Concealed distress (Change 3.) [M. C. HUN; BEF.]

7. rész

Úgy döntöttem felhívom Mr. és Mrs. Rossberg-et. Rég beszéltem velük, kíváncsi vagyok, jól vannak-e. A koncert után - mivel egyedül maradtam – azonnal fel is hívtam őket. Szinte azonnal felvették.

- Halo? – szólt bele Diana apukája.

- Jó napot, Mr. Rossberg!

- Áh, szia, Michael!

- Mi újság? Hogy vannak?

- Nem történik semmi, élünk. Rettenetesen hiányzik Diana.

- Nekem is. De kérem, ne mondja el senkinek, hogy még mindig alig bírom nélküle. Pszichológushoz vinnének, de szerintem amúgy ez nem orvosi eset.

- Az átlagos gyászolási időszak egy év, úgyhogy ez szerintem természetes. De ha így gondolod, nem mondom el senkinek.

- Köszönöm.

- Mikor jártok errefelé?

- Egy hónap múlva körülbelül.

- Elnézel majd felénk?

- Persze.

- Nekem sajnos le kell tennem. Megyünk dolgozni. Szia.

- Visszhall. Üdvözlöm Mrs. Rossberg-et!

- Átadom! – szakította meg a vonalat. Szinte rögtön csörgött a telefon.

- Halo?

- Szia, kicsim!

- Szia, anya!

- Nem zavarlak?

- Nem, dehogy. Egyedül vagyok. Még Brooklyn is elment bulizni a srácokkal.

- Az nem az az újságíró, aki rémisztően hasonlít Diana-ra?

- De.

- Ó, értem. És mizujs veletek?

- Most beszéltem Mr. Rossberg-ékkel.

- És hogy vannak?

- Megvannak. Most mentek dolgozni.

- Értem. Mikor jártok erre?

- Kb. egy hónap múlva.

- Fú, milyen gyorsan telik az idő.

- Nem is. Nagyon lassan.

- Ó, de kár, hogy nem lehetek veled, még a huszonegyedik szülinapodon sem. Pedig most úgy megölelgetnélek. Nagyon hiányzol.

- Ti is nekem. Ti hogy vagytok?

- Élünk. Apád nincs itthon, lehet, hogy ha hazaért ő is felhív.

- Oké. Pamacs?

- Döglik. Baszik megfogni az a kibaszott egeret. Tényleg, van egy kis egérkénk. Befészkelte magát, de a te kis Pamacsod nem nagyon akarja megfogni.

- Jaj. Az a kis dilis macska.

- Dilis? Inkább lusta. Lusta dög. 24/12-ben alszik, 24/3-ban eszik, a többi időt meg csavargással tölti. De ha idefial!

- Akkor megtartod a kölyköket, kiválasztok egy fiú, a többit meg eladod, vagy elajándékozod.

- Na, apád hazaért. Akarsz vele beszélni?

- Nekem mindegy. – kapta kétfelől anya.

- Olyan határozott vagy, mint apád. Na, szia!

- Szia.

- Szervusz, fiam! Hogy megy sorod?

- Kösz, megvagyok. Te hogy vagy?

- Most jöttem haza, nincs kaja, szerinted?

- Rendeljetek pizzát. Vagy menjetek el valahova.

- Maradjunk a pizzánál. Nincs annál jobb.

- Egyetértek.

- Hogyhogy nem koncerten vagy? Vagy most este hatkor lesz?

- Nem. Ma délelőtt volt koncert. Egész délután és talán még este is egyedül leszek. A többiek csavarognak.

- Még a Diana hasonmás is?

- Még ő is.

- Fasza. Mikor jöttök haza?

- Egy hónap múlva kb..

- Az a kb. hamarabbat vagy későbbet jelenthet ez esetben?

- Hamarabbat.

- Szuper. Remélem minél hamarabb hazaértek. Találtak már maguknak csajt azok a jómadarak?

- Nem. Most Ash-en kívül mindenki szingli.

- Meddig? Két hétig bírják még?

- A szinglik vagy Ash?

- Ash. Mikor szakít már a csajjal?

- Apa. Ha szereti, akkor hagy legyen vele.

- Jól van. Én nem értek ehhez.

- Régen bezzeg értettél!

- Na, jól van, sok lesz a telefonszámla. – nevetett. – Szia! Vigyázzatok magatokra!

- Szia! Ti is! – raktam le mosolyogva a telefont.

-----------------------------------------------------------------------------------

Sziasztok! :)

Remélem felfogtátok, hogy kb. egy hónap múlva mennek haza. :D A biztonság kedvéért: EGY HÓNAP MÚLVA MENNEK HAZA A SRÁCOK. :D