Reggel mikor felkeltem arra ébredtem hogy Justin fekszik mellettem és aggodalsam arcal néz rám. Pocsékul éreztem magam úgy éreztem megtörtek a sárbatiportak letörték a szarvaim én teljesen darabjaimra hullottam szét és nem tudom fel tudok-e állni. Tudtam hogy miért néz rám így Just.
- gyere életem igyunk egy kávét. - mondta justin és egy puszit nyomott az arcomra de még ez is fájt.
Kimentünk és ő csinált nekem is egy kávét.Megkávéztunk elszívtunk egy cigit és regeliztunk majd Justin bejelentette hogy el kell mennie de majd még eljön.
Én csak járkáltam a házban teljesen idegennek éreztem magam a házban olyan magányosan és szétesetten sétálgattam fel és alá a házban mintha nem is az enyém lett volna. felmentem az emeletre és belebujtam az ágyamba. Eludtam és egymás után csak a rosszabnál rosszabb emlékképek jöttek a szemem elé mire síva ébredtem.
Csengetést hallottam lassan keltem ki az ágyból és totyogtam lefelé az emeletről láttam hogy Nicol volt az aki csengetett odamentem hogy beengedjem mire ő a nyakamba ugrott ami nem esett túl jól hisz mindenem fájt.
- Istenem életem hogy történhetett ez? Egyszerűen hihetetlen! hogy érzed magad? - kérdezte kétségbeesetten.
- Pocsékúl! - válaszóltam kissé nyeresen de nem foglalkoztam vele mert egyszerűen nem érdekelt semmi.
Nicol velem töltött egy pár órát segített levetközni és belemászni a kádba lemosta a hátam minden léptemet követte mint egy árnyék. Majd pár óra elteltével elment. És én megint egyedűl maradtam bekapcsoltam a tévét a nappaliban hátha tudok tévézni de horrorok voltak horrorok hátán ha nem horror akkor meg romantikus film ment az összes csatornán így inkább hagytam a tévénézést. Felmentem a szobámba és gondoltam olvasni próbálok. Könyveket nem igazán szoktam olvasdni de van egy kedvenc blogom amit sokat olvasok így olvastam.
*Jusztin szemszögéből.*
Sétáltam az utcán épp Nicolhoz tartottam mikor egy hölgy elejtette a holmijait így segítettem összeszedni mikor egy hang a hátammögül a nevemen szólított.
- Justin?- kérdezte egy férfi mikor megfordultam láttam hogy Ched az.
- Szia Ched. Miujság haver? Merre jártál mostanság nem nagyon hallottam felőled.- mondtam. Azonban láttam az arcán hogy leginkább nem én érdekeltem hanem Anni.
- Semmi különös. Nem nagyon jártam arra felétek mivel épp egyetemeket nézegettem más városokban. Veled mizujs? És Anni? Vele mivan.? - kérdezte én meg arra gondoltam na csak kibújt a szög a zsákból. Nem akartam elmondani mi történt hiszen ez Anni dolga nem lenne szabad elmondanom. Biztosan megharagudna érte rám.
- Velem semmi nincs. De Anni Nincs túl jól de ezt nem mondhatom el. - magyaráztam neki hátha megérti.
- Gyere fel hozzám dumáljuk és igyunk pár felest mit szólsz? - kéredezte de tudtam mire megy ki a játék.Bocs Ched de most nem tudok Nicol vár már ígyis kések. - mondtam de nem hazudtam hisz tényleg így van.
- Na Justin olyan régen beszélgettünk már Nicol meg fogja érteni.
- Tényleg nem kéne megfog haragudni. - magyaráztam de éreztem hogy ezt nem úszom meg. Nem mintha Cheddel lenne bajom de nem akartam elmondani neki mi történt Annivel.
- Ne kéresd már magad hanem inkább gyere mutatta én pedig engedelmesen követtem.
Mikor felértünk hozzájuk kávéval kínált de és inkább a vodka mellett döntöttem.
*Ched szemszögéből*
Felérve a lakásomra kávé és vodka között dönthetett Justin aki végül a vodka mellett döntött, ami nekem kapóra is jött mivel kiszedhetem belőle mi történt Annivel. Iszonyúan aggódok érte hisz mivan ha nagy dologról van szó.
