A szoba hideg volt,nyirkos és sötét. Csend uralkodott kivéve egy hangot, szomorú, elkeseredett sírás hangját. Egy ketrecből jött, a helyiség egyik sarkából. Vicky térdét a mellkasához húzva és a fejét ráhajtva sírt keservesen, már órák vagy talán napok óta. A szemei pirosak és duzzadtak voltak, piszkos arcát két sávban mosták a könnyek, a ruhái szakadtak voltak a harctól, mert akármilyen fiatal és kicsi, akkor is Victor Creed lánya és nem adja meg magát harc nélkül. Karmolt és harapott használva mutáns adottságait, ütve és rukapálva próbált kijutni elrablói karmai közül. De hiába volt az egyik legfélelmetesebb mutáns lánya, akkor is csak egy öt éves kislány volt, így azon kívül, hogy súlyos sérüléseket okozott nem jutott sokra.
Körmei akik egyébként élesek és hegyesek voltak lekoptak, mikor próbálta szó szerint kikaparni magát a cellából, ami nagy fájdalmat okozott neki, de így nem kellett attól tartania, hogy fogóval letépik, ami még nagyobb fájdalommal járt volna.
A nagy fémajtó kinyitódott és fény szűrődött be, amitől Vicky azonnal lehunyta szemeit, mert a hirtelen jött fény bántotta őket, közben pedig hátra csúszott a ketrec sarkába, hogy minél távolabb kerüljön a belépő személytől, aki tudta, nem az apja volt, hogy megmentse.
- Szegénykém, miért sírsz? - hallotta az ismerős, de egyáltalán nem kedves, gúnyolódó hangot. A Creed lány mellkasából morgás tört fel és fújni kezdett, mint egy kismacska, amikor veszélyt érez. - Azta! Hát tudsz te ilyet is? Apád lánya vagy az egyszer biztos.
- Úgy is eljön értem és akkor meg fogsz halni - mondta féloldalas mosolyra húzva a száját, amitől látható lett az egyik éles szemfoga.
- Ennyire biztos vagy benne? - kérdezte a férfi amire csak egy bólintás volt a válasz. - Csak tudod hírből ismerem annyira az apádat, hogy tudjam nem fogja elvégezni a feladatát, hanem érted jön az öcsikéje kíséretében, de ha egyszer beteszi ide a lábát soha többé nem megy ki - mondta ki kegyetlenül, majd újra egyedül hagyta a sötétben az ijedt lányt.
Victoria nagy levegőt vett, megfogadta, hogy erős lesz és nem fog sírni. Olyan akart lenni, mint az apja, bátor és erős. Még egyszer utoljára viszont megengedte magának, hogy gyönge legyen:
- Haza akarok menni - mondta összeszorult torokkal, de a könnyeket nem engedte végigfolyni az arcán.
VOUS LISEZ
Victor Creed's Daughter
FanfictionVictor Creed pszichopata, gyilkos, érzéketlen, így jellemezték mindig. Vajon mire képes azért, hogy visszaszerezze ami a legfontosabb neki? A válasz: bármire. Így is tapadt már vér a kezéhez még egy kevés, már nem oszt nem szoroz.
