Herondałe-Árnyvadászok

Prológus- avagy egy történelmi kiselőadás

Egy átlagos lány vagyok, akinek a mindennapjaiban szerepelnek démonok és velük való harcok. Ez talán nem is olyan átlagos? Egy mondén valószínűleg ezt mondaná. Ők mindig csak egy kitalált mítoszként fogták fel minket, filmeket és meséket alkottak rólunk. Egyesek sose hittek igazán, inkább kiröhögték, ha valaki arra mert utalni, hogy mi is a világukhoz tartozunk. A mondik mindig is szerencsésebbek voltak. Nem rendelkeztek a látás képességével, így a mi létezésünk is csak egy vicc vagy egy izgalmas történet volt a moziba, ahol minden happyenddel végződik. Persze, arról már nincs szó, amikor lecsapolt hullákat találnak egy elhagyatott sikátorban, vagy sorra tűnnek el az emberek, és ha elő is kerülnek, megváltoznak. Aztán meg ott vannak azok is, akik pánikból felkeresik a város legnagyobb (vagy csak legbolondabb) boszorkánymestereit segítséget kérve. Ők maguk se hiszik, hogy varázsolni tudnak, de néha már a józan észt is félre kell tenni. A Klávé, persze ellenzi, hogy átlagos mondénok kapjanak a mágiából, de ez mit sem számít. Főleg az elmúlt tíz évben.

Egy időben, amikor az alvilágiak is helyet kaptak a Klávéban, minden jobb lett. Így egyik faj se érezhette magát elnyomottnak. Szokás mondani, hogy minden változik, semmi sem állandó. Ez alól mi se vagyunk kivétel. A Klávé egykori tagja kiöregedtek a posztjaikról vagy meghaltak és újak kerültek a helyükre. Lucian Graymark, vérfarkas és jelentős Klávé tag helyére egy mogorva és fegyelmet megkövetelő vérfarkas került. Többet akart a fajtájának. Egyenesen Alicante-ba, az árnyvadászok otthonába akarta őket költöztetni, ezenfelül egy külön intézetet akart létrehozni az árnyvadászoké mintájára. Persze, erre mindenki felbátorodott, a káosz pedig elszabadult. A Klávét semmi nem tudta megakadályozni attól, hogy széthulljon, pedig voltak rá próbálkozások. Az Alivlágiak nem jártak be többet a tanácskozásra. Sokan, köztük Árnyvadászok is elhagyták Idrist, de a vérfarkasok igént tartottak a városra.
A megmaradő tanácstagok úgy döntöttek, megerősítik Alicante védvonalait, így már szinte mindenkit távoltartott a várostól. A káosz elszabadult. Alvilági ölt mondént és alvilágit egyszerre, mindenki a Hold gyermekeit okolta. Bár a Klávé megpróbálta a maradék Árnyvadászait megerősíteni, hogy minél hatékonyabban meg tudják óvni a mondénokat és a védtelen alvilágiakat, de ez nem ment olyan könnyen. Az alvilági harcok mellett egyre több démontámadás is közrejátszott. Az Árnyvadászok lassan a kimerültségbe haltak bele. Mintha minden egyre játszott volna. De ezzel nem volt senkinek ideje foglalkozni, mindenkit lekötött a saját kis problémája, nem volt még arra is energia, hogy a nagy egészet lássa.

- Tessa, jössz már? - rohan el mellettem valaki. - Meddig szórakozól még azzal a vacakkal? Csak papír munka, megvár az holnap is!

- Holnap már nem biztos, hogy meglesznek a részletek.

- Kit érdekelnek a részletek? A Klávét csak úgyis az érdekli, hogy formailag meglegyen.

- De ez nem a tanácsnak lesz - újra neki álltam írni, majd hirtelen felnéztem. - Ugye megvártok? 

- Majd meglátjuk! - nevetett hamisan, miközben kirohant az ajtón. 

A nagymamám egyszer azt mondta: "Híres leszek még az Árnyvadászok között, Tessa. Te és a testvéred, Sarah. A neveteket nemzedékeken keresztül ismerni fogják. Nagy dolgokra vagytok hívatottak pont, mint Clarissa vagy Theresa."
Ezen akkor csak mosolyogtam. Szép álom, hogy Clarissa Herondale-lel és Tessa Gray-jel  együtt emlegessenek. Bár rokonok vagyunk, de még sose találkoztam velük. Mivel az Árnyvadászok elég korán házasodnak, így még a dédmamámat, ha szerencsém van és egy harc közben nem halt meg, akkor ismerhetem. Hát nálam ez nem így volt. Mármint Clary nagyon is élt, Tessat sem érte semmi, amiben meghalhatott volna. Viszont nagyapánk mindig is a világot járta, sose telepedett le, viszont hosszabb-rövidebb kapcsolatai voltak. Ilyen kapcsolatból született meg az apánk, ezáltal a Herondale-ek újra visszakerültek Londonba.