Ahogy kilépett az ajtón én zokogásba törtem ki. Legszívesebben utána mentem volna, de tudom, hogy hülyeség lett volna. Csak még jobban utálna. Ezért inkább elmentem fürdeni. Beültem a kádba és elgondolkodtam a házasságunkon. Vajon jó ötlet volt ez az egész? Megforgatom az ujjamon az arany gyűrűt amivel össze kötöttük az életünket. Arra jutok, hogy nagyon nem volt jó ötlet mivel így még nagyobb veszélynek vagyunk ki téve. Főleg, hogy a pocakomba növekszik egy kisfiú. Amíg ezen gondolkoztam ajtó csapódást hallottam lentről. Ki másztam a kádból megtörülköztem és felöltöztem aztán lementem a lépcsőn. Ahogy le értem Luke a karjai közé zárt. A szemeimbe megint könnyek gyűltek. Luke kicsit elhúzódott tőlem. Letörölte a könnyeimet és szomorúan nézett rám.
-Sajnálom kicsim!-csókolt meg.
-Nem haragszom!-mosolyodtam el.
Amit mondtam, hogy nem haragszom azt hazudtam. Mert szerintem nem nagyon volt jó ötlet, hogy összeházasodtunk.
-Kicsim! Nekem elmondhatod, hogy mi bánt!-mosolygott rám.
-Csak nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet volt összeházasodnunk!-néztem a kék szemeibe.
Ő csak megrázta a fejét és az ajkait az ajkaimra tapasztotta. Lassan, de érzékien csókolt. Közben a kezei a derekamról lecsúsztak a fenekemre. Luke pedig bele markolt én pedig a csókunkba nyögtem.
YOU ARE READING
Takarítónőből Mrs. Hemmings 2. évad (Befejezett)
FanfictionMost már minden rendben lesz?