Victor Creed's Daughter

A Vihar

Ahogy azt mondani szokták a vihar előtt mindig csend honol és ez most sem volt másképp. Csend, de olyan nyomasztó, hogy azt még Victor Creed sem hagyhatta azt figyelmen kívül. Legszívesebben a házban maradt volna bezárt ajtók és ablakok mögött, ahogy az ösztönei súgták, de a lányának teljesen más elképzelései voltak az az napot illetően. Ki akart menni, sétálni, labdázni, játszani apja minden intése ellenére. A kislány hajthatatlan volt, makacs, pont úgy, mint az apja. Victor hiába mondta neki, hogy bent is tud játszani, vagy majd inkább később, nem engedett, ő akkor, abban a szent pillanatban akart kimenni, nem máskor.

Végül elérte amit akart és kimentek. Szélcsend volt, a madarak sem csiripeltek, mind csupa baljós jel volt, amit a kis Vicky figyelmen kívül hagyott, bár akkor még nem tudhatta, hogy pontosan mekkora hibát is követ el és, hogy az apjának mennyire igaza volt.

Már órák óta lehettek kint, mikor kitalálta, hogy bújócskázzanak. Victor nehézkesen ugyan, de rá bólintott, majd az egyik fának dőlt és unottan, kisebb feszültséggel, de számolni kezdett. Száznál megállt és megfordult. Először a ház környékén kezdte keresni a lányát, majd a fák közé ment, bár külön kérte a lányt, hogy nem menjen messzire, tudta, hogy ha belemelegszik a játékba csak a saját feje után megy, akár fel perc leforgása alatt is elfelejti, hogy mit kértek tőle.

Mikor sehol sem találta elkezdett kiabálni, mondani, hogy vége a játéknak, de a kislány akkor sem jött elő. Az elsőre felbukkanó haragot amit az váltott ki, hogy Vicky nem hallgatott rá, hamarosan felváltotta a félelem, hogy mi van, ha baja esett. Már a legrosszabb forgatókönyvek is lejátszódtak a fejében, mikor meghallotta maga mögül kislánya ijedt hangját.

- Apu - abban a pillanatban száznyolcvan fokos fordulatot vett. A lány ott volt, de mögötte állt egy ember fegyverrel, aki elég szorosan tartotta ahhoz, hogy moccanni se bírjon, pedig akart. Kapálózott ide-oda, rugdosott a levegőbe, de mind hiába, szabadulni akkor sem bírt.

- Mr. Creed, nagyon örülök,hogy végre találkozunk - kezdte a férfi nyájas hangon. Alacsony termetű volt, vöröses hajjal és barnás szemmel. Orrán szemüveget viselt és elég jól öltözött volt, első ránézésre üzletember, de a fegyver amit a kezében szorongatott nem illet a képbe.

- Ki maga és mit akar tőlem? - kérdezte Victor ugrásra készen. Bármit képes lett volna megtenni azért, hogyha magát nem is Vickyt kijuttassa abból a helyzetből.

- Csak azt amivel mások is megbízták régen. El kell intéznie nekem valakit.

- Vannak mások is a szakmában. Most pedig eressze el a lányomat! - próbált nyugodtnak tűnni, de egyre kevésbé ment neki.

- Ne olyan hevesen - rázta a fejét a férfi. - Nekem a legjobbra van szükségem, arról tájékoztattak, hogy maga az, így nekem maga kell. Mivel tökéletesen eltudja tüntetni a nyomait, nagyon sokáig kellett keresnem, így nem megyek el amíg meg nem kapom amit akarok és én magát akarom. Tudott követni?

- Nem - vágta rá Victor kapásból. Miután Vicky megszületett megígérte az anyjának, hogy soha többé nem teszi azt amit régen.

- Akkor mondom másképp, ha nem vállalja a feladatot, soha többé nem látja az édes pici lányát - mondta a férfi monoton hangon.

- Apu ne csináld! - mondta Vicky szinte sikítva. - Nem szabad.

- Ó, hogy ez mennyire aranyos, de sajnos apucinak meg kell tenni, ha valaha is látni szeretne még téged és ugye te is látni akarod még őt? - a kislány csak hevesen bólogatott és könnyes szemmel nézett az apjára, amitől Victornak akaratlanul is összeszorult a torka.

- Kit, mikor és hol? - kérdezte Victor kisebb rágódás után.

- E-mailben megkapja az anyagot - mondta és a kocsi felé indult ami pont akkor hajtott oda. - Ha végzett és minden terv szerint haladt visszakapja a kislányt, ha nem, hát akkor az apasága rövid életű volt, ahogy a kis Vicky is.

- Esküszöm, ha egy haj szála is meggörbül...

- Amíg teszi a dolgát nem fog biztosíthatom róla - lökte be a kislányt az autóba, majd mielőtt beszállt még visszanézett. - Majd elfelejtettem, a küldetés két személyre van, jobb lesz, ha előkeríti az öccsét - mondta majd beszállt és az kocsi elhajtott.

Victor ott maradt az erdő közebén, feje felett összecsaptak a villámok, mennydörgött és hamarosan esni kezdett. Megjött a vihar.

marvel-fangirl-01