Concealed distress (Change 3.) [M. C. HUN; BEF.]

6. rész

Ismét kettesben, már kezdem unni. A következő adandó alkalommal esküszöm, elmegyek a fiúkkal bulizni egyet. Most is hívtak, de nem volt kedvem. Brooklyn, mint mindig, a laptopját bújta, én meg a mobilomon kockultam. Twitter, Facebook, YouTube, Instagramm, minden egyszerre. Nem akartam beszélgetést kezdeményezni vele. Majd ha valamit akar mondani, szól. Hosszas egy óra után feladtam. Izgatott egy kérdés, amit nem akartam tovább húzni.

- Vannak emlékképeid a múltadról?

- Egy van.

- És elmondod nekem?

- El. Annyira emlékszek, hogy korábban a KFC-ben dolgoztam, de erősen ellenzik ezt az állítást az ismerőseim. Mért kérded?

- Csak érdekelt. – az, hogy Diana vagy, vagy Brooklyn.

***

- Na, mi van?

- Ha azt mondanám nektek, hogy Brooklyn valójában Diana, csak az amnéziája miatt nem emlékszik erre, akkor mit szólnátok?

- Azt mondanám, hogy hiszem, ha látom!

- Bizonyítékokkal támasztom alá, ahogy mesélek Brooklyn-ról, hogy miért lehet Diana is. Szóval. Brooklyn 2016. április 18-án szenvedett motorbalesetet. Diana ugyanezen a napon karambolozott Ashton társaságában. Viszont Brooklyn amnéziásan kelt fel két nappal a baleset után, míg Diana meghalt. Brooklyn-nak két emlékképe van az amnézia előttről. Az egyik, hogy valamikor a múltban a KFC-ben dolgozott, mint ahogy Dia is. Brooklyn balesetére úgy emlékszik, ahogy Diana-ék balesete történt. Kocsiban ült, a volánnál egy srác, akinek nem emlékszik az arcára, avagy kilétére sem, a rádióból üvöltő zenét énekelték hangosan, karambolszerűség, sötétség. Szerintetek mennyi véletlen kell még? Mi van, ha igazam van? Diana most akkor meghalt, vagy nem? A kórházban összecserélhették a papírjaikat, és leszarták, azt mondva, úgy is meghal mindkettő? Csak azzal nem számoltak, hogy az egyik felkel. Még tán az a szerencséjük, hogy amnéziás lett. És...

- Nyugi, haver. Nyugi... - ültetett le Luke egy székre. – Mély levegő. Megnyugodtál?

- Meg.

- Jól van. Ezek nagyon kemény „gondolatok". És szerintem sincs ennyi véletlen, de ugye azt tudod, hogy nem állhatsz elé, és megmondod, hogy szerinted ő Diana...

- Már mért ne?

- Mert fura, és ijesztő kijelentés. Előbb vagy utóbb úgy is visszanyeri emlékeit, és majd akkor kiderül.

- De én most akarom tudni!

- Sajnálom, de nagyon elhamarkodott lenne, ha mostanában történne meg. Hiszen ha most odaállsz elé, és elkezded mondani a gondolataidat, akkor vagy hülyének néz, vagy mosolyogva bólogat és arrébb áll. Úgyhogy nem szerencsés.

- És ha... Áh, hagyjuk. Még nagyobb hülyeség.

- Na, mondjad.

- Mi van, ha igazam van, és miattatok sokkal később „gyógyul meg Brooklyn, és én is később tudom meg, hogy igazam van vagy sem? Mert lehet, hogy eszébe jutna, ha odaadnám neki a Pikachu-ját, az, hogy ő ki és hogy én ki voltam akkor... De mivel ez csak a filmekben van, ezért tartom még nagyobb hülyeségnek.

- Meg mi van, ha nem? Akkor összetörsz a világ szemeláttára? Ez nem játék. – szólt közbe a Luke-kal folytatott vitánkba Ashton.

- Tudom.

- Akkor? Mért nem tudsz nyugton maradni, mint én meg Cal? Te is, Luke. Minek szólsz bele Michael szerelmi, illetve magán életébe? Minek kutakodsz? Mert ha elmagyaráznád neki, hogy milyen hülyeség az, amit csinál, azt megérteném. De te még segítesz is neki, hogy minél hamarabb törjön össze a szíve. Újra...

Ash minden ilyen monológja hatalmas csendet tud varázsolni. Neki mindig igaza van, ha nincs, akkor inkább meg se szólal. Olyan ilyenkor, mint egy szülő, aki tudja mindig, hogy kinek mi a jó. Ez esetben is. Ash nagyon jó apa lesz egyszer. Már mondjuk most is az, a mi aPunk. Haha, nagyon jó vicc volt... Na jó, nem is olyan vicces...

------------------------------------------------------------------------------------------

Nos, hello! :) Remélem tetszett. :) Majdnem a  7. részt töltöttem fel :D Nem tudok mit mondani. :D Jó éjt! XD