Prológus

537 38 9
                                    

Victor Creed sosem volt egy kedves vagy gyengéd ember. Gyilkos volt, élvezte a gyilkolást, ahogy emberek halnak meg a keze álltal. A vér illatát és a melegségét amit érzett mikor végigfolyt a kezén. Szívtelen szörnyeteg, mutáns, egy vadállat, így ismerték a legtöbben, így ismerte mindenki.

Aztán eltelt egykis idő és többé senki sem hallott róla. Néhányan azt hitték valakinek végre sikerült eltenni lábalól, mások pedig azt, hogy elkapta egy mutánsgyűlölő szervezet és azok tartják fogva. Egyiküknek sem volt igaza, nagyon távol jártak az igazságtól. Amikor az emberek ezekről a dolgokról tanakodtak és imádkoztak, hogy soha ne térjen vissza, ő az ágyában feküdt az új otthonában. Egy nagyobb faház az erdő közepén Kanadában,ahol minden csendes és nyugodt, ahol nem zavarja semmi és senki. Kivéve egy valakit.

-Apu! Apu ébredj! - egy szőke öt éves kislány ugrált az ágyán és szüntelen csak kiabált, amíg a nagy erős karok el nem kapták és le rántották a puha paplanra. - Ne! - sikított nevetve és próbált kiszabadulni apja szorításából.

- Megvagy! - mondta a mély hang és szorosan magához húzta a kis szőke lányt.

- Apu engedj! - vergődött és apró karmos kezei kétségbeesetten hadonásztak valami kapaszkodót keresve, de mind hiába, csapdába esett apja karjaiban.

- Nem. Aludj még, korán van! - takarta be az ötévest.

- De... - ellenkezését Victor mellkasából feltörő mély morgás szakította félbe. Duzzogva ugyan, de abbahagyta a mocorgást és nem küzdött tovább. Közelebb bújt az apja mellkasához és lehunyta a szemét. - Szeretlek apu-suttogta álmosan.

- Én is szeretlek Vicky - takarta be gondosabban.

Az ok amiért a rémisztő, mindenkiben félelmet keltő Victor Creed úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el, egy szőke,  barna szemű, ártatlan, apró kislány, akinek a neve Victoria Creed.

Victor Creed's DaughterDonde viven las historias. Descúbrelo ahora