és ez elvakított ma pedig én nem tudom mi ütött belém mikor letepert Ian de ne hargudj kérlek (Huuuukk)- csuklott egy nagyot- nem vagyok ilyen és inni se szoktam kérlek bocsáss meg és fogadj vissza. - mondta Nicol. Én válaszúl magamhoz húztam csokot adtam a hmlokéra és erősen szorítottam magamhoz.
