Victor Creed pszichopata, gyilkos, érzéketlen, így jellemezték mindig.
Vajon mire képes azért, hogy visszaszerezze ami a legfontosabb neki? A válasz: bármire. Így is tapadt már vér a kezéhez még egy kevés, már nem oszt nem szoroz.
Felesleges mondani, hogy a válasz a rögtön volt. A két testvér azonnal kocsiba szállt és a megadott helyre tartott. Az út csendes volt, de nem a megnyugtató fajta, hanem a nehéz és nyomasztó csend.
Már vagy három órája ülhettek az autóban, mikor a fiatalabb megtörte a csöndet.
- Hogy hívják? - kérdezte folyamatosan az utat nézve, amióta csak beült a volán mögé máshová sem nézett.
- Vicky, Victoria Elizabeth Creed - felelte, mire az öccse felhorkant. - Az anyja ötlete volt - húzta kisebb mosolyra a száját Victor, mikor eszébe jutott a kis termetű, vékony, törékeny mégis makacs, akaratos szőke nő.
- Ő hol van? - tette fel Logan azt a kérdést, amitől bátyja arcáról eltűnt a mosoly.
- Meghalt, mikor Vicky született. Mindketten életveszélyben voltak és csak az egyiküket tudták megmenteni. Liz döntött a megkérdezésem nélkül. Ezt a doki persze csak később mondta el - Victor ezen mondatok hatására akaratlanul is visszaemlékezett a történtekre.
# # #
Csak állt kint a kórház folyosóján és várt, de ez a várakozás szinte gyötrelmes volt. Nem értette, hogy miért nem engedik be, hogy miért nem lehet bent Elizabeth-el. E kérdések között örlődve várt. Várt egy orvosra, egy ápolóra, vagy bármire csak jöjjön és mondja el, hogy mi történik bent. Nem mintha olyan nehéz lett volna kitalálni, hogy mi folyik egy szülőszobában.
Órák teltek el mióta bent volt, de egyszer sem jött ki senki. Victor már nem tudott mit kezdeni magával, az izgalom felemésztette az idegeit.
Már azon gondolkodott, hogy nem érdekli mit mondtak az orvosok akkor is bemegy, mikor a negyvenes évei végén járó orvos kijött karján a törölközőbe takargattott csöppséggel. Kicsi kezét a plafont felé nyújtotta, közben pedig magas hangon gügyögött. Akkor, abban a pillanatban az volt a legszebb hang amit Victor valaha hallott.
- Gratulálok Mr Creed, gyönyörű kislány - adta át az apróságot a nála jóval magasabb férfinak. Creed kissé ügyetlenül ugyan, de elvette és a mellkasához szorította. Nem bírt betelni a kislány látványával. Az apró kezek, a csillogó kék szempár, minden. - Mr Creed - szólalt meg tétován az orvos, mire Victor nagy nehezen elszakította tekintetét újszülött lányáról. - Sajnálom, de a felesége... - nyelt egy nagyot. - Komplikációk adódtak és a felesége meg a baba is életveszélyben voltak. Nem tudtuk volna mindkettőjüket megmenteni és Elizabeth ragaszkodott hozzá, hogy a kislányt mentsük. Nagyon sajnálom.
# # #
- Victor. Victor! - ragadta vissza a jelenbe öccse hangja. - Muszáj megállnunk éjszakára - lassított le, majd megállt egy lerobbant motel mellett. Kivettek egy üres, két ágyas szobát, ami nem volt épp álmaik netovábbja. Penész szagú, beázott plafonnal, néhol beszakadt parkettával. - Volt már rosszabb is - vont vállat Logan és leült az egyik ágyra. - Még ez is jobb, mint a kanadai vadon télen, mínusz 25 fokban. Emlékszel még?
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Sosem fogom elfelejteni, ahogy azt sem milyen kis vakarcs voltál - húzta gonosz mosolyra a száját.
- Témánál vagyunk - vetette magát hanyatt a fiatalabb testvér.
- Csak mond, hogy nem igaz - vette le Creed a kabátját és bakancsát, majd ő is lefeküdt.
- Jó éjt Victor! - fordult az oldalára Logan kitérve a válasz elől és hamarosan horkolni kezdett.
Victor még feküdt egy ideig a plafont fürkészve. Az az apró szőke kislány járt a fejében, aki egész életét felforgatta, de a jobbik irányba. Csak arra tudott gondolni, hogy minél hamarabb visszakapja őt.
