Victor Creed's Daughter

Vihar Előtti Csend

Az a nap is úgy indult, mint a többi. A Nap felkelt, sugarai fény fátyolként szűrődtek át a Sziklás hegység egyes pontjain. A nap hűvösnek ígérkezett, mint ősszel általában mindig.

A faház kéménye füstölt, az ablakok párásak voltak és a konyhából incsiklandó illatok áradtak. A konyhában a gáztűzhelynél egy hatalmas alakot lehetett látni, amint sülthúst és rántottát készített.
Mögötte a lépcsőn hamarosan apró lábak dobogását lehetett hallani. A kis lábak tulajdonosa nemsokára átölelte az apjáéit.
- Jó reggelt apu - szólt csilingelő hangján.
- Jó reggelt - vette Victor a karjaiba a pici lányt. - Jól aludtál? - kérdezte miközben követte a húst az olajból.
- Nem igazán - mondta Vicky és lesütötte a szemét.
- Miért? - ültette apja a pultra és folyamatosan az arcát fürkészte. A lány nem felelt semmit csak az ujjait tördelte. - Vicky - a lány még mindig nem felelt. - Victoria Creed - mondta az apja már szigorúan.
- Rosszat álmodtam - ismerte be végül.
- Mit? - egy kis csend után Victor lánya álla alá tette két ujját, hogy a szemébe tudjon nézni. - Mit álmodtál?
Vicky nagy levegőt vett, majd beszélni kezdett.
- Rossz emberek jöttek és el vittek. Nagyon sötét volt és hiába hívtalak nem jöttél.
- Tudod, hogy ez sosem fordulhat elő - ölelte magához a kissé reszkető szőke lányt. - Ilyesmi sosem történhet, rendben?
- Rendben - mondta Vicky mosolyogva. - Eszünk?
- Igen.
Le is ültek az asztalhoz és enni kezdtek. Nem maradt sokáig étel a tálon, mert elég gyorsan megették a legalább öt főre készített reggelit. Mikor kész voltak elvonultak a nappaliba és leültek hockey meccset nézni.
Az a nap csendesnek indult, de egyikük sem tudta, hogy ez csak a vihar előtti csend.

Tudom kicsit rövid és uncsi, de a következő fejezet tartalmasabb lesz, izgalmasabb és hosszabb is ígértem. Addig is voteoljatok és szóljatok hozzá, ha van kedvetek.
marvel-fangirl-01